Hogyan tegyük a gyerekek számára is átélhetővé nemzeti ünnepünket?
A következőkben bemutatjuk, hogy egy művészeti óvodában milyen módszerekkel teszik örömtelivé az óvodások számára a március tizenötödikei nemzeti ünnepet, s ezáltal miként járulnak hozzá az ünnephez, az ünnepléshez fűződő pozitív érzelmi viszony kialakításához, a nemzeti értékek átörökítéséhez, megőrzéséhez.
Az ünnep hangulatát az óvoda helyiségeinek, ablakainak díszítésével alapozzuk meg, amelyben megjelenítjük az adott ünnepre jellemző színeket, szimbólumokat.
A dekorációval gyermekeinkben hangulatot, emlékeket ébresztünk. Érzékenyen reagálnak a megkomponált hatásokra, csillogó szemmel fordulnak felénk: „Jaj de szépen fel van díszítve az óvoda! Kokárdás ünnep lesz?”
Az óvodánkba érkezőket halk folyosói zene fogadja, mely oldott, könnyed lelkiállapotot eredményez. Igyekszünk az ünnepek közeledtével olyan zenei anyagot választani, amely illik annak hangulatához. A márciusi nemzeti ünnepünkhöz reneszánsz lantmuzsikából, illetve magyar harangjátékokból választunk ki folyosói zenét.
A gyermek lelkét az ünnep hangulata nem tudja mélyen átjárni csupán egyetlen nap alatt, hiszen annak mondanivalóját, szépségét, erkölcsi üzenetét sem lehet egyetlen nap közvetíteni, ezért minden ünnepet, jeles napot egy hosszabb előkészületi időszakkal vezetünk be. Ezt a megelőző időszakot változatos tevékenységekkel tesszük örömtelivé, a gyermek érdeklődését, kíváncsiságát napról napra tovább fokozzuk.
A különböző eszközök, kiegészítők, kellékek elkészítésére a gyerekek is inspirálnak minket. Megfigyeljük, hogy az adott időszakban mivel játszanak szívesen, és elkészítjük azok „alkalmi, huszáros” változatát. Ezeket a játékokat csak az adott időszakban tartjuk bent a csoportszobában, hagyjuk, hogy a gyermekek jól kijátsszák vele magukat, majd mikor kezdik aktualitásukat veszteni, bekerülnek az óvoda kelléktárába, hogy évről évre elővehessük őket. Így sosem válnak unalmassá. Jelmeztárunkból ilyenkor előkerülnek a gyöngyös párták, huszárcsákók, mellények, seprűnyél paripák is. A gyermekekben az eszközök, kellékek hatására felidéződnek a korábban átélt zenei-irodalmi élmények.
A beszoktatás pillanatától kezdve szinte mindennap döcögtetjük, höcögtetjük gyermekeinket, ezért természetesen pattannak fel a seprűnyél paripákra, és lovagolják körbe újra és újra a csoportszobát, miközben felidézik az összes lovagoltató ölbeli játékot és mondókát, amit az óvó nénitől hallottak. Most azonban más hangulatban és képzettársításban teszik mindezt, mert ilyenkor ők igazi magyar huszárok!
Lányaink máskor is szívesen táncra perdülnek, de az ünnepi környezetben, fejükön gyöngyös pártával még feszesebben, még büszkébben járják. Egymás után csendülnek fel az oly sokszor játszott népi dalos játékok, azzal a jellegzetes magyar dallamvilággal és szöveggel, amit év közben már magukba szívtak. Most mégis másképpen csengenek, új színt kapnak, más érzelmekkel párosulnak.
Olyan képeskönyveket nézegetve, amelyekben várakat, erődöket, csatajeleneteket, huszárokat, katonákat látnak bővülnek ismereteik, építményeik is különböző részletekkel egészülnek ki. Megjelennek a lőrések, bástyák, várárkok, az épületeket benépesítik katonákkal, és attól, hogy most magyar zászló leng a tetejében, az egyszeriben a magyar huszárok várává válik. Beleélve magukat a huszár szerepébe, bútorokból, nagyméretű anyagokból is szívesen építenek maguknak sátrat, várat, erődítményt.
Az udvari játék során is szívesen folytatják a vitézkedést, örömmel játszanak népi ügyességi játékokat, melyek közül ilyenkor az Adj, király katonát, a legközkedveltebb.
