Az autizmus spektrum zavar nem betegség, hanem egy egész életen át fennálló állapot, mely a tudomány mai állása szerint nem gyógyítható. A gyermekközösségekben, az enyhébb fokban érintett spektrum zavarral élő gyermekek, speciális bánásmóddal, megértő, elfogadó, befogadó és támogató környezetben, viszonylag jól fejleszthetők. Az integrált nevelés lehetőséget és egyben esélyt is nyújt arra, hogy az autizmussal élő gyermekek másságuk ellenére is képesek legyenek az együttélésre, az együttműködésre, illetve a képességeiknek megfelelő színvonalú életvezetés elérésére.
Sajnálatos tény, hogy a köztudatban az autistákkal szemben még mindig rendkívül sok előítélet és sztereotípia él. Talán ezért sem véletlen, hogy az érintett családoknak olykor komoly kihívást jelent a kirekesztettség elleni küzdelem, mely a többségi társadalom sokszor negatív attitűdjéből fakad. Ennek egyik oka leginkább a tudatlanság, hiszen akinek a családja nem érintett, illetve a környezetében nincs autizmussal együtt élő gyermek, felnőtt, vagy nem szakember, aki tudatosan foglalkozik ezzel a témával, azt kevésbé érdekli, illetve érinti meg az autizmussal együtt élők mindennapi problematikája. Ezért különösen fontos a pozitív szemléletformálás, a másságukkal együtt élő embertársaink megismerése, megértése és elfogadása, mely hozzájárul az autizmus körüli előítélet, félelem, tartózkodás, sajnálkozással telített odafordulás felszámolásához. Ennek egyik kiváló eszköze az integrált nevelés, melyben a gyermekek már egészen kicsi korban szembesülhetnek a mássággal, gyakorolhatják az elfogadást, a befogadást, a toleranciát, a tiszteletet, mely a későbbi életük során egy segítőkész attitűd kialakulását eredményezheti.
Persze tudjuk, hogy az autizmus spektrum zavarral élő gyermekek integrációja nem minden esetben és nem mindenhol valósul vagy valósítható meg. Az integráció elsősorban azoknak a gyermekeknek nyújt lehetőséget, akiknek sérülési foka olyan szintű, hogy képesek a normál fejlődésű társaik között is az együttélésre, az együttnevelkedésre, miközben a specifikus és célirányos fejlesztés hatására önmaguk is fejlődni képesek. Azzal, hogy esélyt adunk a másságukkal együtt élő gyermekeknek egy közösség teljes értékű tagjává válni, életminőségük javulását, magabiztosságuk, önállóságuk, önbizalmuk erősödését is segítjük, hisz a szocializációs folyamatok olyan közegben zajlanak, melyben a későbbi életük során is találkozni fognak.
Ma már sok elfogadó és befogadó szellemű óvoda működik országszerte, hisz a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek régóta az integrált óvodai nevelés részesei. Azonban úgy gondolom, illetve a szülői jelzések is azt támasztják alá, hogy az autizmus spektrum zavar valamilyen formájával együtt élő gyermekeket a többségi intézmények ma még kevés helyen fogadják be. Ennek legvalószínűbb oka, hogy az óvodák többsége nem rendelkezik azokkal a speciális személyi és tárgyi feltételekkel, illetve szaktudással, melyek az autizmussal élő gyermekek integrált fejlesztéséhez és együttneveléséhez nélkülözhetetlenek.
Az autizmus tünetei
Amikor egy kisgyermek megszületik, akkor még senki sem tudja róla, hogy ő autista. Az autizmus jelei azonban már csecsemőkorban is megjelenhetnek, melyek közül az egyik legszembetűnőbb különbség az egészségesen fejlődő csecsemővel szemben, hogy kevésbé nyílt és érdeklődő az őt körülvevő, felfedezni való világ iránt.
Az autizmus jelei kétéves kor körül mutatkoznak meg látványosabban, a szociális és kommunikációs különbségek tünetei ekkor válnak egyre nyilvánvalóbbakká. Közösségbe kerüléssel a fejlődési eltérések további nehézséget okozhatnak. Jellemző lehet a kölcsönösséget igénylő társas helyzetek kerülése, esetleg a mások számára „furcsa” közeledés, viselkedés, ami miatt az autizmussal együtt élő gyermekek gyakran elszigetelődnek a társaiktól. Mivel a szociális interakció és a kölcsönös kommunikációjuk is sérült, ezért akár peremhelyzetbe is kerülhetnek.
