A cikk a jutalmazási rendszerek kialakítását mutatja be, melyeket használhatunk a többségi és speciális oktatás-nevelés különböző színterein autizmussal élő, ADHD-s, más okokból viselkedésproblémákkal küzdő, illetve tipikusan fejlődő gyerekeknél is.
Miért kiemelt fontosságú a jutalmazás autizmus spektrum zavar és ADHD esetén?
Gyakran felmerülő kérdés autizmus spektrum zavar és ADHD esetén, hogy miért kell nagyobb jelentőséget tulajdonítani a jutalmazásnak az érintett gyerekeknél? Sőt, néha sokkal csúnyább jelzőkkel (pl. „idomítás”) illetik ezt a módszert. A tudományos kutatások és a gyakorlati tapasztalat mégis megerősítik a tárgyi, tevékenységbeli jutalmazás jogosságát. Mi lehet ennek az oka?
Mind az autizmus spektrum zavar, mind az ADHD jellegzetessége a naiv tudatelmélet sérülése, a mentalizációs nehézség. A naiv tudatelméleti képesség sajátos (humán) képesség, mely abban segít, hogy mentális állapotokat tulajdonítsunk a különböző személyeknek, és a személyek viselkedését ezek okozati következményeként értelmezzük és magyarázzuk, illetve előre jelezzük a cselekedeteiket a tulajdonított mentális állapotok alapján. Komplex képesség, mely kulcsfontosságú a hétköznapi társas interakciókban való eligazodásban, az adaptív viselkedés megszervezésében. Tudatos erőfeszítés nélkül, automatikusan működik.
Köznapibb nyelven szólva, a tipikusan fejlődő emberek olyan veleszületett, mondhatni ösztönös képességgel rendelkeznek, melynek segítségével mentális állapotokat (szándékokat, véleményeket, érzelmeket) tulajdonítanak másoknak, ezekből következtetéseket tudnak levonni, és a saját viselkedésüket ez alapján módosítják. Egyszerű példával élve, ha beszélgetünk valakivel, a viselkedéséből nagyjából meg tudjuk ítélni, hogy érdekli-e, amit mondunk, vagy már nagyon unja, egyetért-e velünk, vagy sem stb. Nem feltételezzük egy jó szándékú embertársunkról, hogy a következő pillanatban agresszívan lép fel; sem pedig fordítva, felismerjük a fenyegető helyzetet, és igyekszünk onnan eltávolodni, nem pedig belesétálni a veszélybe.
Jutalmazás szempontjából azért érdekes a naiv tudatelméleti nehézség, mert ahhoz, hogy a szociális jutalmakat (dicséret, elismerő tekintet stb.) értelmezni tudják a gyerekek, szükség van arra, hogy mentális állapotokat, szándékokat, érzéseket stb. tudjanak tulajdonítani másoknak. Tehát értsék azt, hogy a pedagógus azért mosolyog a helyes válasz hallatán, mert jót mondott, ezzel dicséri meg. Autizmus és ADHD esetén ez a képesség gyakran sérült, ezért ezeknek a szociális jutalmaknak az értelmezése nehézségbe ütközik.
Ezen kívül a viselkedésmódosítás gyakran nagyon nehéz folyamatában jeleznünk kell a gyerekek számára az elégedettségünket. Méghozzá olyan módon, ami számukra érthető, motiváló. Ebben segítenek nekünk a jutalmazási rendszerek.
Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy autizmus vagy ADHD esetén „jutalmazógépekké” változunk, és teljesen feladjuk a tipikusan fejlődő gyerekeknél megszokott jutalmazási formákat. A tárgyi vagy tevékenységbeli jutalmat is mindig kísérjük szociális jutalommal!
Gyakran felmerülő kérdés az is, hogy integrált nevelés, oktatás során milyen hatással van a többi gyerekre, ha az érintett gyerekeket többször, másképp jutalmazzuk, mint őket. Egyrészt nyugodtan kitalálhatunk olyan jutalmazási rendszereket (későbbiekben lesz róla szó), melyek az egész osztálynak hasznosak.
Másrészt az inkluzív nevelés lényege, hogy maga az iskola válik alkalmassá minden egyes gyerek nevelési szükségletének kielégítésére. Az inklúzió révén az iskolának, mint rendszernek általános fejlesztéséről van szó, az iskola életét, értékeit, módszereit, személyi és tárgyi feltételeit úgy alakítják, hogy valamennyi gyermek, ezen belül a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelési szükségleteit is kielégítsék. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a gyerekek megtapasztalják a világ sokszínűségét, hogy mindenkinek más erősségei és más nehézségei vannak, másfajta segítségre van szüksége.
A jól működő együttnevelés során nélkülözhetetlen a kortársak érzékenyítése, megfelelő minőségű és mennyiségű hiteles információval való ellátása. Ebbe beletartozik az is, hogy a pedagógus elfogadtassa a tipikusan fejlődő gyerekekkel, hogy másképp, másért jutalmazza az autizmussal élő, ADHD-s társukat, mint őket. Ennek elfogadása nem szokott problémát jelenteni. Emellett az integrációban oktatott, nevelt gyerekeknél általában nem az azonnali jutalmazást választjuk (lásd később), a zsetonok gyűjtése, majd későbbi beváltása nem szokta zavarni az osztálytársakat.
A Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelvei szintén kitér a megfelelő motivációs rendszer kialakításának szükségességére és indokoltságára.