Óvodásaink számára ennek az ünnepnek az egyik legjellegzetesebb jelképe a huszár. Testestül, lelkestül azonosulni tudnak vele, mert igen vonzó számukra. A szerepjáték lényege pedig a modellel való azonosulás, annak megformálása. Megfigyeltük, hogy ebben az időszakban, gyermekeinkben észrevehetően finomodnak azok a tulajdonságok, amelyeket programunk az érzelmi nevelés területén megerősíteni szándékozik. Fejlődik az erkölcsi tartás, a szabályok betartása iránti igény, az igazságosság, a tisztelet, az önzetlenség, a figyelmesség, az udvariasság…
A márciusi nemzeti ünnepet megelőző és az azt követő időszakban fokozottabban figyelünk arra, hogy a mesefeldolgozás kéthetes ciklusában meseválasztásunkkal és változatos drámatechnikákkal egyben megerősítsük az ünnep mondanivalóját, üzenetét.
„Verstanuló” tevékenységet nem tervezünk, de az ünnepi környezetben, a felfokozott érzelmi hangulatban bármilyen tevékenységhez kötve hűen közvetíthetjük az egyes gyermekeknek, vagy a gyermekek kisebb csoportjának például Weöres Sándor: Megy az úton a katona, vagy a Paripám csodaszép című versét. Szívesen hallgatják újra és újra, és hamar meg is tanulják a kiválasztott verset, hiszen érzelmileg ráhangolódnak, mélyen kötődnek hozzá.
Az ének, énekes játék, zenehallgatás tevékenységeket is úgy tervezzük, hogy azt az ünnep hangulata járja át. A magyar nép zenei kincsestára számtalan ölbeli játékot, mondókát és dalos játékot őrzött meg, amellyel a nemzeti értékeket hűen tudjuk közvetíteni óvodásaink számára. Éppen ezért ünnepeink alkalmával is azok közül válogatunk, és követjük azt az elvet, hogy gyermekeink „mindössze egy-két komponált dalt tanuljanak meg az ünnepek köszöntésére”.
A mikrocsoportos zenei képességfejlesztő játékokhoz olyan eszközöket, mondókákat, dalokat választunk, amelyek tovább mélyítik az ünneppel kapcsolatosan kialakuló érzelmi hozzáállást. Megfigyeltük a „kellékek” kedvező hatását: huszárcsákóban és gyöngyös pártában még izgalmasabbakká válnak a zenei feladatok, egyenletesebben peregnek a dobok, feszesebben menetelnek a huszárbábok, könnyebben válaszolgatnak motívumonként a huszárok a kapitányuknak, és szebben szól a ritmustaps is.
Az ünnep előtt a kézimunka és a tárgykészítés hangsúlyosabban jelenik meg. A gyermekek játéktémája, érdeklődése is inspirál minket arra, hogy készítsünk velük zászlót, dobot, kicsi „seprűnyél” paripát, huszárbábot… Ezt a tevékenységet mindig az adott csoport életkora, technikai ismerete és élménye alapján határozzuk meg.
Nálunk már tradíció, hogy mindenki, kicsi és nagy egyaránt készít magának pártát, huszárcsákót. A nagyobbak kokárdát is készítenek maguknak.
A mozgás, mozgásos játékok megtervezésének legfontosabb kritériuma, hogy a gyermekek minél többet játsszanak, örömmel mozogjanak. Programunk alapján e tevékenység három nagy elemből tevődik össze: az esztétikus, ritmikus járásból; abból a mozgáselemből, amit meg szeretnénk tanítani; és a vidám hangulatú mozgásos játékból. A márciusi nemzeti ünnepet megelőző időszakban azzal fokozzuk a gyermekek hangulatát, érzelmi állapotát, hogy mozgásos játékainkban is katonáskodunk, vitézkedünk.
A ritmikus járásnál úgy menetelünk, mint a katonák. Az új mozgáselemnél vagy annak gyakorlásánál egyensúlyozunk a bástyákon, megmásszuk a várlétrát, átugorjuk a várárkot, átbújunk a titkos alagúton, és előfordul az is, hogy összetett katonai akadálypályát készítünk a számukra, ahol sokféle mozgást kipróbálhatnak, gyakorolhatnak. Még a mozgásos játékok is izgalmasabbak, mert azoknak is más elnevezést adunk. A Szét–össze játéknál például nem labdákat gyűjtünk illetve próbálunk megszabadulni azoktól, hanem az ellenség ágyúgolyóit dobáljuk ki az erődből, miközben az ellencsapat arra törekszik, hogy minél többet hajítson be hozzánk.
A március tizenötödikei nemzeti ünnep egyike azoknak a témáknak, amelyre érdemes projekteket kidolgozni. Például: Huszárok, katonák; Magyar erődök, várak; Nemzeti lobogó; Nemzeti jelképek; Kitüntetések, érmek. A különböző projektekhez gyakran gyűjtőmunkát is szervezünk, amelybe a szülőket is bevonjuk.