Számos autizmussal élő kisgyermek küzd szervezési problémákkal, nem tudják, hol, mikor, mit kellene tenniük. A nyelvi nehézségeik miatt sokszor a közléseinket sem értik. Környezetüket kaotikusnak látják, számukra a változások nehezen követhetőek. Éppen ezért sokszor tanúsítanak ellenállást a változásokkal szemben. Sokuknak okoz az eltérő szenzoros feldolgozás nehézséget, ezért egy magas létszámú csoport számukra nem ajánlott (zajszint).
| Figyelem! Az autizmus néhány jellemző tünete:
|
Diagnózis
A tünetek megjelenése esetén az autizmus diagnózis felállítása gyermekpszichiátriai feladat.
Nemegyszer tapasztalható, hogy a szülő ugyan érzékeli, hogy gyermeke „más”, mint a hasonló korú társai, de vagy nem vesz róla tudomást, vagy nem ismeri azokat az árulkodó jeleket, melyek autizmusra utalnak. Így a probléma hosszú ideig rejtve marad – akár a gyermekorvos, illetve a védőnő előtt is –, mely meggátolja, hogy a gyermek a sérülésének megfelelő korai terápiás kezelésben részesüljön. Ez nemcsak a gyermek fejlődését vetheti vissza, hanem újabb, másodlagos viselkedésproblémák kialakulását is eredményezheti.
A diagnózis minél korábbi megléte egyrészt biztosítja a specifikus fejlesztés korai megkezdését, másrészt a helyileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálat szakemberei az eredmények alapján tesznek javaslatot a gyermek sérülésének megfelelő legoptimálisabb környezet, illetve intézménytípus kiválasztására. Mivel a diagnózis nemcsak magát az eredményeket, hanem a gyermek fejlesztésének további irányát, területeit is meghatározza, ezért a gyógypedagógusok, pedagógusok, pszichológusok fejlesztőmunkájának is ez adja az alapját.
Az autizmus spektrum zavarral élő gyermekek óvodai fejlesztésének célja, feladatai
Az autizmusban érintett gyermekek óvodai nevelésének alapelvei megegyeznek az Óvodai nevelés alapprogramjának elveivel, de kiegészülnek a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelveivel is.
Az autizmussal élő gyermekek óvodai nevelésének fő célja az elemi adaptív viselkedések kialakítása:
- a szociális, kommunikációs készségek célzott fejlesztése
- az autizmusból és a társuló fogyatékosságokból eredő fejlődési elmaradások célirányos kompenzálása
- a szereotip, szociálisan nem megfelelő viselkedések kialakulásának megelőzése, illetve korrekciója
- autizmusspecifikus eszközök, módszerek, szokásrendszer és azok használatának elsajátítása
A cél elérése érdekében a feladatok az alábbi fő fejlesztési területeket érintik:
– Kommunikáció és szociális viselkedés:
- beszéd vagy ennek hiányában alternatív, vizuális eszközökkel történő kommunikáció használatának tanítása
- szociális kapcsolatteremtés elemeinek tanítása
- tanítási helyzetben szükséges elemi szociális viselkedés kialakítása
– Fejlődésifunkció-elmaradások, korai elemi készségek:
- alapvető önkiszolgálási készségek kialakítása: étkezés, szobatisztaság, öltözködés, tisztálkodás
– Korai kognitív funkciók:
- elemi logikai műveletek, fogalmak, összefüggések tanítása
- általános képességek fejlesztése
- az elsajátított képességek önálló használatának tanítása
- az elsajátított képességek más összefüggésben való használata
- képességek alkalmazása más, elsősorban otthoni környezetben
– Viselkedésproblémák kezelése, megelőzése, alternatív viselkedések kialakítása:
- csoportba való beillesztés kialakítása
- kétszemélyes tanítási helyzetben való részvétel viselkedési elemeinek kialakítása
- óvodán kívüli környezethez való adaptív viselkedés kialakítása
Az integráció feltételei
Aki foglalkozott már autizmussal élő gyermekekkel, az bizony megtapasztalhatta, hogy olykor falakba ütközik, vagy hogy a jól bevált hagyományos nevelési-tanítási stratégiák náluk nem igazán működnek. Ezért nem csoda, hogy az érintett gyermekekkel való foglalkozás egyrészt komoly kihívás elé állítja a pedagógusokat, másrészt szükségessé teszi azoknak a speciális személyi és tárgyi feltételeknek a meglétét, melyek a gyermekek fejlődését biztosítják.
Az integráció feltételeiről az Óvónők kincsestára decemberi kötetében olvashat részletesen.
Szerző: Kocsis Erika
Kiemelt kép: Education photo created by freepik – www.freepik.com
Kids photo created by freepik – www.freepik.com
