Tehetségígéretek azonosítása és fejlesztése az óvodában

Az Egyéni fejlesztés, személyre szabott nevelés című előfizetéses kiadványunk áprilisi kiegészítő kötetében megjelenő tanulmány a kiemelkedő képességű, óvodába járó, tehetségígéretnek tekinthető gyermekek azonosításával, fejlesztési lehetőségeivel foglalkozik. Dr. Mező Katalin munkájából közlünk most cikkünkben egy részletet.

A kiemelkedő képességre utaló jelekből indulunk el, melyekre már a korai életévekben érdemes figyelni, majd áttérünk a 3–7 éves gyermekekre jellemző sajátosságokra és fejlesztési lehetőségekre. A tanulmány praktikus segédletként szolgál elsősorban az óvodapedagógusok, fejlesztőpedagógusok, másodsorban a szülők, csecsemő- és kisgyermeknevelők, tanítók számára, akiknek fontos a kiemelkedő képességű gyermekek megtalálása és támogatása.

Bevezetés

Minden gyermek egyedi készségekkel, képességekkel rendelkezik, és minden gyermeknek megvannak a maga különleges sajátosságai, személyiségjegyei. Egyes gyermekek a korukban elvárható, megszokott fejlődési ütemhez viszonyítva gyorsabban fejlődnek, így bizonyos területeken fejlettebbek, mint a hasonló korú társaik, egyes képességeik tekintetében kiemelkedőbbek. Ezek a kiemelkedő képességek már óvodáskorban megmutatkozhatnak, ezért célszerű a velük való külön foglalkozás minél korábbi megkezdése.

Potenciális vagy megvalósult tehetség, esetleg zseni?

Jelen tanulmány a korai életkorokban (1–7 év) megnyilvánuló kiemelkedő képességekkel, a tehetségígéretnek tekinthető gyermekekkel foglalkozik. A tanulmányban szándékosan nem a tehetség szót használjuk az óvodáskorú gyermekek esetében, mivel ebben az életkorban még csak nagyon ritkán (leginkább nem is) beszélhetünk valódi, megnyilvánult tehetségről; ezért inkább a tehetségre utaló jegyekre irányulhat a fejlesztés.

Czeizel Endre három tehetségre vonatkozó tartalmat különböztetett meg:

• giftedness – a potenciális tehetség;
• talent – a megvalósult tehetség;
• genius – a zseni, mely a párját ritkító tehetség jelölésére szolgál.

Az óvodáskorú gyermekek esetében a giftedness, a gyermekben rejlő tehetségpotenciálok, lehetőségek feltérképezésére, kiaknázására és fejlesztésére kerül sor.

 A kisgyermekek kiemelkedő képességeinek korai jelei

Annak ellenére, hogy nincs két egyforma gyermek, mégis úgy tűnik, hogy vannak olyan közös jellemzők, amelyek a tehetségígéretek esetében túlsúlyban vannak. Ezekre a jegyekre már egészen korán, csecsemő- és kisgyermekkorban (1–3 év) érdemes odafigyelni:

• Nagyon korai időszaktól kezdve (szinte születéstől) érdeklődő, nyitott a tekintete. Éber. Szívesen és szinte megállás nélkül szemléli a világot.
• Már csecsemőként is, de a későbbi életkorokban (óvodáskorban is) kevesebb alvásra van szüksége.
• Gyakran nyűgös, ha nem vele foglalkoznak.
• Az átlagosnál hamarabb éri el az olyan mozgásfejlődési mérföldköveket, mint a fej felemelése, fordulás, kúszás, csúszás, mászás, járás, futás.
• Az átlagosnál korábban beszél (9-10 hónaposan már szavakat, mondatokat alkot, olykor folyamatosan beszél). De olyan is előfordul, hogy a beszéd némileg késik (2,5–3 év), de ha elkezd beszélni, akkor egy jelentős szókincsrobbanás tapasztalható, és onnantól kezdve folyamatosan, választékosan beszél.
• Élénk, erős vágyat érez a környezet megismerése, megvizsgálása iránt.
• Aktív, s az aktivitása célvezérelt (nem tévesztendő össze a hiperaktív gyermekek célnélküliségével).
• Életkorát meghaladó játékokat játszik (pl, szerepjátékok, szabályjátékok).
• Sokat beszél és folyamatosan kérdez.

Az átlagtól eltérő, pozitív irányú fejlődés megnyilvánulhat abban is, hogy a gyermek egészen korán intenzív érdeklődést mutathat a versek, mesék, számok és a betűk iránt is. Vannak olyan gyermekek, akik hároméves korukra maguktól megtanulnak számolni százas körben, vagy saját módszer alapján megtanulnak olvasni rövidebb, hosszabb szavakat, mondatokat. Emellett a legkorábban megnyilvánuló tehetségjellemzők közé sorolható a magas szintű muzikalitás, a korai érdeklődés a zene iránt és az érzékenység a hangok irányába (vannak olyan gyermekek, akik már két-három évesen hangszeren játszanak, vagy hibátlanul képesek elismételni dallamokat, stb.).

