Általánosságban elmondható, hogy mai urbanizálódott társadalom egyik életmódbeli jellemzője a mozgáshiány. Ez a mai gyermekek mozgáskultúrájában is megmutatkozik. A mozgásszegény életmód előtt töltött idő már a legfiatalabb korosztályt is érinti. Óvodapedagógusként munkánk sikeressége, talán gyermekeink zökkenőmentes iskolakezdésének biztosításában mérhető legjobban. Szülői igényként ez minden esetben megjelenik, mint elvárás az óvodával szemben.
A pandémia időszaka alatt a helyzet még kritikusabbá vált. Most még fel sem tudjuk mérni igazán a járvány közvetett következményeit, az emberiséget érintő hatása évek múlva is érezhető lehet majd populációnkban. Ezért felelősségünk még nagyobb a tekintetben, hogy óvodásainkat miként segítjük az iskolás éveik felé vezető úton az óvodában töltött idő alatt.
Alkalmazkodva, megfelelve a számtalan felénk támasztott kritériumnak (szülői igény, társadalmi változások, széles skálán mozgó hatékony módszertani repertoár birtoklása, naprakész tudás, gyermekeink egyéni specifikumai…), igyekszünk megfelelni azoknak. A problémamentes iskolakezdés feltétele az ahhoz szükséges tanulási képességek megalapozása.
A tanulási képességek megalapozásának szenzitív időszaka 3–7 éves korra tehető. Tehát erre az időszakra esik az iskolai készségek kialakulásához szükséges egyik igen fontos képességcsoport, az úgynevezett szenzomotoros funkciók szenzitív periódusa. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a szenzitív periódusok alatt fejlődnek leginkább az egyes képességterületek, ekkor fejleszthetőek a leghatékonyabban, a fejlesztés elmulasztása később nehezen pótolható. Az óvodáskorban és a kisiskoláskor elején az érzékelés és mozgás finom összerendezése zajlik. A gyerekek ekkor válnak képessé az írás, olvasás, számolás elsajátítására.
A sokoldalú mozgásfejlesztés lehetőségének biztosítása óvodapedagógusként a kezünkben van, tisztában vagyunk azzal, hogy a tanulási zavarok kialakulásának megelőzésében mekkora jelentőséggel bír a gyermekek számára. Alapozhatunk arra, hogy az óvodás korosztály talán legtermészetesebb megnyilvánulási formája a mozgás, mely optimális esetben örömteli tevékenység számára. Viszonylag e területen tekinthető homogénnek ez a korosztály az óvodáskor kezdetén. Felmérések szerint 3 éves korra a legtöbb gyerek közel ugyanazokra a mozgásokra képes.
De vajon valóban azonos-e, még ha viszonylag is, e tekintetben az óvodába érkező korosztály? A „készen kapott” gyermekek mindegyike természetesen egyedi és megismételhetetlen mozgásuk tekintetében is. Nem tudhatjuk, hogy mozgásfejlődésük során milyen elakadások, lemaradások, nehézségek merültek fel. Ennek feltérképezésére jó lehetőség az óvodát kezdő gyermekek szüleivel való beszélgetés, az anamnézislap részletes, a gyermek mozgásfejlődésére is kitérő kitöltése. Persze itt megint felmerülhet a kérdés, vajon a szülő tisztában van-e saját gyermeke mozgásfejlődésének állomásaival? Gyakran az első jelzést a fejlődési ütem eltéréséről az óvodai évek alatt, az óvodapedagógustól kapják.
Óvodapedagógusként a mozgásfejlődés lefolyását nem ismervén hibásan rögzült automatizmusokra építjük fel a gyermekek mozgásanyagát, ám ezek a hiányosságok előbb-utóbb mozgásos, értelmi vagy beilleszkedési tünetekben jelentkezik. Segíteni akkor tudjuk, ha ismerjük a születéstől lejátszódó mozgásfejlődési folyamatokat, azok jelentőségét a fejlődés szempontjából.
Fontos, hogy felfigyeljük azokra a tünetekre az óvodában, melyek a tanulási képességek megfelelő fejlődésének elmaradását jelezhetik!
Mire figyeljünk?
- A nagy- és finommozgás koordinációjának zavara vagy fejletlensége. A finommozgások fejlődésének egyik legdöntőbb szakasza a hatéves kor körüli időszak. A gyermekeknél változó, hogy ez a fejlődés milyen ütemben halad. Sokuk görcsösen tartja az íróeszközt, nehézséget jelent számukra az egy sorban való maradás, a megfelelő vonalvezetés.
- A gyermek mozgása összerendezetlen, ügyetlen. Nem tud felmérni alapvető térbeli távolságokat, viszonyokat. Bonyolultabb mozgásformációkat csak elnagyoltan, pontatlanul képes végrehajtani.
- Percepciós zavarként társul a motoros deficitekhez az alakfelismerési zavar, a térbeli relációk helyes felismerésének nehézsége.
- Gyakori probléma az egyensúly-érzékelés zavara és a bizonytalan testséma.
- Megfigyelhető a koncentrációs képesség gyengesége kisgyermekkorban.
- A testséma bizonytalanságát jelzi, ha a gyerek nem képes megfelelően tájékozódni saját testén.
- Nagyon fontos tünet a téri orientáció zavara. A téri tájékozódásban a saját test a kiindulópont, a gyermek saját térbeli helyzetének tudatosítása teszi lehetővé a fent–lent, jobb–bal irányok megkülönböztetését. Amennyiben ebben zavar keletkezik, az olvasásban és írásban, a számolási műveletek elsajátításában is gondot okozhat. A tünetek jelentkezhetnek akár a balról jobbra való haladás folyamatosságában, akár az iránytartásban, sorvezetésben.
- Ritmusérzék gyengesége. A gyermek nem érzékeli a nyelv alapvető ritmusát, zeneiségét, s ez a szótagolásnál, elválasztásnál jelentkezhet később problémaként.
- Előfordulhat a beszédhangot megkülönböztető képesség kialakulatlansága, amely összefüggésben van a hallási figyelem fejletlenségével, a hanganalizálás gyengeségével. Ez alapjául szolgálhat a zöngés–zöngétlen hangok nem megfelelő differenciálásának.
A tanulási képességek fejlődése területén lemaradó gyermek mozgása összerendezetlen. A gyermek figyelmetlen, gondolatai elkalandoznak, teljesítménye ingadozó. A viselkedésbeli tünetek nagyrészt másodlagosan, a teljesítményproblémák következményeként alakulnak ki. A rendszeres kudarcélmény, a környezet felől érkező negatív értékelés miatt a gyermek agresszívvá válhat, vagy éppen szorongóvá, bizonytalanná, visszahúzódóvá.
Ha a fejlődési ütemben lemaradás, elakadás tapasztalható, a későbbiekben tanulási problémák, viselkedési zavarok alakulhatnak ki.
Írta: Pajor Attiláné
megjelent az Irány a suli! című új sorozatunkban, amely kiadványunkkal az óvodapedagógusokat segítjük, hogy örömüket leljék a munkájukban, szakmailag fejlődjenek és hatékonyan felkészítsék óvodásaikat az iskolai életre!
Kiemelt kép: Woman photo created by freepik – www.freepik.com
