Mint minden kapcsolatrendszernek, úgy az óvodán belül kialakulónak is (gondolva itt a szülő–pedagógus közti kapcsolatra) a résztvevői mind különbözőek, akárcsak a gyerekeik. Ezt előtérbe helyezve elmondható, hogy minden szülőhöz más út vezet a megismerkedés és a kapcsolattartás terén.
Természetesen sok tényezőtől is függ, hogy kivel, milyen könnyen vagy éppen nehezen lehet kapcsolatot kialakítani, de törekedni kell rá, hogy megfelelő idő- és energiaráfordítással kialakuljon a harmonikus kapcsolat. Már csak azért is, mert a gyerekek megérzik, ha a szülő távolságtartó, nem bízik az óvodapedagógusban stb., ami a gyermekekre is hatással lehet. Az óvodáskorú gyermekek egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy utánoznak, utánzás útján tapasztalnak, tanulnak. Nagyon egyszerűen megfogalmazva, előfordulhat a következő példa: „anya nem szereti az óvónőt, akkor én sem”. Ez pedig oda vezethet, hogy a gyermek nem fogja biztonságban érezni magát az óvodában.
Sok szülő például a beszoktatás előtt (főleg első gyermek esetében) kezdetben nagyon bizalmatlan, melyre leginkább az idő a megoldás. Időt kell hagyni egymás megismerésére, a tapasztalásra, megfigyelésre. A bizalom felépítése nem várható el egyik pillanatról a másikra, de ha a szülő érzi, hogy a gyermeke a legjobb kezekben van, a kezdeti nagy távolság pedagógus–szülők között csökkenni fog, érezni fogják, hogy a gyermekeik érdeke mindenek előtt áll.
Ez nagyon fontos alapot képez a későbbi közös együttműködés során. A kölcsönös bizalom elnyerése mellett annak megtartása is legalább olyan lényeges. Az óvodai nevelés több évet foglal magába, mely alatt számos olyan helyzet alakulhat ki, melyben véleményalkotásra, tanácsadásra kerül sor, amennyiben igény van rá. A kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolat lehetővé teszi, hogy a szülők nyitottak legyenek a pedagógusok szakmai meglátásaira. Amennyiben az óvodai évek alatt egy probléma miatt vizsgálatra kell küldeni a gyermeket, vagy valamilyen okból kifolyólag egyéb szakember bevonására van szükség, egy jól kialakított kapcsolat esetén könnyebb ennek közvetítése a szülők felé. Mernek kérdezni, elmondani félelmeiket, aggályaikat stb. Ezek a helyzetek mindig több szempontból is nehézség elé állítják a pedagógusokat és a gyermekek szüleit. Ilyenkor érzékelhető leginkább, hogy az eltelt idő alatt milyen kapcsolatot sikerült kialakítani.
Más szempontból is fontos, hogy a szülőkkel megfelelő kapcsolatot alakítsunk ki. Nemcsak a szülőknek fontos, hogy tudjanak a gyermekeikről, hanem a pedagógusoknak is. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a szülők nyitottak legyenek, és megosszák, ha éppen valamilyen változás érte a gyermeket, melynek hatását az óvodában is érezhetjük esetleg. A gyerekek fantáziája rendkívül színes, így a tőlük érkező információk általában gazdagon vannak fűszerezve.
Ha nem megfelelő a kapcsolat a szülő és a gyermek óvodapedagógusai között, akkor mindkét részről alakulhatnak ki olyan szituációk, melyben sok bizonytalanság, kérdés merül fel, melyek, ha nem kerülnek tisztázásra, nem jönnek a felszínre, belső vagy nyílt konfliktust okozhatnak a részt vevő felek között. Érdemes már a kezdetekkor megbeszélni a szülőkkel, hogy a gyereknevelés területén ne tekintsenek semmire se tabutémaként, illetve hogy egy-egy kialakult családi nehézség, probléma esetében (pl. válás, szakítás stb.) nem döntőbíróként vagyunk jelen, hanem csak mint óvodapedagógusok. Ebből kifolyólag bármilyen jellegű családi téma csupán olyan mértékben érinthet bennünket, ami a gyermekek szempontjából releváns. Minden esetben az ő érdekeik a legfontosabbak.
Hogyan alakítható ki egy jól működő kapcsolat az óvodapedagógusok és a szülők között? Mikor lesz sikeres az együttműködés? Melyek az első lépések? Ezekre keressük a választ a Kapcsolatok kialakítása és fenntartása a szülőkkel az óvodákban című cikkünkben, amely..
az Óvónők kincsestára című sorozatunkban jelenik meg októberben.
Írta: Mucs Viktória
