Írásunkban a sajátos nevelési igényű, illetve beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermeket nevelő családok számára nyújtható tipikus szociális ellátásokat, szolgáltatásokat mutatjuk be. Számos ellátás, szolgáltatás kapcsolódik a szülők munkavégzéséhez, ezért vázlatosan foglalkozni kell a szorosan kapcsolódó munkajogi szabályokkal. Ezt követően mutatjuk be a különböző ellátásokat és szolgáltatásokat. Az ellátások és szolgáltatások bemutatásának alapja a tanulmány megjelenése idején hatályos jogszabályok.
Dr. Miszlai Péter (mesteroktató, Szegedi Tudományegyetem Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék, szociális munkás, családjogi szakjogász) cikkéből közlünk részletet, amely az Egyéni fejlesztés, személyre szóló nevelés című kiadványsorozatunk 2023. októberi kiegészítő kötetében olvasható teljes terjedelmében.
Univerzális típusú ellátások
A családi pótlék
A családi pótlék a gyermekek nevelési, iskoláztatási költségeihez való rendszeres – havonta folyósított – állami hozzájárulás.
A családi pótlék nevelési ellátás, valamint iskoláztatási támogatás formájában nyújtható.
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (továbbiakban Cst.) határozza meg a családi pótlék jogosultsági feltételeinek alapvető szabályait.
Az általuk nevelt gyermek jogán nevelési ellátásra, illetve iskoláztatási támogatásra jogosultak:
- a vér szerinti vagy örökbe fogadó szülő; a szülővel együtt élő házastárs; az a személy, aki a saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van; a szülővel együtt élő élettárs[1],
- az a személy, akihez a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték[4],
- a gyámhivatal által a szülői ház elhagyását engedélyező határozatban[5] megjelölt személy,
- a Cst. szabályai szerint intézményben elhelyezett gyermek után is jogosult az intézmény családi pótlékra,
- saját jogán jogosult nevelési ellátásra a tizennyolcadik életévét betöltött tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy az iskoláztatási támogatásra való jogosultság megszűnésének időpontjától.[6]
A felsorolt jogosultak mindegyikének csak akkor folyósítják a nevelési ellátást, illetve iskoláztatási támogatást, ha a gyermeket saját háztartásukban[7] nevelik.
Nevelési ellátásra jogosultak a fenti személyek – a gyermekre tekintettel folyósított iskoláztatási támogatásra való jogosultság megszűnésének időpontjától a gyermek tizennyolcadik életévének betöltéséig
- a tizenhatodik életévét betöltött, a sajátos nevelési igény tényét megállapító szakértői vélemény alapján középsúlyosan vagy súlyosan értelmi fogyatékos, illetve siketvak gyermekre tekintettel,
- azon tizenhatodik életévét betöltött gyermekre tekintettel, aki tankötelezettségét fejlesztő nevelés-oktatás vagy fejlesztő iskolai oktatás keretében teljesítette,
- az előző két pontban meghatározottakon túl a tizenhatodik életévét betöltött azon gyermekre tekintettel, aki a tankötelezettsége megszűnését követően súlyos betegsége vagy fogyatékossága következtében önálló életvitelre képtelen, és önkiszolgálási képessége hiányzik.
A súlyos és halmozottan fogyatékos tanuló szülője a tankötelezettség teljesítésének formájától függetlenül a tankötelezettség teljesítésének végéig jogosult iskoláztatási támogatásra. Tehát amíg a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek tanulmányait teljesíti, addig emelt iskoláztatási támogatásra jogosult, ami maximum a huszonharmadik életévéig jár.[8] Ezt követően amennyiben a jogosult gyermek állapotában nem áll be változás, és megfelel a Cst. előírásainak, nevelési ellátásra lesz jogosult.[9]
Ugyanazon gyermek (személy) után járó családi pótlék – egy kivétellel – csak egy jogosultat illet meg. Ha a gyermeket a – közös szülői felügyeletet gyakorló – különélő szülők felváltva, azonos időtartamban nevelik és gondozzák, a családi pótlékra 50-50%-os arányban mindkét szülő jogosult.
Tartós betegség, súlyos fogyatékosság (Cst. alkalmazásakor)[10]
Tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy:
- az a tizennyolc évesnél fiatalabb gyermek, aki a külön jogszabályban meghatározott betegsége, illetve fogyatékossága miatt állandó vagy fokozott felügyeletre, gondozásra szorul,
- az a tizennyolc évesnél idősebb személy, aki a tizennyolcadik életévének a betöltése előtt munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette, legalább 50%-os mértékű egészségkárosodást szenvedett, vagy akinek egészségi állapota a rehabilitációs hatóság minősítése alapján a tizennyolcadik életévének a betöltése előtt sem haladja meg az 50%-os mértéket, és ez az állapot legalább egy éve tart, vagy előreláthatólag legalább egy évig fennáll.
