Több év kutyázással a hátam mögött azt tapasztaltam, hogy az emberek ösztönösen kötődnek az állatokhoz. Ez a feltevés azt is alátámasztja, hogy egy ilyen bensőséges kutya-gyermek kapcsolat hozzájárul a teljesség érzéséhez és az egészséges öntudat kifejlődéséhez. Rohanó világunkban, amely gyakran teljesen mesterséges körülmények közötti életvitelt jelent, a kutyák és más háziállataink adhatnak lehetőséget, hogy természethez való kötődésünket kiélhessük.
Ezek a gondoskodó állat-ember kapcsolatok különösen fontosak a gyermekkor korai, illetve középső szakaszaiban. – Lakos Judit szakvizsgázott gyógypedagógus, kutyás terápiás foglalkozásvezető (@Varázsmancsok – Kutyás terápia)
Pár évvel ezelőtt heti rendszerességgel tartottam szorongó csoportnál programot. Volt egy kisiskolás korú gyermek is beosztva hozzám – próbaképpen. Hetekig nem volt hajlandó senkivel sem kapcsolatot felvenni, a játékos foglalkozásokban is csendes szemlélőként
volt jelen. Már az első alkalommal észrevettem, hogy az egyik kutyusunk különösen felkeltette a figyelmét, és onnantól kezdve csak őt figyelte minden foglalkozáson. Minden lehetséges módszert kipróbáltam, amit szakmailag csak lehetséges volt – sikertelenül, így egyik alkalommal, egy hirtelen jött ötlettől vezérelve félrehívtam a gyermeket és a számára kedvenc kutyust.
– Szeretnél beszélgetni vele? – kérdeztem óvatosan. Azonnali fejrázással tiltakozott.
– Figyelj rám! A kutyus tud beszélni? – óvatos fejrázás váltotta fel a tiltakozást, és egy icipici fény csillant meg a tekintetében.
– Tetszik neked ez a kutyus? – egyre lelkesebb fejrázással jelezte az addig leplezni próbált érdeklődését. – Mi lenne, ha beszélgetnél vele? Menjetek félre a terem végébe, és beszélgess vele! Hidd el, ő meg fog hallgatni, nem fog kinevetni, és mindent, de mindent meg fog érteni és tuti, hogy nem mondja vissza senkinek!
– Onnantól kezdve a gyermek minden héten félrevonult beszélgetni, 5-10-15 percre…. a sokadik ilyen beszélgetés után ráborult a kutyusra, és szívszaggatóan zokogni kezdett. Szerettem volna egy kicsi légy lenni, hiszen a mai napig sem tudtuk meg, hogy mi hangzott ott el…
A feladatok megtervezésének szempontjai
A foglalkozások megtervezésénél elengedhetetlen, hogy ismerjük a normál fejlődés menetét és azt, hogy a fejlődésnek melyek azok az időszakai és ezen belül melyek azok a területek, melyek különösen nagy szerepet kaphatnak, mivel célzott fejlesztésükön keresztül több terület is kedvezően befolyásolható. A fejlődési szakasz életkori specifikumai, a gyermek/tanuló állapota alapvetően behatárolják a fejlesztés tartalmi és metodikai lehetőségeit. A fejlesztés mindig csak az életkorra és állapotra való tekintettel, specifikus tevékenységbe ágyazva, a megfelelő tanulási formával lehet hatékony.
A foglalkozások megtervezése
A kutyás terápiánál is irányadónak kell tekintenünk az életkori sajátosságokból adódó követelményeket, vagyis hogy a gyermek alaptevékenysége a játék. Tehát játékos tevékenységen keresztül fejlesztünk, még kamaszokkal történő foglalkozásokon is. A kutyás terápiás foglalkozásoknak ugyanúgy keretet adunk, mint a többi foglalkozásnak, valamint minden feladatnak megvan a helye a foglalkozásokon. Mivel ezek a foglalkozások cselekvésbe
ágyazottan történnek, sok mozgással, inkább hasonlítanak egy testnevelés-foglalkozásra, mint például egy kézműves tevékenységre, ahol a gyermekek főleg az asztalnál ülve tevékenykednek. A szabad mozgáslehetőség viszont nem zárja ki, hogy a motoros fejlesztés mellett egyéb részterületek fejlesztése is szerepet kapjon.
Az állatasszisztált foglalkozások fajtái:
- Állatasszisztált, vagyis az állat az alanya, segítője, „eszköze”, motiválója a foglalkozásoknak.
- Állatasszisztált aktivitás (Animal Assisted Activity – AAA): elsősorban pihentető vagy oktató célú közös tevékenység a terápiás állattal. Ilyenkor semmit sem fejlesztünk. Ide képzeljék el az ágyban fekvő idős emberek látogatói programját! Amikor az idős ember mellé odafektetjük a kutyát, és simogatja, mesél neki… együtt vannak. Örömpillanatokat teremtünk.
- Állatasszisztált terápia (Animal Assisted Therapy – AAT): ilyenkor meghatározott terápiás cél elérése érdekében szervezett fejlesztő/ terápiás foglalkozás tartunk a terápiás állat bevonásával. De ebben az esetben minden alkalommal meghatározott időre tervezünk (például egy projektidőszak vagy tanév).
- Állatasszisztált oktatás (Animal Assisted Education – AAE): Az AAA és az AAT osztálytermi interakciókra, tanórai feladatokra specializálódott alkalmazása, vagyis a tanórán konkrétan az előírt tananyag elsajátítását segítik a „kutyás feladatok”. Például tartottam már matekórát az óráról terápiás kutyával. Vittem csomagolópapírt, rajzoltam egy hatalmas órát, ahol a kutya volt a kismutató, a gyerek a nagymutató, és együtt kellett kirakniuk, hogy fél 4. Gyakorlatba ágyazott feladatokkal segítem elő a tananyag rögzítését.
- De ide sorolhatjuk az érzékenyítő programokat is.
A foglalkozások formái
- Egyéni foglalkozás: a gyerek egyedül vesz részt a foglalkozásokon. A legjobb módja, hogy az adott gyermekkel a legnagyobb figyelem ráfordításával dolgozzunk, viszont kizárja a csoportos foglalkozások előnyeit (például: közösségformálás, versenyjátékok).
- Csoportos foglalkozás: A csoport létszámát meghatározza, hogy hány kutya van, milyen területeket szeretnénk fejleszteni, mennyire heterogén a csoport, mennyi segítő van jelen a foglalkozásokon.
A teljes cikk a Fejlődés és fejlesztés az óvodában című kiadványunkban jelent meg, amelyre ide kattintva fizethet elő:
Kiemelt fotó: People photo created by bearfotos – www.freepik.com
Background photo created by freepic.diller – www.freepik.com
