Az óvodában használt feladatlapokról megoszlanak a vélemények. Az Óvónők kincsestára kiegészítő kötetében arról szeretnénk gondolatébresztésképp írni, hogy kinek, mikor, milyen céllal, milyen gyakran, milyen pedagógiai módszerekkel vigyünk be az óvodába feladatlapokat, foglalkoztatókat. Kedvcsinálóként cikkünkben néhány fontos szempontra hívjuk fel a figyelmet.
- Tudnunk kell, hogy mit mutathat meg számunkra készség, képesség, tudás terén egy-egy feladatlap vagy a foglalkoztató bizonyos feladata, de nem csak annak a végső megoldása, hanem mit mutat meg a gyermekről maga a folyamat, ahogyan „dolgozik” a feladatokkal.
- Legyen elképzelésünk az adaptív, személyre szabott vagy differenciált fejlesztésről, és csoportoknak vagy egyéneknek keressünk megfelelő feladatlapot (például témában, nehézségi szintben, kitöltési technikában, eszközhasználatban).
- Adjunk esetleg választási lehetőséget a gyereknek akár abban, hogy több feladatlapból választhat, vagy biztosítsunk több alkalmat számára a „munkára”. Amíg „dolgozik” a feladaton, ne sürgessük, legyünk vele türelmesek, legyünk megszólíthatóak, elérhetőek számára. Ne mulasszuk el megdicsérni, elismerni a munkáját valamilyen szempontból.
- Segítsük hozzá változatos módszertani fogásokkal ahhoz, hogy a feladatot lehetőség szerint befejezze. (Például alkalmazzunk belső motivációt, legyen segítő észrevételünk, támogató metakommunikációnk – gesztus, mimika.)
- Segítsük a feladat sikeres megvalósítását azzal, hogy nem csupán felolvassuk az utasítást, hanem elmondjuk a gyerek számára érthetően a feladatot, akár többször is, más szavakkal, más kifejezésekkel, ha szükségesnek érezzük, akkor lassabb tempóban is, esetleg visszakérdezhetünk, hogy ellenőrizzük, érti-e a feladatot. A feladat megbeszélése során legyen lehetősége a gyereknek kérdezni.
- Tudjunk dönteni arról, hogy milyen pedagógiai céllal alkalmazzuk a feladatlapot. Azzal támogatni szeretnénk valamely képességének, készségének fejlődését; vagy valamely témakör, tudástartalom feldolgozását kívánom megtámogatni a feladatlappal, vagyis rendszerező, ismétlő, esetleg adott témakörben új ismeretet nyújtó feladatlapot viszek a csoportba a gyerekeknek; vagy mérés, diagnosztizálás céljával választok feladatlapot?
Soha ne felejtsük el, hogy a feladatlap nem az egyetlen formája, eszköze a fentebbi pedagógiai céloknak, sőt, az óvodáskorú gyermek életkori sajátosságait, alapvető szükségleteit (önfeledt, elmélyült, szabad játék; nagymozgás; szabad levegőn lét; közösségi élmény; szabad önkifejezés alkotótevékenységek során; nyelvi és nem nyelvi kommunikáció kibontakozása harmonikus, biztonságot adó légkörben stb.) figyelembe véve alaposan meg kell gondolni, hogy mely életszakaszban és milyen gyakorisággal ültetjük le feladatlapozni, és azt lehet-e kötelezővé tenni, vagy vezetett (kötött) formában megszervezni, mely korosztálynak, melyik kisgyermeknek mennyi időt szánunk ilyen jellegű tevékenységre, csoportos, páros vagy egyéni munkaformában?
A feladatlapokat leggyakrabban azzal a céllal használják, hogy megfelelően felkészítsék a gyerekeket az iskolára, általuk felmérjék, hogy milyen szinten áll többek között a gyerek feladattudata, szövegértése, mennyire dolgozik tisztán, rendezetten, felmérjék, hogy megfelelően fejlett-e finommotorikája, szín-forma-tér érzékelése, milyen szinten áll számolási képessége stb.
De mire lehet még jó a feladatlap, mikor érdemes használni?
Az óvodáskorú kisgyermek a világról, környezetéről és leginkább önmagáról szerez tudást az érzékszervek által történő sokoldalú megtapasztalásai során, a minél többféle, változatos mozgásos és az érdeklődésének megfelelő önfeledt, szabad játéka során. Az évek előrehaladtával azonban az idegrendszeri érési folyamatok nyomán mindinkább lerakódnak, feldolgozódnak, rendszereződnek, interiorizálódnak az így gyűjtött ismeretek. Egyre több kifejezési formában mozog otthonosan, nem csak a játékban, hanem például vizuális, verbális vagy auditív önkifejezésben.
Körülbelül nagycsoportos korban jön el az az időszak, amikor a papír-ceruza alapú feladatokat már szívesen, örömmel és általában sikeresen meg tudják oldani. Azonban léteznek ezt az időszakot megelőző nem papír-ceruza alapú feladatlapok vagy feladatlapszerű játékok.
A folytatást az Óvónők kincsestára októberi számában olvashatja el!
Szerző: Hegedűsné Tóth Zsuzsanna, megjelent az Óvónők kincsestára 2020. októberi számában.
Kiemelt kép: School photo created by pressfoto – www.freepik.com