A magasabb összegű családi pótlék megállapításához, illetve folyósításához igazolást kell kiállítani arról, hogy a tizennyolc évesnél fiatalabb gyermek a magasabb összegű családi pótlékra jogosító betegségekről és fogyatékosságokról szóló 5/2003. (II. 19.) ESZCSM rendelet 1. mellékletében felsorolt betegségek, illetve fogyatékosságok valamelyikében szenved, és a betegség súlyossága megfelel az ott meghatározott feltételeknek. Amennyiben a betegség fogyatékosságot is okoz, az igazoláson a betegség betűjele mellett a fogyatékosság betű- és számjelét is fel kell tüntetni. Az igazolást arra jogosult szakorvos állítja ki.[11] Ez abban az esetben is így van, ha a Pedagógiai Szakértői Bizottság állapítja meg a gyermek fogyatékosságát, hiszen ekkor a Bizottság szakorvosa állítja ki az igazolást.
A gyermek kezelése során az alapellátás illetékes orvosának, illetve a gyermeket ellátó szakorvosnak fel kell hívni a figyelmet a magasabb összegű családi pótlék igénylésének lehetőségére. A szakorvos a szakvéleménye alapján kiállított jogszabályban meghatározott igazolást[12] az ott meghatározott adattartalomnak megfelelő adatbevitellel, az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér útján továbbítja a Magyar Államkincstár központi szervének. Amennyiben a szakorvos az igazolást az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Téren keresztül nem tudja továbbítani, két példányban formanyomtatványon kiállítja.
A hivatkozott rendelet alapján csak az ott feltüntetett betegségek és fogyatékosságok alapozzák meg a magasabb összegű családi pótlékra való jogosultságot. Tehát elképzelhető az, hogy egy gyermek SNI vagy BTMN diagnózissal rendelkezik, és jogosult magasabb összegű családi pótlékra, de az ellenkezője is, hogy SNI vagy BTMN diagnózissal rendelkezik a gyermek, és nem jogosult magasabb összegű családi pótlékra.[13]
A családi pótlék havi összege gyermekenként[14]
|
A jogosult |
A családi pótlék
havi összege gyermekenként |
| 18. életévét betöltött, tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy után | 20.300 Ft |
| Tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő család esetén, valamint az intézményben élő, továbbá nevelőszülőnél elhelyezett tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek után |
23.300 Ft |
| Tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő egyedülálló esetén a tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek után | 25.900 Ft
|
Együtt folyósítás és folyósítást kizáró feltételek
Alapesetben más ellátások mellett folyósítható ellátás a magasabb összegű családi pótlék. Amennyiben a jogosult gyermek fogyatékossági támogatásra lesz jogosult, akkor már magasabb összegű családi pótlékra nem.[15]
A cikk tovább folytatódik az Egyéni fejlesztés, személyre szabott nevelés című kiadványsorozatunk októberi kiegészítő kötetében.
[1] élettárs vonatkozásában lásd még Cst. 7. § (1) bek.
[2] A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (továbbiakban: Gyvt.) 5. § ny) pont és a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 4:1222. § (2) bek. szerinti gyermekvédelmi nevelőszülő.
[3] E szabály alapján a Gyvt. 11. § (2) bek. szerinti gyermekvédelmi gyám nem jogosult a Cst.-ellátásokra.
[4] Gyvt. 72. § (1) bekezdése, illetve 84. § – 91. § szabályai alapján
[5] A Csjt. alapján: a 16. életévét betöltött gyermek a szülői házat vagy a szülők által kijelölt más tartózkodási helyet a gyámhatóság engedélyével a szülők beleegyezése nélkül is elhagyhatja, ha az fontos okból érdekében áll.
[6] Cst. 8. § (3) bekezdése alapján: „Saját jogán jogosult iskoláztatási támogatásra az a köznevelési intézményben vagy szakképző intézményben a tankötelezettsége megszűnését követően tanulmányokat folytató személy.”
[7] Saját háztartásban nevelt, gondozott gyermek: az a gyermek, aki a gyermek jogán családi pótlékra jogosult személlyel életvitelszerűen együtt él, és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra kerül ki. A Cst. 12. § további szabályokat állapít meg arra vonatkozólag, hogy kit kell családban élő gyermeknek tekinteni a családi pótlék folyósítása során.
[8] Cst. 8. § (3) f) pont
[9] Cst. 7. § (2) és (3) bek.
[10] Cst. 4. § f) pont
[11] 5/2003. (II.19.) ESZCSM rendelet 2. sz. melléklete
[12] 5/2003. (II.19.) ESZCSM rendelet 3. sz. melléklete
[13] 5/2003. (II.19.) ESZCSM rendelet 1. sz. melléklete
[14] Kivonatos közlés a Cst. alapján
[15] Cst. 8. § (1) bek. a), ab), (3) bek. f) pontok
