Mindannyian tudjuk, hogy mire a gyermek iskolába megy, addigra magabiztosan kell eligazodnia a térben és a síkban egyaránt. Mindez az óvodában a mozgás és a játékok által folyamatosan fejlődik, és egy kis tudatos megsegítéssel megfelelő szinten be is épül a tanulási képességeket meghatározó alapvető pszichés funkciók közé.
Ugyanúgy, mint más képességterületeknél, itt is nagyon fontos észben tartanunk, hogy a téri tájékozódóképességnek is van szenzitív szakasza, amikor a legintenzívebben fejlődik a terület, és a leghatékonyabban tudjuk segíteni a gyermeket. Ez ebben az esetben 5–7 éves korban van. A mozgás, az észlelés és a testséma 3–4 éves korban optimális esetben intenzív fejlődésnek indul, így hozzájuk kapcsolódva a nagycsoportosoknál a téri tájékozódás is tudatosabban, egyre magasabb szinten kezd működni. Ilyenkor érdemes igazán támogató környezetet biztosítani a gyerekeknek, hogy e terület minél több tapasztalatszerzési lehetőségen keresztül fejlődhessen.
Sajnos az egész alakos tükör, mint eszköz, nálunk sem áll rendelkezésre olyan csoportos tevékenységekhez, ahol minden gyerek egyszerre, hatékonyan tudna dolgozni, így maradnak a kreatív, alternatív megoldások a testséma fejlesztésére, melyek minden óvó néni eszköztárában megtalálhatóak. Ugyanígy szükség van arra is, hogy egyszerre több gyermeket megmozgassunk, motivációjukat fenntartsuk, még akkor is, ha számukra nehéz feladattal állnak szemben. Figyelnünk kell a helyes feladat-végrehajtásra, ami, magamból kiindulva, jobb–bal oldalt érintő játékokban szinte lehetetlen.
Melyik oldalt jelöljük meg? Síkban egyértelműen a bal oldalt érdemes egy szívecskével megjelölni, az iskolai táblákon is találkozni fognak vele, támpontot ad a balról jobbra haladáshoz. Nagymozgásos feladatoknál a jobb kézre mindenkinek rajzolok/ragasztok/húzok az aktuális mesekerethez kapcsolódóan valamit, majd a balkezesekkel megbeszélem, melyik az ügyesebbik kezük. Például: Barlangban járunk, ahol sötét van, a jobb kézfejére mindenki kap egy elemlámpa-rajzot, ha eltévednek, innen tudják, melyik a jobb irány.
Mikor hogyan mutassuk? Nagyon fontos, hogy szemben állva mindig tükörképet mutassunk a gyerekeknek, hiszen amíg bizonytalan az irányérzékük, addig mi vagyunk nekik a minta. Csak 7 éves kor körül jutnak el a legtöbben arra a szintre, hogy tudják, a velük szemben állónak pont a másik oldal a jobb oldal. Ha a gyerekek mellett állunk, akkor természetesen a megfelelő oldalunkkal mozogjunk mi is.
Mágnesjáték
Ezt a játékot biztosan mindenki ismeri, és sokszor is játsszák a gyerekekkel. Mi is nagyon kedveljük, főleg hogy szabályát a fejlesztési célnak megfelelően lehet változtatni. Lehet az utasításokat egyénileg, párosan és csoportosan is kiadni, egyensúlygyakorlatokkal kombinálni. Mindig kiemelem, hogy futás közben változtassanak minél többször irányt, és mivel a mágnesek épp taszítják egymást, próbálják egymást nagy ívben kikerülni.
Költözködés
Karikákat helyezünk egymás mellé sorokban és oszlopokban. Ezek a házak. Mindenki egy felé néz, a bal oldalt már megjelöljük egy nagy szívvel a földön vagy a falon. Minden gyerek beköltözhet egy házba verbális vagy vizuális utasítás szerint. A fokozatossági elvet figyelembe véve először lépésről lépésre mondjuk az utasításokat. „Lépj/ugorj egyet előre! Kettőt jobbra! Kettőt előre! Egyet jobbra! Ez lesz a te házad!” Továbblendítésként megmutathatjuk a rövid útvonalat, a gyerekeknek emlékezetből kell beköltözni. Amikor már mozgással könnyedén megy a tájékozódás, akkor a gyerekek is adhatnak egymásnak utasításokat, kitalálhatnak útvonalakat lemozgás nélkül is. Ez már a síkban való tájékozódásnak az előszobája.
Vendégség
Hasonló játék az előzőhöz, de itt már mindenki beköltözött a házába, és szeretnének vendégségbe menni egymáshoz. Célszerű először segíteni abban, hogy mondjuk, ki kihez menjen látogatóba, lehetőleg az egymástól messze lévő gyerekeket szólítva, majd ők is meghívhatják egymást. Lényeges, hogy mindenkinek egy felé kell néznie, így lesz egyértelmű, hogy merre van a jobb–bal, előre–hátra irány.
Légycsapó
Mivel nekem sokszor gondot jelent hirtelen beazonosítani, melyik a jobb és a bal kezem, hát még az olyan feladatok, amikben olyan utasítások szerepelnek, mint „Fogd meg a jobb kezeddel a bal füledet”, ezért mindenképp szerettem volna olyan játékokat játszani a gyerekekkel, ahol a keresztezett mozgás a központi feladat, de én is le tudom ellenőrizni a helyes megoldást. Egyik nap kaptam egy nagy doboz színes öntapadós post-it papírt. És máris jöttek a játékötletek! Már sokat gyakoroltuk azokat a mozgásokat, amikor például a kezünk a térdünkön van, majd mondóka lüktetésére cserélgetjük (egyenesen, keresztbe), lábunk helyzetét szintén váltogatjuk szökdelés közben. Jöhettek az összetettebb keresztezett mozgások. A gyerekek jobb kezére és bal térdére kék, bal kezére és jobb térdére sárga jelölőt ragasztottam. Kezdődhetett a „csapkodás”: „Kék kezeddel üsd le a kék legyet a térdeden, sárgával a sárgát!” Eleinte egyes gyerekeknek nagyon nehezen ment, de mindig tudták magukat ellenőrizni a színek segítségével. Ritmusokat, sorrendeket is kitaláltunk a légycsapásra: kék-kék, sárga-sárga…; kék-sárga, kék-kék…. Folyamatosan szöveggel kísértük a mozgást.
Néha a pohár is játék
Tízórai előtt gyakran előfordul, hogy nehezen csendesednek el a gyerekek, mert még annyira játékban vannak, vagy épp a várakozási időt kell kitölteni közös játékkal. Ilyenkor szoktunk a poharakkal játszani. Amellett, hogy gyakoroljuk a pohár elhelyezését magunkoz, illetve kezeinkhez viszonyítva, hangsúlyt fektetünk a ritkábban használt térirányok gyakorlására is.
Például:
Fektesd el a poharat úgy, hogy nyitott fele nézzen a jobb kezed felé.
Fordíts lefelé a poharad.
Tegyétek a poharakat úgy, hogy egymáshoz közel/messze/sorban/körben legyenek. Kié van a legszélén? Legbelül?
Építsetek tornyot a poharakból úgy, hogy három legyen legalul, kettő középen, egy pedig legfelül. Stb.
Írta: Klettner Tímea, megjelent a Fejlődés és fejlesztés az óvodában kötetben.
