A teljes körű, korosztályspecifikus szabályozás hiánya miatt jelenleg nagy dilemma a bölcsődék működtetésénél a csecsemők ellátásán belül a csecsemők táplálásával kapcsolatos kötelezettségek teljesítése.
Ez a bölcsődei és élelmezési szakemberek számára kimondatlanul is kardinális kérdés, már a bölcsőde működési engedélyezési eljárásának szakaszában, ahol a szakmai programban többek között meg kell határozni a férőhelyszámot, az ellátandó célcsoport és az ellátandó terület jellemzőit, a megvalósítani kívánt program konkrét bemutatását, továbbá a feladatellátás szakmai tartalmát, módját, a biztosított szolgáltatások formáit, körét, rendszerességét, valamint a szolgáltatási típusnak megfelelően a gondozási, nevelési, fejlesztési feladatok jellegét, tartalmát, módját. A szakmai program mellett egyéb kötelező dokumentumokat, szabályzatokat (HACCP) is ennek tudatában, ennek megfelelően kell elkészíteni.
Két véglet jellemzően előfordul:
- Az egyik véglet szerint nem látnak el csecsemőket, mert nem tudják az adott korosztály (20 hetes –12 hónapos) élelmezését vállalni, túlzó elvárásokra hivatkozva, mely az intézményben hiátusként jelenik meg. Kizárólag 1–1,5 év feletti korosztály ellátását vállalják, melyet rögzítenek emiatt a gyermekvédelemről szóló helyi rendeletben, illetve a szakmai programban is.
- A másik szerint a megfelelő feltételrendszer megteremtése nélkül, szokás alapon, a rendelkezésükre álló körülmények és tudás birtokában megpróbálják megoldani valahogy az 1 év alatti gyermekek élelmezését.
A csecsemő korosztály életkorából adódó érzékenysége miatt érthető a félelem vagy bizonytalanság a csecsemőélelmezéssel kapcsolatban, hiszen kötelességünk a jogszabályi előírásoknak eleget tenni, azaz felvenni a csecsemőkorú kisgyermekeket, és megoldani a felmerülő élelmezési feladatokat. Nehezítő tényező viszont, hogy a közétkeztetésről szóló rendelet az 1 év feletti korosztályok számára nyújtandó élelmezési kötelezettséget írja elő, és az élelmezésvezetők sem kapnak az 1 év alatti korosztály élelmezésével kapcsolatos képzést a szakirányú képesítés megszerzése alatt.
Így jelentős problémát okoz úgy kivitelezni a csecsemőtáplálást, hogy az megfeleljen minden előírásnak és a gyermekek fejlődési sajátosságainak, egyéni igényeinek. A különböző típusú kisgyermeknevelő-képzések tartalmaznak ilyen témájú tananyagokat, azonban ennek a célja az adott korosztály gondozásához szükséges ismeretek átadása, és nem a feltételek komplex megteremtéséhez nyújtott segítség.
A csecsemők bölcsődei ellátása minden szempontból érzékeny terület, amely a család és a bölcsőde szoros együttműködésén alapul, a felvételtől kezdve az ellátás teljes időszakában. Ennek az összetett munkának fontos részét képezi a csecsemők táplálása, mely életkortól, eltérő tápanyagigénytől és a család szokásaitól függően sokszor egyedi.
A csecsemők táplálása azért is szenzitív szakterület, mert a csecsemőnként eltérő tápanyagigényt központilag, egységesen szabályozni nem lehet. Egyénileg eltérő a csecsemők toleranciája, és pszichés szempontból is egyedi, kiemelt figyelmet igényelnek.
A tápanyagigény csecsemőkorban attól is más, hogy a szervezet fenntartásához, „működéséhez” szükséges tápanyagok és mennyiségek mellett a növekedéshez szükséges tápanyag- és energiatöbbletet is biztosítani kell.
A csecsemők alkalmazkodóképessége is változó, egyéni. Vannak csecsemők, akik például koraszülöttek, atrophiások, enterálisan sérültek, vagy csak érzékenyek, akiknek a toleranciája beszűkült, és ezért kis mennyiségi és összetételbeli változásra is kóros tünetekkel reagálnak. Ilyen tünetek lehetnek az étvágytalanság, fogyás, vagy a súlynövekedés lassulása, esetleg megállása, de előfordulhat hányás, hasmenés és súlyosabb tünetek megjelenése is. Egy kiegyensúlyozottan fejlődő, egészséges csecsemő viszonylag könnyen elviseli az étkezését érintő apróbb változásokat, és gyorsan alkalmazkodik, de ettől függetlenül a táplálásban bevezetett folyamatos, komplex figyelmet, nyomon követést igényelnek.
A csecsemők eltérő toleranciája nem kizárólag a táplálékra jellemző, megjelenik a környezetből érkező ingerek, ártalmak elviselésében is, melyekre szintén egyénileg, eltérően reagálnak. Ilyenek lehetnek a hangok, fények, taktikus ingerek stb., melyek szintén befolyásolhatják a csecsemő fejlődését. A csecsemők különbözően tolerálják az őket gondozó személyzet (kisgyermeknevelő/bölcsődei dajka) személyét és a gondozás minőségét, módszereit, hangulatát. Kiemelten fontosak ezért a helyes, egyénre szabott gondozási módszerek a bölcsődei ellátás alatt, a beszoktatás és a folyamatos, fokozatos hozzászoktatás bármilyen új élethelyzethez, ízhez, változáshoz.
Az étel minőségének és mennyiségének helyes megválasztása mellett a csecsemő étvágyára is figyelni kell a csecsemőtáplálás során. Nem kényszeríthetjük a csecsemőt semmilyen elutasított táplálék vagy mennyiség elfogyasztására. Ennek a gondozási hibának nemcsak közvetlen, hanem hosszú távú káros következményei lehetnek. Ez a módszer megszünteti az étkezéshez csatlakozó „örömélményt”, és helyette kellemetlen élményeket kondicionál. Az erőszakkal táplált gyermek csecsemőkorban, majd a későbbi életszakaszaiban is ellenáll, következésképpen magatartási zavarok, dac-reakciók és legrosszabb esetben neurosis tünetei is jelentkezhetnek nála. Kialakulhat a gyermekben az a tudat, hogy az étkezést mint „fegyvert”, mint eszközt használhatja céljai elérésére.
Ebből a néhány bevezető gondolatból is kitűnik, hogy nagyon következetesen és pontosan, szigorúan kell megtervezni, megszervezni, végrehajtani a csecsemők táplálását a bölcsődében, amit folyamatosan értékelni kell, nyomon követni, és a csecsemő egyéni igényeihez igazítani.
Az írás folytatását a Bölcsődevezetők kézikönyve 2020. októberi számában olvashatja.
Szerző: Szabó Leventéné
