A szülői mediáció a szülők felelősségvállalását jelenti gyermekük médiahasználatának terén: idetartozik a tartalom szelektálása, az eszközhasználati idő korlátozása, a minőségi műsorok, honlapok, játékok preferálása és a példamutatás.
A hétköznapi gyakorlat azt mutatja, hogy a kisgyermekes szülőknél általában gyakori a nagymértékű eszközhasználat, a függőséget azonban legtöbbször nem magukon, hanem a gyermekeiken fedezik fel, mikor arról számolnak be, hogy ezek az elektronikus eszközök felpörgetik a gyerekeket, és megvonás esetén „idegesek és hisztisek lesznek” a gyermekeik.
Néhány éve még az okozott riadalmat, ha a gyermekszobában saját tévé volt és a szülők nem ellenőrizték, nem korlátoztáka tévézés időtartamát, illetve a látottakat nem beszélték meg a gyerekekkel. Az óvodáskorú gyerekek szabad játékában megfigyelt elemek alapján a mai gyerekek leginkább az esti filmet vagy sorozatot tekintik meg együtt a szülőkkel. A folyamatosan használt, kikapcsolhatatlan okostelefonok kis képernyője pedig már kizárja a közös, egyidejű médiahasználatot.
Don Pascott az 1997-ben megjelent könyvében (Digitális gyermekkor – Az internetgeneráció felemelkedése) szembeállítja a tévés és internetes nemzedéket: az előbbit passzív, tunya nemzedéknek láttatja, ahogy ő mondja, couchpotato, azaz a heverőn tespedő krumpli-generáció, ezzel szemben a digitális generáció aktív, folytonosan felfedezésen, kísérletezésen alapuló tanulásban vesz részt, melyet játékként él meg, és ezzel a tevékenységgel napjaink lezáratlan tudásanyagát építi. Ma már tudjuk, hogy a folyamatos hálón való lógás, szörfözés nem feltételezi a minőségi használatot, a médiaértés technikai és tartalmi szintje is hiányosságokat mutat az internetgeneráció tagjainál.
Az bizonyos, hogy a mai gyerekeknek későbbi életük folyamán szükségük lesz a tudatos IKT-használatra. A szélsőséges szülői magatartás itt sem javasolható, azaz az elektronikus eszközöktől való teljes tiltás vagy a használatuk terén a korlátlan szabadság megadása. A különböző felmérések szerint azok a szülők is, akik korlátlanul engedik a multimédiás eszközök használatát, tisztában vannak a káros hatásokkal, azonban mégis úgy döntenek, hogy engedik a használatot. A korlátozó szülő szeretné kiaknázni az ezen eszközök adta pozitívumokat, és úgy gondolja, hogy a mértékletes igénybevétel megakadályozhatja a függés kialakulását. A médiamentes szülő a multimédiás eszközökhöz társuló negatívumokat helyezi homlokterébe, és úgy gondolja, hogy a médiamentességből eredő hátrányokat gyermeke a későbbi életszakaszában zökkenőmentesen be tudja majd pótolni.
A gyermekkori médiahasználatnak mindenképpen van rövid és hosszú távú következménye. A kondicionálás, bizonyos szokások kialakítása a későbbi életszakaszokra is rányomhatja a bélyegét.
Tölgyessy Zsuzsanna írása.
A fenti írás eredetileg az Óvónők kincsestára című előfizetéses rendszerű kiadványunkban jelent meg, de a teljes, 14 oldalas cikket elolvashatja legújabb e-bookunkban is. Rendelje meg az Önnek inkább megfelelő kiadványt!
A digitális jövő elkezdődött – avagy az IKT-kompetencia fejlesztése az óvodában