Összességében elmondhatjuk, hogy az adott ünnepnapra komplexen készülünk fel, igyekszünk minél több területen közvetíteni az ünneppel kapcsolatos hatásokat. Fontosnak tartjuk, hogy az ismeretek átadása az óvodáskorú gyermek életkorának megfelelően természetesen, tevékenységekbe, játékba integrálva történjen, s abban a művészetek által nyújtott „AH”, a felfedezés örömének „AHA” és a humor erejének „HAHA” élményét éljék meg.
Az ünnepek üzeneteit úgy közvetítjük számukra, hogy a kézzel fogható, látható, szagolható, tapintható, hallható tevékenységek tartalmát az ünnep hangulata járja át. Így az ünnepet megelőző időszak élményei is egyetlen nap köré sűrűsödnek össze, s ezáltal válik az maradandó emlékké gyermekeink lelkében.
Ünnepnap
Ezen a napon is hagyjuk, hogy a gyermekek szabadon, kedvük szerint tevékenykedjenek a különböző művészeti kuckókban, játszósarkokban és a délelőtti, csoportszobai játékba semmilyen más tevékenységet nem tervezünk. Örömmel nézzük, ahogyan ünneplőbe öltözve is, egymásután játszanak a huszáros társasjátékkal, a memóriakártyával, a bábbal, ahogyan rajzolnak, énekelnek, zenélnek, táncolnak.
A folyamatos tízórai után, általában tíz órára tervezzük azt az ünnepi tevékenységet, amelyen az egész óvoda gyermek- és felnőttközössége részt vesz.
Ezek után az udvaron vitézkedő, ügyességi játékokat szervezünk, akadálypályákat alakítunk ki, amelyekben gyermekeink kedvük és igényük szerint próbálhatják ki erejüket, ügyességüket, rátermettségüket.
Az ünnepi étrendet már előre egyeztetjük, s azt mindig úgy tervezzük meg, hogy az egyszerűsége ellenére is nagyon különleges legyen. Példaként íme az idei ünnepi étrendünk:
- Ünnepi tízórai: Kokárdaszendvics
- Ünnepi ebéd: Karddal aprított zöldségleves, huszárszelet burgonyával
- Ünnepi uzsonna: Hamuban sült pogácsa, piros almával
Mondani sem kell, hogy mennyire más az íze a kokárdaszendvicsnek, mint a vajas kenyérnek paradicsommal, paprikával, vagy hogy a karddal aprított zöldségleves mennyivel finomabb, és persze össze sem lehet hasonlítani a huszárszeletet a rántott hússal.
Az ünnepi tevékenység megszervezésénél alapvető szempontunk az, hogy az ünnep, minden szervezést is beleértve, nem lehet hosszabb, mint 20 maximum 30 perc.
A gyermekek „betanítását”, a hagyományos értelemben vett szerepeltetését mellőzzük. Bár az egyes ünnepekhez tanítunk gyermekeinknek verseket, versmondást azonban az ünnepi tevékenységben csak ritkán tervezünk. Ünnepeinket úgy szervezzük meg, hogy az egy vidám hangulatú, felszabadult együttjátszás legyen, nyújtson mindenki számára élményt. Ez alatt azt értjük, hogy főleg azokat a közös énekes, zenés, táncos elemeket alkalmazzuk, amelyeket egész évben, de különösen az ünnepet megelőző, érzelmekkel átszőtt időszakban sokat játszottak a gyermekek.
A márciusi nemzeti ünnephez például remekül illenek a zenei játékok, mint a ritmustaps, vagy a hangszeres ritmusjáték, de szívesen játszunk gyermekeinkkel dalos játékokat, játékfűzéseket is, vagy bemutathatjuk azokat az esztétikus mozdulatsorokat, amelyeket a zenés, mozgásos percek alatt alakítottunk ki.
Természetesen az élmények hatására a kisebbekből is kitör a szereplési vágy, ezért velük olyan mondókákat mondunk, mint például a Kipp, kopp, kalapács, vagy felidézzük a jól ismert ölbeli játékainkat, mint a Hóc, hóc katona. Minden március 15-ei nemzeti ünnepünket közös meneteléssel zárjuk: Aki nem lép egyszerre…
Jeles napjainkat, ünnepélyeinket úgy szervezzük, hogy azokban művészeti-esztétikai élményt nyújtsunk, ezért azokat az óvónők bábjátéka, dramatikus játéka, éneke vagy hangszeres játéka is színesíti. A márciusi nemzeti ünnepen huszárnótákat, verbunkosokat szoktunk énekelni.
(Forrás: Óvónők kincsestára)
Hasonló ötletekért, módszertani anyagokért fizessen elő az Óvónők kincsestárára!