Természetesen ki kell hangsúlyozni, hogy a felsorolt jellemzők nem minden gyermeknél jelennek meg, és attól még lehet tehetséges a későbbiekben a gyermek, hogy nem mutatja ezeket a jegyeket a kisgyermekkori időszakban. De azokra a gyermekekre, akikre ezek a jegyek jellemzők, érdemes jobban odafigyelni a képességek kibontakoztatása érdekében.

A gyermek elsődleges szociális közege ebben az életkorban a család, ami kiegészülhet az intézményes nevelés bölcsődei, majd óvodai formájával.

Mit tehet a szülő, ha úgy érzi, hogy a kisgyermeke kiemelkedő képességű, vagy mit tehet a csecsemő- és kisgyermeknevelő a fejlesztés érdekében? A válasz leginkább az, hogy semmi mást, mint amit egyébként a gyermek fejlesztése érdekében tesz. Ha a gyermek érdeklődik az olvasás iránt, akkor támogatni kell ebben, elsődlegesen az életkorának megfelelő könyvek, mesekönyvek felajánlásával, betűkkel foglalkozó kirakókkal, kártyákkal, mágneses, „varázs” rajz- és írótáblákkal. Ha szereti a gyermek a számokat, akkor számlálásra alkalmas helyzetek teremtésével, közös méricskéléssel, számkártyákkal stb. kell segíteni az érdeklődésalapú tanulást. Nem oktatni kell a gyermeket, hanem azokba a tevékenységekbe kell bevinni játékos fejlesztő ötleteket, amiket egyébként is szeret, és nagy élvezettel végez. Ebben az időszakban még a lehetőségek felkínálásával és a napi szintű örömteli, játékos foglalkozással lehet segíteni a gyermeket.

Sok szülő érzi azt, hogy annak érdekében, hogy a gyermeke jobb legyen a többiektől, kötelességük fejleszteni, külön tanítani őket. Ennek az lesz a következménye, hogy külön foglalkozásokra, fejlesztésekre hordja a gyermeket (például idegennyelv-tanulás, okosbaba program stb.). Ez különösen megnyilvánul akkor, amikor a szülő észreveszi, hogy a gyermeke több, jobb, mint a kortársai. A fejlesztő tevékenység a gyermeki képességek gyorsabb ütemű fejlődéséhez vezethet, azonban ez a gyermek oldaláról nézve, ebben a korai életkorban mindez nem feltétlenül helyes. A gyermek az elsődlegesen gyermek, még akkor is, ha különleges, átlag feletti képességekkel rendelkezik, feleslegesen – szülői vagy egyéb pedagógiai megfontolásokból – nem szabad túlterhelni, erőltetni őket. Ha a tanulás vágya nem a gyermektől származik, hanem a szülői elképzelésekből vagy a szülői baráti kör nyomásából; akkor mindez csak túlzott elvárásként, nyomásként terheli a gyermeket, ami esetlegesen fordított hatást is előidézhet (például a gyermek visszahúzódóvá válik, vagy tiltakozással, daccal fejezi ki az ellenérzését).

“Nem oktatni kell a gyermeket, hanem azokba a tevékenységekbe kell bevinni játékos fejlesztő ötleteket, amiket egyébként is szeret, és nagy élvezettel végez.”

Tehetségígéretek az óvodában

A hatályos, 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről 4. §-ának 14. pontja a kiemelten tehetséges gyermek, tanuló fogalmát a következőképp határozza meg: „14. kiemelten tehetséges gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki átlag feletti általános vagy speciális képességek birtokában magas fokú kreativitással rendelkezik, és felkelthető benne a feladat iránti erős motiváció, elkötelezettség”.

A törvény nem tesz különbséget a tehetség és a tehetségígéret között. A törvény a tehetségek gondozását a köznevelési intézmények (így az óvodák) alapfeladatának tekinti.

A képességek kibontakoztatásának lehetősége minden gyermekben benne van. Az óvodában is sok jó képességű gyermek van, azonban nem minden jó képességű gyermek lesz a későbbiekben tehetséges.

A tehetséggondozás egyik nagy kérdése, hogy mely gyermekekre irányuljon a tehetséggondozó tevékenység, és hogyan valósuljon ez meg. Az általánosan bevett gyakorlat, hogy az óvodába járó valamennyi gyermek számára keresnek valamilyen fejlesztő tevékenységet, programot, azon elképzelésből kiindulva, hogy minden gyermeknél érdemes keresni, azt, hogy miben teljesedik majd ki a későbbiekben. Azonban ez inkább általános képességfejlesztés (ami valamennyi köznevelési intézmény alapfeladata lenne), mintsem valós tehetségkeresés és -gondozás.

A kiemelkedő képességekre utaló jelek óvodáskorban

Ha általánosan akarjuk jellemezni a kiemelkedő képességeket óvodáskorban, akkor legalább három területet célszerű kiemelni:

• kognitív tulajdonságok;
• szociális és érzelmi jellemzők;
• egyéb jellemzők.

A tanulmány az Egyéni fejlesztés, személyre szabott nevelés című előfizetéses kiadványunk áprilisi számában folytatódik, amelyben még egy programtervet is megosztunk az “ADHD-specifikus fejlesztés kiscsoportban” címmel.

Kiemelt kép:
Kids photo created by cookie_studio – www.freepik.com
Music photo created by pvproductions – www.freepik.com