A bölcsődében dolgozó szakemberek számára fontos annak számbavétele, hogy a bölcsődei időszak végéhez közeledve hogyan segíthetjük a kisgyermekek számára a bölcsődéből az óvodába való átmenetet. Mit tehetünk kisgyermeknevelőként a bölcsődében az óvodába lépés érdekében? Hogyan segíthetünk a családnak felkészíteni a kisgyermeket (és saját magukat is) az óvodára?
A bölcsődei nevelés alkalmassá teheti a kisgyermeket az óvodai életre, de óvodássá csak óvodai környezetben válhat.
Az óvodaérettség szempontjából meghatározhatók a fejlődés leggyakoribb jellemzői a bölcsődés kor végére, melyek az alábbi területek:
- önállóságra való törekvés,
- kortársak iránti nyitottság,
- szabályokhoz való alkalmazkodás,
- ismeretszerzési vágy,
- verbális kommunikációs készség és
- a szobatisztaság.
Módszertani ötletek az óvodába történő átmenet támogatásához
Számos olyan lehetőség, tevékenység áll rendelkezésünkre, amelyek otthon és a bölcsődében is használhatók, és melyek segítenek a kisgyermeknek az egyes fejlesztési területekre összpontosítani. Ezek mellett fontos, hogy a kisgyermek felkészüljön magára a változásra és annak megélésére.
A továbbiakban néhány kipróbált módszertani ötletet tekintsünk át, mellyel megkönnyíthetjük az óvodába történő átlépést a kisgyermek és ezzel együtt a család számára.
A bölcsődében és otthon egyaránt eljátszhatjuk „az átmenetet” plüssállatok vagy bábok segítségével. Így átélhetik a kisgyermekek az új helyre való átmenetet. Csempésszük bele a játékba a megküzdési stratégiákat, játsszuk el, hogy például: „A süni fél. Mit tegyen?”
A bölcsődében mindenképpen beszélgessünk arról, hogy miért jó megismerkedni, barátkozni másokkal. A beszélgetés során kitérhetünk többek között arra is, hogy ismernek-e valakit a leendő ovistársak közül, jártak-e már óvodában vagy esetleg leendő óvodájukban. Tájékozódjunk arról, milyen ismeretekkel és elképzeléssel rendelkeznek az óvodáról.
Ha van a bölcsődés kisgyermeknek nagyobb testvére, javasolhatjuk a szülőknek, hogy kérjék meg, mesélje el saját óvodai tapasztalatait, élményeit. Ha voltunk óvodások, és még fel tudjuk idézni, mi is mesélhetünk arról, hogyan éreztük magunkat, amikor óvodába jártunk. S ugyanezt javasolhatjuk a szülőknek is, hogy beszélgessenek a kisgyermekekkel saját óvodai emlékeikről. Minden felidézésben érdemes hangsúlyoznunk, hogy mi, akik mesélünk az emlékeinkről, milyen élményekkel gazdagodtunk, mitől éreztük jól magunkat az óvodában.
Amennyiben megoldható, a kisgyermekekkel az óvodakezdés előtt mindenképpen sétáljunk el a valóságban is az óvoda felé (vagy ha erre nincs mód, egy óvoda felé). Amikor később erről a sétáról beszélgetünk a kisgyermekekkel, elevenítsük fel, hogy merre mentünk, mit láttunk útközben. Ezt a „vizuális térképet” később rögzíthetjük is egy alkotótevékenység során. Ha a közös látogatást nem tudjuk megvalósítani, de akár e mellett is, és a körzetes vagy a szülő által választott óvoda látogatási lehetőségeket (például Óvodakóstolgató nyílt nap, Családi nyílt nap, Egyéni nyílt nap) kínál, ajánljuk a szülőnek, hogy azon vegyenek részt, lehetőség szerint az óvodába menő kisgyermekkel együtt.
