A személyiségfejlesztés a különleges bánásmódot igénylő gyermekek esetében (is) kiemelt figyelmet érdemlő pedagógiai feladat. Jelen tanulmányban áttekintjük a nemzeti köznevelési törvény és az Óvodai nevelés országos alapprogramjának személyiségfejlesztéssel kapcsolatos lényegesebb pontjait, majd összefoglaljuk a személyiséggel és személyiségfejlesztéssel kapcsolatos alapismereteket. Végül a különleges bánásmódot igénylő gyermekek, tanulók személyiségfejlesztésének sajátosságait mutatjuk be.
Részlet Dr. Mező Ferenc (pszichológus, pszichológia szakos tanár, Eszterházy Károly Katolikus Egyetem) írásából, mely az Egyéni fejlesztés személyre szabott nevelés című előfizetésünk októberi kiegészítő kötetében jelenik meg.
A különleges bánásmódot igénylő gyermekek személyiségének fejlesztése
A 2011. évi CXC. törvény 4. § 13. a) pontjában körülírt különleges bánásmódot igénylő (sajátos nevelési igényű, beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő, illetve kiemelten tehetséges) gyermekek személyiségének fejlesztése inkább konkrét céljában, semmint átfogó missziójában és módszerében különbözik a többi gyermek személyiségfejlesztésétől.
A személyiségfejlesztés missziója a különleges bánásmódot igénylő és nem igénylő gyermekcsoport esetében egyaránt a boldog, kiegyensúlyozott, reális énképpel, pozitív önértékeléssel jellemezhető személyiséggé nevelés.
A nevelési módszerek a klasszikus kondicionáláson, az operáns tanuláson, a szociális tanuláson és a belátásos tanuláson alapuló eljárások, amelyek segítő eszközökkel (például: fejlesztőjátékokkal, berendezési tárgyakkal történő fejlesztés esetei), segítő élőlényekkel (lásd: állatasszisztált foglalkozások világát), vagy akár ezek nélkül valósulnak meg (vö.: Mező, 2016). Ezek mellett előfordulhatnak még a szomatikus jellemzőkre irányuló olyan testnevelés jellegű beavatkozások is (mozgáskoordináció fejlesztés, testépítés, alakformálás stb.), amelyek a testi jellemzők megváltoztatása révén lehetnek hatással például a fizikai énképre (a saját testről alkotott tudásra) és önértékelésre (például a saját test jobb elfogadására).
Megjegyzendő, hogy a különleges bánásmódot igénylő gyermekek esetében is mindig egyedi személyekben, esetekben szükséges gondolkodnunk, még akkor is, ha e gyermekeket a köznevelési törvény azonos ellátási kategóriába sorolja is. A különleges bánásmódot igénylő gyermekek, tanulók személyiségjegyeit felsoroló listák alapvető hibája az, hogy az ebbe az ellátási kategóriába sorolt gyermekek személyiségüket tekintve nem alkotnak homogén csoportot, hanem lényeges mértékben különböznek egymástól. E megállapítás egyaránt igaz a különleges bánásmódot igénylők egyes alkategóriáira (tehát a sajátos nevelési igényű, a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő, illetve a tehetséges gyermekek, tanulók körére), s azok kombinációira is (például tehetséges sajátos nevelési igényű gyermekek esetében). Sőt az említett alkategóriákon belül is különbségek mutatkozhatnak: nemcsak olyan értelemben, hogy a látásukban akadályozott gyermekek különböznek a hallássérült társaiktól, hanem olyan értelemben is, hogy két látássérült gyermek is merőben más személyiséggel bír. A személyiség és a személyiségfejlődés szempontjából a „különleges bánásmódot igénylő gyermekek” csoporton belüli különbségei és a különleges bánásmódot igénylők vagy nem igénylők csoportjai közötti különbségek is nagyok lehetnek. Olyan nagy egyéni különbségekről van szó tehát, hogy valójában inkább félrevezető, túláltalánosító, sztereotipizáló, akár stigmatizáló, semmint hasznos a személyiségjegyeket felsoroló listák összeállítása.
Ezek után felmerül a kérdés, hogy a különleges bánásmódot igénylő és nem igénylő gyermekek személyisége különbözik-e egymástól? A válasz megfogalmazásakor egyrészt le kell szögeznünk, hogy egyszeri, megismételhetetlen, egyedi, s így egyéni személyekkel kell foglalkoznunk a személyiségfejlesztés során. Más szóval: minden ember személyisége különbözik egymástól (függetlenül attól, hogy a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény szerinti pedagógiai ellátást tekintve különleges bánásmódot igénylők-e vagy sem). Másrészt megállapíthatjuk azt, hogy noha a különleges bánásmódot igénylő gyermekek személyisége nagy általánosságban nem különbözik a többi gyermekétől, néhány lényeges eltérés azonban (nem törvényszerűen, de társaikhoz képest nagyobb valószínűséggel) előfordulhat esetükben.
Konkrétabban: habár személyiségüket tekintve minden gyermek hasonló jellemzők (például: extraverzió, szorongásra és/vagy agresszióra való hajlam, intelligencia stb.) mentén elemezhető, azonban a különleges bánásmódot igénylő gyermekek, tanulók esetében mégis az átlagtól eltérő lehet:
- az egyes személyiségváltozók értéke;
- a személyiségváltozók egymáshoz viszonyított fejlettsége;
- a fejlődés üteme;
- az önértékelési problémák motivációs bázisa, oki háttere;
- a személyiség és a szociális környezet közötti kölcsönhatás, s az ezekből eredő esetleges konfliktusok jellege.
A cikkben olvasható még:
- A pedagógiai célú személyiségfejlesztés jogi aspektusai
- Személyiség és személyiségfejlesztés
Ha nem akar lemaradni az egyéni fejlesztést igénylő tanulókkal, gyerekekkel kapcsolatos információkról, fizessen elő a kiadványra:
