A sajátos nevelési igényű (a továbbiakban: SNI) gyermekek és szüleik a nevelés-oktatás területén könnyen kerülnek olyan bizonytalan helyzetbe, amelyben nem tudják: megfelelő-e, jogszerű-e az az ellátás, fejlesztés, támogatás, amit kapnak a nevelési-oktatási intézménytől.
Ezen gyermekek és családjaik kiszolgáltatottabbak, ezért mindazok részéről, akik a köznevelésben velük kapcsolatos feladatot látnak el, fokozott odafigyelésre és jogkövető magatartásra van szükség. Az érintett gyermekek joga sok esetben az információk hiánya miatt nem tud érvényesülni. Általában sem maguk a gyermekek, sem a velük kapcsolatos köznevelési feladatot ellátó személyek és intézmények nem rendelkeznek kellő jogi tájékozottsággal ahhoz, hogy az SNI gyermekek a jogszabályokban meghatározott jogaikat érvényesíteni tudják.
Sajnos előfordulnak olyan esetek, amikor az SNI gyermek számára kijelölt intézmény szakemberhiány miatt nem tudja biztosítani a szakvéleményben előírt fejlesztést. A szülők elkeserednek, magán fejlesztőhelyre viszik a gyermeküket. Nem egy esetben a szülők számlát dugnak az intézményvezető vagy a fenntartó orra alá, hogy fizesse ki a magán logopédia/gyógypedagógia stb. költségeit. Még olyan is akad, hogy ezt a fenntartó kifizeti. Jogszerű az a helyzet? Egyáltalán nem. Semmilyen aspektusa sem. Jelen tanulmányban nézzük meg, miként lehet jogszerűen orvosolni a szakemberhiányt.
Csoportos fejlesztés
Amikor egy SNI gyermekeket fogadó iskola az alapító okiratában / szakmai alapdokumentumában biztosítja az integrált nevelést, az alapító okiratban megjelöli azt az SNI területet, melyhez ért, amelyet fejleszteni tud, és amelyhez személyi és tárgyi feltételekkel rendelkezik, pl.: beszédfogyatékosság. Ezért egy integrált iskolában általában hasonló kódokkal rendelkező SNI tanulók tanulnak integráltan. Intézményvezetőként meg kell nézni az összes szakvéleményt, hogy mely gyermeknek, mely területen, mennyi fejlesztő órát ír elő. Amennyiben két diáknak hasonló kódja van, és a szakvélemény előír számukra heti 3 óra mozgásfejlesztést, de nem írja, hogy csak egyéni fejlesztési formában végzendő, akkor őket össze lehet vonni egy csoportba. Ezzel a szervezéssel segíthetünk a szakemberhiányon.
Abban az esetben, mikor egy gyermek szakvéleménye kifejezetten egyéni fejlesztést ír elő, ilyen csoportösszevonás természetesen nem végezhető el. Bizonyos esetekben az előírt fejlesztési óraszámoktól el lehet térni, nézzük meg, miként.
Óraszámtól való eltérés
A gyógypedagógiai nevelés-oktatásban részt vevő SNI tanulók részére kötelező egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozásokat kell szervezni. A tanuló annyi foglalkozáson vesz részt, amennyi a sajátos nevelési igényéből eredő hátránya csökkentéséhez szükséges. A sajátos nevelési igényű gyermekek a normál kötelező órákon felül plusz habilitációs és rehabilitációs órákra jogosultak. A jogosultság alapja a már említett szakvélemény.
A habilitáció az az eljárás (képességfejlesztés, eszközzel való ellátás), amelynek célja az elveszett képességek pótlása. A rehabilitáció a megmaradt képességek fejlesztésén alapul. A habilitáció más eszközökkel az eredeti funkció pótlását jelenti. Amíg a csökkentlátó látásmaradványának kihasználása, illetve a cochleáris implantátummal való hallástanítás rehabilitációs tevékenység, addig a Braille-írás elsajátíttatása, a jelbeszéd oktatása habilitációs tevékenység.
A tanulók heti kötelező tanóráinak számát, beleértve a választható tanóráinak számát, az Nkt. 6. számú melléklete határozza meg. Itt évfolyamonként megtaláljuk a sajátos nevelési igényű tanulók heti egészségügyi és pedagógiai célú, habilitációs, rehabilitációs tanórai/óvodai foglalkozásainak a számát. Nézzük meg, hogy milyen esetekben változik az előírt időkeret!
Az Nkt. leszögezi, hogy a kötelező egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozások heti időkerete a tanítási hetek között a tanuló érdeksérelme nélkül különösen indokolt esetben átcsoportosítható. A nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII. 31.) EMMI-rendelet 138. §-a tovább módosítja a 6. melléklet órakereteit. Lássuk, milyen esetekben:
- Az Nkt. 6. mellékletében a kötelező egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozás megszervezésére meghatározott heti foglalkoztatási időkeretet abban az esetben, ha a tanulót külön osztályban tanítják, osztályonként kell biztosítani.
- Abban az esetben, ha a sajátos nevelési igényű tanuló nevelés-oktatása a többi tanulóval együtt (integráltan) történik, az Nkt. 6. mellékletében a kötelező egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozások megszervezésére meghatározott heti időkeretet kilenc főre kell meghatározni és biztosítani oly módon, hogy az Nkt. 6. mellékletének ’E’ oszlopában meghatározottak szerint az azonos heti óraszámban foglalkozásra jogosult tanulók számát elosztják kilenccel. Ha az osztás alapján az azonos heti időtartamú foglalkozásra jogosult tanulók száma a négy főt meghaladja, akkor az E oszlop heti óraszámát kell biztosítani, azonban négy vagy kevesebb fő esetén az E oszlop heti óraszámának felét kell biztosítani.
- Ha a tanuló sajátos nevelési igényét halmozott sérülés alapozza meg, a kötelező egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozások heti időkeretének számításánál a magasabb óraszámra jogosító fogyatékosságot kell figyelembe venni.
- Összevont osztályban az osztály legmagasabb évfolyamára járó tanuló évfolyamára az Nkt. 6. mellékletének E oszlopában meghatározott óraszámokat kell alkalmazni.
- Az általános iskola felső tagozatán – a nevelőtestület döntése alapján – a habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozások legfeljebb ötven, a középfokú iskolában legfeljebb hetvenöt százaléka a sajátos nevelési igényű tanulók tehetséggondozására, a tantárgyi követelmények eredményes teljesítését szolgáló felzárkóztatásra is fordítható. A nevelőtestület az erre irányuló döntését félévenként köteles felülvizsgálni, és a tanuló fejlődésének ismeretében megerősíteni vagy módosítani.
Jogeset: Egy szakvélemény integrált nevelést ír elő egy másodikos autista gyermeknek, és a heti fejlesztési óraszámot 10 órában állapítja meg az Nkt. melléklete szerint. Az iskolában 8 osztály van, minden osztályban 4 autista gyermek van, az osztálylétszámok: 27. Akkor a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI-rendelet 138. §-ának (2) bekezdése értelmében a 32-t (mert 32 autista gyermek van összesen az iskolában) elosztom 9-cel, az ~ 3.5. Az osztás után 4-nél kevesebb számot kaptam, így heti 5 fejlesztő órát kell számukra biztosítani.
Jogeset: Egy másodikos gyermek autista és értelmi fogyatékos is. A szakvélemény heti 13 óra fejlesztést ír elő, mert az Nkt. 6. mellékletének táblázata heti 3 órát ír az értelmi fogyatékos gyermekek fejlesztésére, és 10-et az autistáknak. Hiába írta elő ezt a szakvélemény, a pedagógusoknak úgy kell összeállítani az órarendet, hogy heti 10 óra fejlesztést kapjon, mert a rendelet előírja, hogy halmozott fogyatékosság esetén a magasabb óraszámra jogosító fogyatékosságot kell figyelembe venni. Ez pedig az autizmus.
Jogeset: A szakvéleményből kimaradt, hogy heti hány óra habilitációs/rehabilitációs óra jár az autista gyermeknek. -> Ez esetben a törvény és rendeletei alapján kell kiszámolnia az óraszámot a pedagógusnak. A szakbizottság felé pedig jeleznie kell a szakvélemény hiányosságát.
A szakemberhiányon kívánt segíteni az a törvénymódosítás is, mely eltérést engedett a szakképzettségi követelményektől.
A cikk tovább folytatódik az Egyéni fejlesztés, személyre szabott nevelés című kiadványunk aktuális számában.
[1] Forrás: Egészségtudományi fogalomtár
[2] Nkt. 27. § (8) bekezdés, Nkt. 47. § (5) bekezdés, a 20/2012. (VIII. 31.) EMMI-rendelet XII. fejezet eltérést enged: 138. §
[3] Nkt. 27. § (8) bekezdés
[4] 20/2012. (VIII. 31.) EMMI-rendelet 138. § (1) bekezdés
[5] 20/2012. (VIII. 31.) EMMI-rendelet 138. § (2) bekezdés
[6] 20/2012. (VIII. 31.) EMMI-rendelet 138. § (3) bekezdés
[7] 20/2012. (VIII. 31.) EMMI-rendelet 138. § (4) bekezdés
[8] 20/2012. (VIII. 31.) EMMI-rendelet 138. § (5) bekezdés
[9] Dr. Sárközi Gabriella – Hajdu Eszter: Az autizmus spektrum zavarban szenvedő gyermekek óraszámai a nevelés-oktatási intézményekben. In: Egyéni fejlesztés, személyre szabott nevelés. Raabe Klett Kiadó, Budapest. 2017. februári szám A1 p. 1–18.
