Kommunikációs technikák a szülő-pedagógus kapcsolatban – Németh Ildikó coach, tréner, szervezetfejlesztő
A pedagógus – szülő kommunikáció fontosságáról ugyan egyre több szó esik napjainkban, a gyakorlatban azonban gyakran mindkét oldalról szorongás, bizonytalanság övezi a témát. Az óvó nénik/bácsik olykor nem tudják, hogyan adjanak elfogulatlan visszajelzést a szülők számára gyermekükről, vagy miképp fogalmazzák meg tapasztalataikat azokról a jelekről, melyek a gyermek viselkedésében családi problémákra vagy konfliktusokra utalhatnak. Kommunikációs módszertani sorozatunk első cikke gyakorlati tanácsokat ad ahhoz, hogyan kezeljük a szülőkkel való kapcsolattartás során felmerülő problémás szituációkat és milyen eszközökkel tehetjük gördülékennyé a rendszeres kommunikációt az óvodában.
Ebből a 11 oldalas cikkből közlünk most egy rövid részletet. A teljes írás az ÓvodaVezetési Ismeretek című kiadványunkban jelent meg.
Az ideális kapcsolat kialakítása nem mindig könnyű, mindkét fél esetében lehetnek olyan egyéni jellemzők vagy élethelyzetek, melyek akadályt jelentenek az együttműködésben.
Az óvodapedagógusok számára a tanító-nevelő tevékenység élvez elsődleges prioritást, így sokan nem tartják lényegesnek a szülőkkel való kapcsolattartást, szükséges, de nem kedvelt feladatként tekintenek rá. Ilyenkor könnyen előfordul, hogy mind a kommunikáció tartalma, mind formája esetleges, nem kellően átgondolt. A gyermek fejlődése iránt elkötelezett szövetségesek közötti, felnőtt–felnőtt párbeszéd és kapcsolat kialakításához azonban elengedhetetlen, hogy mindkét fél kiemelten fontosnak tartsa a közöttük lévő együttműködést, az őszinte és gyakori kommunikációt.
Ha úgy érezzük, hogy a szülőkkel való kommunikáció számunkra nehézkes, nem kedvelt feladat, érdemes végiggondolnunk, hogy miből fakad ez az érzés – a cikk második felében arra ajánlunk technikákat, hogy ezeket a gátakat leküzdjük. Nézzük meg, hogy mi állhat tehát a háttérben:
- Szakmai határok védelme: attól tartunk, hogy a szülők bepillantást nyerve az óvodai életbe túlságosan bevonódnak, „beleszólnak” a munkánkba. Olyan kérdésekben is állást foglalnak, amelyek a pedagógus kompetenciákba tartoznak.
- Szülői érzékenységtől való félelem: a szülők számára többnyire nehéz elfogultság nélkül ránézni gyermekükre, saját nevelési módszereikre. A pedagógusoktól érkező visszajelzésekre emiatt gyakran szélsőségesen reagálnak, kétségbeesnek, vagy elutasítóvá, olykor támadóvá, agresszívvá válnak („A gyerek otthon teljesen normálisan viselkedik”, „Az én gyerekem nem hülye!”). Ez túlzott óvatosságot eredményezhet a pedagógusok kommunikációjában, nem szívesen vállalják a „rossz hír hozójának szerepét”, tartanak attól, hogy fájdalmat okoznak a szülőknek.
- A szülői kompetenciákba, a családi életbe való beavatkozástól való félelem: nem minden esetben egyértelmű, hogy a gyermek viselkedése, óvodában megosztott történetei vagy a pedagógusok egyéb észlelései alapján milyen formájú, milyen mélységű visszajelzés vagy cselekvés szükséges a pedagógusok részéről. A szülők különös érzékenységgel viseltetnek családi életüket illetően: elzárkózhatnak például a családban tapasztalható konfliktusok, esetleges erőszak, mentális betegség, alkoholizmus vagy válás témáinak megbeszélését illetően. A nyílt beszélgetés vállalása nagyfokú tudatosságot és felkészültséget feltételez a pedagógusok részéről.
A szülők számára leginkább az alábbi helyzetek jelentenek nehézséget, váltanak ki aggodalmat a kommunikációt illetően:
- Információ hiánya: előfordul, hogy a szülők számára kevésnek tűnik a gyermekükkel kapcsolatos információ, melyek alapján nem könnyű tájékozódniuk a gyermek óvodai életéről. „Vajon minden rendben van?” „Nem hallgat el az óvó néni/bácsi valamit? Fejlődik egyáltalán a gyerekem?” „Egyre kevesebbet beszél itthon az óvodáról, vajon jól érzi ott magát?” „Miért más szülőktől kell megtudnom, hogy Petike rendszeresen odacsap más gyerekeknek?” Pedagógusként érdemes tudni, hogy a szülők többségében könnyen kialakulhat szorongás, ha úgy élik meg, hogy nem kapnak elegendő és megnyugtató információt gyermekükről. A szorongás pedig bizonytalanságot, bizalmatlanságot szül. Szülői perspektívából tűnhet úgy, hogy a pedagógus hatalmi pozícióban van velük szemben, az információk megosztásával vagy annak hiányával szabályozza a kapcsolatukat, és ennek következtében sérül a partneri viszony.
- Félelem attól, hogy megítélnek: általános emberi jelenség, hogy szorongunk amiatt, hogy milyennek látnak bennünket mások. A szülők nagy részét foglalkoztatja, hogy milyen kép alakul ki róluk, vagy családjukról a gyermeken keresztül az óvodai közösségben. A kisgyereket érintő esetleges címkézés, a kemény pedagógusi véleményalkotás, vagy egy-egy minősítésnek tűnő óvodai visszajelzés – sokszor a szégyen érzésén keresztül – könnyen védelmi reakciókat válthat ki a szülőkből, amely a jelenség tagadását vagy akár a pedagógus támadását eredményezi.
- A pedagógusoknak, az óvodai közösségnek való megfelelés, az elismerés vágya lehet a kiindulópontja annak is, hogy a szülők kerülik a pedagógusokkal való beszélgetést, nem mennek el szülői értekezletre, vagy otthon szélsőségesen „trenírozzák” gyereküket, előírva számukra, hogyan viselkedjenek a közösségben, miről beszélhetnek és miről nem.
- A kiszolgáltatottságtól való félelem: természetes emberi igény, hogy környezetünk bizalmasan kezelje a velünk kapcsolatos információkat, véleményeket. Különösen erősen él bennünk szülőként a vágy arra, hogy az óvodai (vagy iskolai) közegben biztonságban tudhassuk gyermekünket, családunkat. Ne fordulhasson elő, hogy a családi életünkről vagy gyermekünk viselkedéséről, fejlődéséről visszahallunk a közösségből pletykákat, de még valós tényeket sem. Komoly tekintélyromboló hatással bír a pedagógusokra nézve, ha bizalmas információk megosztásával, indiszkrécióval vádolják őket.
