Aki óvodáskorú gyermekek nevelésével foglalkozik, az tudja, hogy a játék a gyermek legfőbb tevékenysége, általa fejlődik az egész személyisége. De vajon tudjuk-e azt is, hogy milyen a jó játék? Mi kell ahhoz, hogy a gyermek szabadon szárnyaljon az általa választott tevékenységben? Mai változó világunkban biztosítjuk-e a gyermek számára a jó és élménygazdag játék lehetőségét? Tudjuk-e, hogy mikor kapcsolódjunk be a játéktevékenységbe, vagy szükséges-e az állandó jelenlétünk? Figyelembe vesszük-e a játék intimitását? Csak bízni tudok abban, hogy igen.
A szabad játék lényegi elemei
A játék és főleg a szabad játék az egyik legfontosabb komplex személyiségfejlesztő eszköz. Fejleszti a gondolkodást, segít az alkalmazkodásban, feloldja a szorongásokat és félelmeket. Segít megszemélyesíteni bizonyos élethelyzeteket, segít a konfliktusok kezelésében, a szociális normák megértésében és elsajátításában. Oldja az agressziót, levezeti az indulatokat. Minden perce és mozzanata a gyermek fejlődését szolgálja. Szerepel benne keresés, kutatás, rátalálás, felismerés, felfedezés, kipróbálás, kalandozás, kísérletezés stb.
A szabad játék a külső céltól független, magáért a tevékenységért van, miközben a gyermek érdeklődése és kíváncsisága kielégítése során tapasztalatokat gyűjt, ismereteket szerez, vagyis a játék egyben sajátos tanulási tevékenysége is. Minél többféle játéktevékenységben vesz részt, annál többféle tanulási hatás éri. Minél inkább beleéli magát a játékba, annál inkább megindulnak benne a tanulást előidéző folyamatok.
A szabad játékban nincs helye a szervezett tanulásnak, csak a spontán tanulási forma érvényesülésének.
A tapasztalatok, ismeretek, viselkedési módok a gyakorlás során megerősödnek, rögzülnek, miközben fejlődnek a gyermek készségei, képességei. A játékban a gyermek jól érzi magát, és ezáltal önkifejezésének ez a legfőbb formája és eszköze.
Lényegi eleme, hogy a gyermek saját elhatározásából születik, és abból is ér véget. A játék szabadsága kiterjed a mit, kivel, hol, mivel, meddig szempontokra. A játék célja maga a játszás, melyet az örömszerzés és a feszültségoldás motivál. A szabályokat ő alkotja, de ha szükségesnek látja, változtatja is azokat, úgy alakítva, hogy az számára jó legyen.
Egy izgalmas kísérlet
Érdemes megállni néha egy pillanatra, és tudatosan megfigyelni egy óvodáscsoportot, amikor játszik. Mint egy nyüzsgő méhcsapat. Jönnek-mennek, szervezkednek, keresik, hogy hol, kivel, mit, mivel, hogyan játsszanak. Csúsznak, másznak, eszközöket hoznak, visznek, állandó mozgásban vannak.
Egy napon óvodánkban érdekes kísérlet alanyai voltak egy csoport gyermekei. A közeli játszótérre indultak, mely mellett egy hatalmas üres tér is található egy-két fával, bokorral. Odaérve a gyermekek megdöbbenve tapasztalták, hogy ma csak az üres téren játszhatnak. Természetesen ez a pedagógusok részéről tudatos volt. Arra voltak kíváncsiak, hogy az adott szituációban ki milyen tevékenységgel képes elfoglalni magát, mennyire kreatívak a gyermekek.
Az első megdöbbenés után a mozgás került a középpontba, hisz a nagy tér adott volt a szabad futáshoz, rohangáláshoz, fogócskához, az avarban hempergőzéshez. Amikor a mozgás feszültsége már csökkent, egyre inkább a tevékenységi vágy kezdett előtérbe kerülni. Itt is, ott is kis csoportok kezdtek kialakulni. Voltak, akik kerestek, kutattak, és egyre több kincs került elő. Kavics, faág, színes levelek, termések. Voltak, akik a megtalált kincseket sorba rendezték, vagy éppen tábortűzhöz gyűjtögettek faágakat. Volt, aki, az összegyűjtött dolgokból képet alkotott, vagy csak kíváncsian szemlélte, hogy mi készül ott. Volt, aki ihletet kapva utánozta a többieket. Volt, aki saját ötlettől vezérelve összehordta a leveleket, hogy jó nagy kupacot készítsen belőle, segítve a parkban dolgozó munkásoknak.
A kísérlet jól sikerült. Nem volt unatkozó gyermek, szabadon szárnyalhatott a fantázia, az alkotókedv és a szabad játék. Természetesen a kísérlet végeztével maradt idő a játszótéri hinta, mászóka kipróbálására is.
Azért írtam mindezt le, hogy merjünk kísérletezni, megfigyelni, mert a gyakorlatban tapasztalhatjuk meg igazán, hogy mik azok a mozgatórugók, melyek a gyermekek játékának hajtóerőit képezik.
Szerző: Kocsis Erika – óvodapedagógus, fejlesztőpedagógus, Szekszárdi Gyermeklánc Óvoda
Az eredeti cikk teljes terjedelmében az Óvónők kincsestára című kiadványunk egyik kiegészítő kötetében jelent meg.
Ne maradjon le az óvodapedagógusokat segítő hasznos, inspiráló tartalmakról! Fizessen elő saját példányára most!