„A tanítás az iskolába lépő gyermek természetes kíváncsiságára és tanulás iránti vágyára épít, mely az autizmus spektrumán jellemzően sérült, ezért a célok és feladatok eléréséhez egyéni motivációs rendszer kialakítása szükséges.”
„A tanulók elért teljesítménye ritkán tudatos törekvés eredménye. A teljesítmény sokszor a természetes érésnek, a jól szervezett környezetnek, a tudatosan és lépésről lépésre megtervezett pedagógiai beavatkozásnak, a jól működő motivációs bázisnak köszönhető. Autizmus specifikus probléma, hogy az értékelés-minősítés közösségi megegyezésen alapuló, elvont szociális elvárásokat tartalmazó formája a tanulók számára nem feltétlenül motiváló és információértékű. A konkrét, azonnali és folyamatos visszajelzés jól érthető, informatív, ezért az egyéni képességeknek megfelelő szintű értékelési rendszer hatékony az önértékelés, önkontroll kialakításában.”
Hogyan és mivel jutalmazunk?
A jutalom értéke
A jutalom csak akkor elég motiváló, ha pontosan annak képvisel értéket, akinek szánjuk. Autizmus esetén számítanunk kell arra, hogy nem mindig a szokványos dolgok okoznak örömet. Van olyan tanítványom, aki számára a legnagyobb jutalom, ha a légkondicionáló berendezések kültéri egységeit nézegetheti, vagy olyan, aki rajong a menetrendekért, és egy kinyomtatott példányért szinte bármire képes, de persze sokuknak jutalomértékű az apró finomság, matrica is.
A jutalom kiválasztásakor többféle szempontot veszünk figyelembe. Jutalmazhatunk azonnali módon, vagy késleltetetten. Mi alapján döntünk? Általában az a tendencia, hogy minél fiatalabb a gyermek, illetve minél súlyosabban érintett, annál inkább az azonnali jutalmazás felé hajlunk. Súlyosabb viselkedésproblémánál azonban még nagyobb korban is szükség lehet erre. Az azonnali jutalmazás azt jelenti, hogy amikor a gyermek az elvárt viselkedést „produkálja”, azonnal megkapja az előre megbeszélt jutalmat.
Nagyobb, kevésbé súlyosan érintett gyerekek már érthetik az időben távolabbi, késleltetett, közvetett jutalmazást is. Fontos, hogy ezt a típusú jutalmazást csak azoknál a gyerekeknél használjuk, akik értik a megjutalmazott esemény és a jutalom közötti kapcsolatot akkor is, ha ez időben távol van egymástól.[2] Vegyük azonban figyelembe, hogy a túl távoli időpontra időzített jutalom általában elveszíti jutalomértékét.
Zsetonrendszert alkalmazhatunk foglalkozáson, tanítási órán belül is. Például adhatunk minden feladat után egy zsetont, a viselkedéses szabály betartása esetén. Vagy bizonyos időközönként is, ha a szabály úgy kívánja. Ha a csendben maradás a nehéz az adott gyereknek, akkor lehet az a célviselkedés, hogy tíz percig maradjon csendben, utána adhatunk neki valami mozgásos feladatot. Ezt a tíz percet jelezzük neki egy vizuális órán, vagy akár tojásfőző óra vagy homokóra segítségével. Ha letelik úgy, hogy sikerült betartani a szabályt, akkor adhatunk egy zsetont.
Példa zsetongyűjtőre. Feladatonként vagy megadott időközönként jutalmazhatjuk segítségével a szabály betartását.
Mi legyen a jutalom?
A jutalmaknak három fő formája van: tárgyi, tevékenységbeli és szociális jutalom.
Tárgyi jutalom lehet valami finomság (pici gumicukor-darabka, chips, kölesgolyó, mazsola, olajbogyó stb.). Ne felejtsük el, hogy a tárgyi jutalom lényege nem abban áll, hogy minél nagyobb dologgal kápráztassuk el a gyereket, hanem hogy számára érthető formában közöljük vele az elégedettségünket.
Tevékenységbeli jutalom: Általában a pedagógusok és a szülők szívéhez közelebb áll a tárgyi jutalmazásnál. Ezek is nagyon széles skálán mozoghatnak. A súlyosabban érintett gyerekeknél lehet jutalom akár a csapból folyó víz nézése, vagy kisebbeknél a szappanbuborék-fújó használata, bármilyen tevékenység, ami neki örömet okoz.
Szociális jutalom: Erről korábban volt szó, hogy ezek értelmezése autizmus és ADHD esetén gyakran nehéz. Szükséges viszont ezekkel kísérni minden alkalommal a más típusú jutalmazást, mert ezzel is tanítjuk ezek értését.
Ne féljünk a jól kidolgozott, alaposan átgondolt jutalmazási rendszer használatától! Nem csak az autizmussal élő és ADHD-s tanítványainknak segíthetünk ezzel, bármilyen más okból megjelenő viselkedésprobléma esetén is remekül beválik, sőt a tipikusan fejlődő gyerekek is profitálnak belőle.
A cikket teljes terjedelmében az Egyéni fejlesztés, személyre szabott nevelés című kiadványunk augusztusi kiegészítő kötetében olvasható, ahol még többet megtudhat a pedagógiában használatos viselkedésterápiás alapelvekről és a célviselkedések kiválasztásáról is, de bővebben olvashat a jutalmazás típusairól is.
Kiemelt kép:Family photo created by Racool_studio – www.freepik.com