Szintén szülőknek ajánlható, és a bölcsődében is hasznos, ha olvasunk, mesét mondunk a kisgyermekeknek az óvodakezdésről. Számos, kisgyermekek számára írt hazai és nemzetközi irodalmi alkotás van segítségünkre ebben, melyek között válogathatunk (lásd. 7. Óvodára hangoló mesekönyvek című fejezet).
Kifejezetten szülőknek ajánlhatjuk, de megvalósítható a bölcsődei csoportban is, hogy a kisgyermekkel írunk egy történetet az első óvodai napról, melyben maga az adott kisgyermek a főszereplő. Ebben a mesében szerepelhetnek például az óvodai életre jellemző események, kiemelhetjük a napirendnek a bölcsődével (vagy az otthoni élettel) azonos és eltérő elemeit, és érdemes beleszőni a szokásokat, az óvodakezdéssel kapcsolatos érzéseket is.
Az óvodai adaptáció során is fontos a folyamatos, az egyéni igényekhez igazodó óvodakezdés, amely nem nélkülözheti a fokozatosságot, időt hagyva a kisgyermeknek, a szülőnek és nem utolsósorban az óvodapedagógusnak, hogy alkalmazkodjanak egymáshoz, a megváltozott környezethez.
Az adaptáció zökkenőmentessége apró mozzanatokon is múlhat. Ilyen például, hogy ideális, ha a beszoktatás alatt mindig ugyanaz a felnőtt (többségében a szülő) kíséri el a kisgyermeket az óvodába, és célszerű, ha a reggeli búcsúzkodás nem húzódik túl sokáig. Alapelv, hogy a felnőtt mindig búcsúzzon el a kisgyermektől, ne tűnjön el észrevétlenül; továbbá minden esetben biztosítsa kisgyermekét arról is, hogy mindenképpen jön érte, bizonyos napirendi ponthoz kötve. Lehetőség szerint a kedvenc alvós állatka, „nyünyüke”, „nyunyóka” se maradjon otthon.
Továbbá érdemes néhány dolgot határozottan elkerülni a gyengédebb átmenet érdekében. Ilyen például, hogy lehetőség szerint ne kísérje a kisebb vagy nagyobb testvér a felnőttel együtt a beszoktatás alatt az „ovist”; ne néhány nappal az óvoda megkezdése előtt vonja meg a kisgyermektől a cumit vagy az ujjszopást; és semmiképpen ne hasonlítgassa őt (ebben sem) más kisgyermekekhez.
A fenti apró mozzanatok egy bölcsődéből óvodába lépő kisgyermek számára talán már nem hordoznak olyan jelentőséget, mint a családból óvodát kezdő kisgyermeknek, de ne gondoljuk, hogy maga a váltás nem okozhat egy bölcsis számára átmeneti szorongást az óvodában. Ezek a mozzanatok segíthetnek, hogy valóban zökkenőmentes legyen az óvodakezdés a bölcsődés évet vagy éveket követően is.
A szülőcsoportos beszélgetések segíthetik a szülőket abban, hogy hogyan tudják jól támogatni kisgyermekük óvodakezdését. Az „Óvodás leszek” témakör feldolgozása élménypedagógiai módszerekkel, a már óvodás gyermeket (is) nevelő szülők tapasztalatainak megosztása az óvodai élményekről, az óvodapedagógus személyes beszámolója, látogatása, mind-mind segíti a szülők felkészülését a változó körülményekhez.
Amennyiben a szülő úgy érzi, hogy az óvodakezdés kisgyermeke számára megterhelő, biztassuk arra, hogy kétségeit, aggodalmait ossza majd meg az óvodapedagógusokkal, akik vélhetően sok kérdésére megnyugtatóan tudnak válaszolni. S amennyiben az óvodapedagógus úgy érzékeli, hogy a kisgyermek óvodakezdésre adott reakciói túlzóan szélsőségesek, javasolni fogja a szülőnek az óvodapszichológussal való konzultációt.
Írta: dr. Golyán Szilvia, megjelent a Kisgyermeknevelők szakmai-módszertani tudástára című sorozatunkban.
