Dr. Madarassy-Szücs Anna – gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvosjelölt (Vadaskert Kórház és Szakambulancia) írásából közlünk részletet.
A változások, a megszokott napirend felborulása, az izoláció és a bizonytalanság, mindannyiunk számára lehet szorongáskeltő, félelmetes. Az információs túltelítettség, a megbízhatatlan forrásból származó, félrevezető vagy ellentmondásos adatok tömege tovább fokozhatja a kiszolgáltatottság, tehetetlenség érzését, a folyamatosan fennálló stressz pedig hangulatzavarok, szorongások kórképek kialakulásához is vezethet. Hogyan beszéljünk a vírusról a gyerekekkel, hogyan oldjuk a feszültséget? Szakértő szerzőnk ezekre a kérdésekre adja meg a választ.
Hogyan beszéljünk gyerekekkel a járványról és következményeiről?
Legelőször is, mi magunk legyünk tisztában az alapvetésekkel. A tájékozódáskor mindenképp a hivatalos forrásokra támaszkodjunk. A beszélgetés lehetőleg olyan időben történjen, amikor a gyermek is nyitott arra.
Kérdezzük meg a gyermekeket, mit tudnak a koronavírusról, vannak-e kérdéseik a koronavírussal kapcsolatban. Ez alapján, illetve a kérdéseik mentén jobban meg tudjuk határozni a beszélgetés lehetséges irányát is. Ne feledjük, hogy mindannyian másként érzünk, máshogy reagálunk ilyen helyzetben – elfogadóan, empatikusan hallgassuk meg a különböző érzéseket, reakciókat is. Válaszainkat a gyerekek számára érthetően, koruknak megfelelően fogalmazzuk meg. A kérdésekre igyekezzünk konkrét válaszokat adni, ha nem tudjuk a választ, azt is őszintén vállalhatjuk. Fontos elmondani nekik, hogy előfordulhat, hogy nem mindenki tud mindent pontosan, hallhatunk „pletykákat” is, amikkel nem kell törődni.
Melyek azok a részletek, amiket mindenképp érdemes elmondani a gyerekeknek?
- Mi az a koronavírus?
- Hogyan terjed?
- Mit tehetünk ellene?
A válaszadáskor igyekezzünk egyszerű, a gyermekek számára érthető válaszokat adni, mindig a korosztályhoz igazítva. Nagyon sokat segít, ha ábrákkal, rajzokkal is segítjük őket, kis történetbe ágyazzuk a tényeket.
Óvodásoknak például így:
„A koronavírus egy icipici élőlény. Kisebb, mint egy fogpiszkáló hegye, olyan pici, hogy szabad szemmel nem látjuk. A vírusok arról híresek, hogy vagy szunyókálnak, vagy vándorolnak. Látogatóhelyeket keresnek maguknak, ahol kipakolhatják a batyujukat. Ha nem találnak ilyet, akkor csak szunyókálnak tovább összegömbölyödve a hálózsákjukban. Szívesen látogatják meg az emberi testet is. A koronavírus a gyerekeket és felnőtteket is szívesen meglátogatja, de csak rövid ideig szokott maradni. A baj az, hogy a batyujukban betegséget visznek magukkal. Van, aki észre se veszi, nem is érzi, ha meglátogatják a vírusok. De van, akiket megbetegítenek a batyujukkal. Van abban köhögés, láz, torokfájás. Amikor nagyon gyorsan házról-házra, emberről emberre jár egy vírus, és emiatt egyszerre nagyon sokan megbetegednek, azt járványnak hívjuk. Sok doktorbácsi és doktornéni dolgozik azon, hogy találjanak orvosságot a járvány ellen. Olyan orvosságot, ami minden koronavírust visszacsomagol a hálózsákjába és megállítja a vándorlásukat. Mi is tudunk tenni azért, hogy a koronavírus ne látogasson meg.
Hogyan állíthatjuk meg őket?
Ez a vírus nem busszal, vagy autóval, hanem cseppekkel utazik. A kis cseppek az emberekből szabadulnak ki, főleg a szánkból és az orrunkból. Ezért nagyon fontos, hogy ne nyúljunk a szánkba, az orrunkhoz, a szemünkhöz. Ha tüsszentünk, vagy köhögünk, nagyon messzire is elröpíthetjük a cseppeket a vírusokkal. Mindig legyen nálunk zsebkendő, hogy ha köhögünk vagy tüsszögünk, oda menjenek a cseppek. Így a kis koronavírus nem vándorolhat tovább és nem szippantja be senki.
A koronavírus a kezünkre is rákerülhet a cseppekkel. Olyan neki a kezünk, mint egy buszmegálló. Innen szeretne még tovább vándorolni. De ha ügyesen kezet mosunk szappannal, azt nem szereti. Akkor inkább a szundikálást választja és nem utazik tovább. Így véletlenül sem fog olyan embert meglátogatni, akinek a teste beteg lehet tőle.”
Érdemes ezután felmérni, ellenőrizni hogy a gyerekek mennyire értették meg az elmondottakat és milyen érzéseket vált ez ki belőlük.
Az óvodáskorúaknak több segítség kellhet ezek megfogalmazásában, minden kreativitás, játékos ötlet segítheti az érzelmeik kifejezését. Készíthetünk érzelmeket ábrázoló kis kártyákat, kavicsokat vagy óralapot mutatókkal, ahol a számok helyén különböző érzelmeket kifejező arcok szerepelnek. A bábjáték nem csak az információk átadásának lehet ötletes eszköze. A közös bábkészítés és bábozás során sokféle érzelem, gondolat és reakció is megjelenhet, amelyeket máskülönben nehezebben tudnánk előcsalogatni a gyermekekből.
Mikor a gyerekek által megfogalmazottakra reagálunk, figyeljünk arra, hogy ne „érvénytelenítsük” az érzéseiket. Ha például valaki komolyabb félelmeket, szorongást fogalmaz meg, vigasztaló szándékból érkezhet a válasz: „Minden rendben lesz, ne félj!”, ez azonban olyan érzést kelthet a gyermekben, mintha nem igazán talált volna meghallgatásra. Egymás érzéseire reflektálva célszerűbb először empatizálni az elhangzottakkal, pl.: „Igen, ez nagyon ijesztő érzés tud lenni, megértem, hogy így érzel…” és csak ezután folytatni például a megoldási lehetőségekkel, a segítség formáival. Ha úgy látjuk, a gyermekek szorongásának, félelmének kezelése meghaladja kompetenciáinkat, kérjünk bátran segítséget, jelezzük a gyermekek szüleinek, és támogassuk őket abban, hogy szükség esetén szaksegítséghez fordulhassanak.
Próbáljuk meg hangsúlyozni, mit tehetünk azért, hogy megelőzzük a betegséget. Hasznos lehet olyan kis projektek közös megalkotása is, mint pl. a járvány ideje alatt is dolgozóknak címzett kis köszönetnyilvánítás, vagy a járványhelyzetben megélt pozitív változások kiemelése.
A teljes cikk Az egészségfejlesztés nagykönyve című kiadványunk nyári kiegészítő kötetében olvasható teljes terjedelmében. Még nem előfizető? Az egészségfejlesztéshez szükséges információk és ötletek házhoz jönnek!
Kiemelt kép: Medical photo created by prostooleh – www.freepik.com
