Nagy-nagy örömünkre megkeresett bennünket egy óvó bácsi, és kérte, tegyük közzé gondolatait weboldalunkon. Kálmán László írása következik:
A tökéletes pedagógus
Pár évvel ezelőtt az akkori csoportomba járó egyik kislánytól aranyos bókot kaptam: „Laci bácsi, te vagy a legjobb óvó bácsi, akit ismerek!” – Nem tudom, négy évesen rajtam kívül még hány férfi óvodapedagógust ismerhetett, viszont ha csak én voltam az egyetlen induló, akkor elég furán vette volna ki magát egy esetleges ezüstérem. Mindenesetre helyén kezelve a dicséretét, örömmel raktároztam el ezt is a képzeletbeli ládikómba és egyre inkább elkezdtem töprengeni azon, mitől lesz valaki jó, jobb, legjobb, esetleg tökéletes pedagógus?
Tüstént be is villant a minősítési eljárások folyamatából jól ismert nyolc nagy kompetenciaterületet és a hozzájuk tartozó hatvannál is több indikátort tartalmazó lista. Ugyan az ebben foglaltak megfelelő támpontot adnak munkánk (ön)értékeléséhez, sőt az itt található, néha rémisztőnek látszó indikátorok a minősítés után egészen megszépülnek, nem tudunk és nem is kell mindnek birtokában lenni, ahhoz, hogy pedagógusként megálljuk a helyünket.
Elkezdhetnénk sorolni, hogy a tökéletes pedagógus többek között módszertanilag megfelelően felkészült, a gyermekekre ösztönző hatással bír, figyelembe veszi az egyéni sajátosságokat, differenciál, szakmai tudását rendszeresen megújítja, kiváló döntéshozó és problémamegoldó képességgel rendelkezik, hiteles, kommunikatív, nyitott, kellően önkritikus… s még folytathatnánk a sort, csak nem érdemes, mert tökéletes pedagógus nem létezik.
Helyette ott a szó bájosabb értelmében tökéletlen, de mégis igyekvő, lelkiismeretes pedagógus, aki évek, évtizedek óta becsülettel műveli hivatását. Akinek köszönhetően a kisgyermek már egyre önállóbb, kitartóbb, kevésbé szorong, és elkezd nyitni a társai felé. Ő az, aki miatt a gyermek már szépen fogja a ceruzát, ügyesen színez, ismeri az évszakokat és énekekkel, versekkel nyűgözi le otthon a családját. Vagy csak egyszerűen, a Pedagógus, aki miatt a gyermek szeret óvodába járni. Sokszor aprónak tűnő, de fontos eredmények ezek, a nagy dolgok megalapozói, amire van, hogy csak évekkel később derül fény. Ugyanis idő kell a megérésre, és arra, hogy összeálljon a kép, anno bizony az a sok kicsi, milyen sokra is ment.
Szerencsére, ahogy tökéletesek, úgy egyformák sem vagyunk. Ahány gyermek, annyi egyéniség. A szófogadó, a csibész, az álmodozó, az örökmozgó, a kíváncsi és társaik nap, mint nap feladják nekünk a leckét. Még jó, hogy a pedagógusok palettája ugyanilyen sokszínű, így a határozott, a megfontolt, a nyugodt, a lendületes vagy épp a tyúkanyó (óvó bácsik esetében tyúkapó?) típusok kiváló csapatot alkotnak együtt. Ezek vagyunk mi, ovis nyelven szólva „egyformátlanok”. Külön utakon, de mégis egy irányba, hiszen a térkép mindenkinek ugyanaz. Így alkotunk egy nagy egészet, így válnak a csoportokból közösségek, a közösségekből pedig értékes emberek.
Ugyanis ez az első és egyben legfontosabb küldetésünk, embert nevelni! Nem pedig mindent tudót, mindig első, örök győztest, s legkevésbé sem tökéletest! Foci rajongóként Dárdai Pál, a magyar labdarúgó válogatott volt szövetségi kapitányának valamint a Hertha BSC utánpótlás edzőjének szavai jutnak eszembe: „Nem akkor vagy jó edző, ha a Farsang-kupán első vagy. Akkor vagy jó edző, ha az év végén feladsz öt-tíz-tizenöt képzett és futballért bolonduló gyereket a következő korosztályba.”
Ezek alapján a taktika adott, az edzések folytatódnak, és mi, óvó nénik és bácsik továbbra is azon ügyködünk, hogy jó lelkű, érdeklődő, világra nyitott gyermekek kerüljenek ki kezeink közül. Olyanok, akik majd az igazán nagy meccseken is helyt állnak – akkor is, ha esetleg nem ők kerülnek ki győztesen.
Ehhez a munkához kívánok minden pedagógus kollégámnak továbbra is nagyon sok erőt, kitartást és még ezeknél is több gyermekmosolyokban gazdag sikerélményt!
Kálmán László
Előfizetéseink óvodapedagógusok és óvodavezetők részére:
Kiemelt kép: People photo created by drobotdean – www.freepik.com
