Míg a felnőttek maguk választhatnak játékokat, addig a gyermekek, különösen a kisgyermekek, tulajdonképpen kiszolgáltatott helyzetben vannak, hiszen nekik a felnőttek, a szülők, nagyszülők, egyéb rokonok, barátok és a nevelési intézményekben a pedagógusok adják a kezükbe a játékeszközöket. Azonban nagyon nem mindegy, mit adunk gyermekeink kezébe.
A 21. századra a játékipar szerte a világban olyan nagy méreteket öltött, hogy sem a szülők, sem a játékok beszerzésével foglalkozók a nevelési intézményekben, nincsenek könnyű helyzetben. Most a játékeszközökön belül fókuszáljunk a babákra! Azért pont rájuk, mert egyrészt a babák a gyermekszobák (elsősorban a lányoké), valamint a bölcsődei, óvodai csoportszobák elengedhetetlen kellékei, nagyon kedvelt, ugyanakkor rendkívül hasznos játékok, másrészt ezek a mai világban nagyon változatos képet mutatnak, amit érdemes pedagógiai szempontból is megvizsgálni annak érdekében, hogy szakmai segítséget nyújtsunk az eligazodásban a szülőknek és a pedagógusoknak.
A baba az egyik legrégebbi játékeszköz. A baba egy hangutánzó szó, hangalakja a csecsemő első artikulált hangjait ismétli. Története évezredekre nyúlik vissza. A Kr. e. 3000–2000 körüli időkből származó sírokból kerültek elő az első babák. Ezek leegyszerűsített ábrázolásai voltak az emberi testnek, szalmából, fából, agyagból, rongyból. Az arcokon a szemeket és a szájat csak sejteni lehet. Eleinte tisztán szimbolikus jelentősége volt, és csak később látták meg benne a gyermekek játékában betöltött szerepét.
Mindazok, akik babáznak, egy alkotói folyamat részesei. Teremtést játszanak, és gyakorlatilag a saját maguk teremtését élik át újra. Végül az alkotás minden újabb és újabb variációjában önmegvalósítás történik.
A baba nem létezhet a játszó személye nélkül, akitől azt követeli, hogy megelevenítse őt, különben funkciónélkülivé válik. Az a marionettbábu például, amelyik a falon lóg, és csupán dekorációként szolgál, vagy az a baba, amelyik csak a kanapé dísze, elveszíti eredeti szerepét. Éppen ezért ezek látványa eléggé sivár.
A baba egy rendkívül fontos játékeszköz, amit lehet szeretni, ölelgetni, babusgatni, de ugyanakkor az is megeshet vele, hogy semmibe veszik, félredobják. Sokak számára az egyetlen vigasztalást nyújthatja, és ennek elvesztése nagy, tragikus veszteséget okozhat a gyermek számára.
A baba ugyanakkor kiszolgáltatott a tulajdonosának. A gyermeknek hatalma van a babája fölött, ő uralkodik rajta. Kifejezheti örömét és bánatát vele. „Ölheti és ölelheti”, amely tulajdonképpen médium, felfogja, levezeti az indulatokat, kiszolgál. A gyermekkor sajátossága ennek a játékeszköznek a folyamatos átváltozása, ami a gyermekek fantáziájának köszönhető.
A baba szerepe a gyermekek játékában
A gyermek a babával való játéka közben fedezi fel a körülötte lévő világot, ismeri meg környezetét és az abban élőket. A baba egy olyan tárgy, ami közvetít az általános és az egyedi, a saját és az idegen, az „én és a te” között. A baba egy átmeneti tárgy, melyet a gyermek igazi kincsként őriz, amivel vigaszt talál. Winnicott szerint nem ez a tárgy az átmeneti. A kifejezés a csecsemőnél az anyával való szoros kapcsolat és a tőle való különállóság állapota közötti átmenetre utal (Winnicott, 1999). Az anya jelenlétét szimbolizálja akkor is, ha ő nincs a gyermek közelében.
A babára úgy kell tekintenünk, mint a gyermek tükörképére.
Ez a játékeszköz elszenvedi vagy átéli mindazt, ami a gyermeket foglalkoztatja. Segítségével leküzdheti a félelmeit, és ez hozzájárul az én-identitásának a fejlődéséhez. A játékában rekonstruálja vagy elképzeli a valóságot. A gyermek, amíg nem tudja még kifejezni szóban, hogy miért és hogyan játszik, játéka sokkal inkább a beleélés, a tapogatódzás cselekvése, mint a gondolkodásé. Játékában a felnőttek tevékenységeinek utánzásában él. Utánozva érti meg azok cselekvéseit, főz, mint az anya, eteti, vagy éppen tisztába teszi a babáját
Számos írás foglalkozik azzal, milyen jelentőséggel bírnak a gyermek környezetének és ezzel ízlésének alakításában a kezébe adott játékszerek. A baba esztétikai nevelésben betöltött szerepe azonban manapság csak ritkán kerül reflektorfénybe, pedig kulcsfontosságú a gyermekek ízlésének formálásában. Mielőtt rátérnék a babák szerepére a gyermekek szépérzékének alakításában, fontosnak gondolom ismertetni azt is, mely életkorokban milyen babát adjunk a gyermekeknek.
Alapelv, hogy minél kisebb a gyermek, annál egyszerűbb babát válasszunk neki! Minél kevésbé realisztikus, kevésbé kidolgozott az, annál nagyobb fantáziára van a gyermeknek szüksége a vele való játékához. Minél kevésbé megrajzolt a baba arca, annál több érzelemmel tudja felruházni azt. Azok a babák, amelyek fejnyomásra tudnak sírni, nevetni, beszélni, és még megannyi dolgot, amik miatt a gyermekek vágyálmaivá válnak, egyáltalán nem adnak teret a gyermeki fantáziának.
A kétéveseknek még elég, ha a babának csak két pont jelzi a szemét az arcon, és a végtagok is formátlanok még. Az életkor előrehaladtával azonban egyre több részletet követelnek, de a babának ekkor sem kell tökéletesnek lennie. A legjobb, ha mi készítünk a gyermekeknek babákat.
Pedagógiailag ideális lenne, ha az óvodák és a bölcsődék biztosítanának a szülők számára olyan alkalmakat, melyek keretében mindenki készíthetne a saját gyermekének egy egyszerű babát, ami aztán egészen biztosan, a kedvenc játékai lesznek az apróságoknak.
Írta: Dr. Pásztor Enikő, megjelent az Óvónők kincsestára című sorozatunk 2022. augusztusi kiegészítő kötetében
