A farsangi időszak mindenhol hangos, színes, harsány. A készülődés a ráhangolódás a gyermekeknél nem csak azt a pár hetet jelenti, szinte az egész nevelési évet áthatja.

Ez az az ünnep a gyerekek életében, ahol tényleg játszani lehet, belebújni más bőrébe, megvalósítani titkos vágyaikat, mesehőssé, hercegnővé, kedvenc állattá válni.

Az alábbi programot egy német nemzetiségi csoportban valósították meg, de sok ötletet nyerhetnek belőle más csoportok is.

Farsangváró színkavalkád

A projektünknek egy mese-keretet adtunk, így hangolódtunk rá a színekre. A mese egy problémahelyzetet szült, ami gondolkodásra, problémamegoldásra késztette a gyerekeket az érzelmeken keresztül:

Történt egyszer, nem is olyan messze innen egy kerek erdőben, ahol manók éltek, hogy elvesztek a színek. Minden fekete lett. Ebben az erdőben sok manó élt, sok manógyerekkel, akik manó-óvodába jártak. Igazi óvoda volt, manóknak. Volt ott sok játék, mese, ének és sok minden ami egy óvodában szokás. Ugyanúgy tízóraiztak, ebédeltek, ebéd után szundikáltak a gyerekek. Szokás volt az is, hogy februárban megrendezték a farsangot. A manók nagyon szerették a farsangot. Készülődtek, díszítettek, szebbnél-szebb jelmezeket álmodtak: királylányt, lovagot, kis nyuszit, dinoszauruszt!

Volt a Manók között egy morcos manó, úgy hívták, Szimballó. Nem szerette a farsangot. Nem akart beöltözni, nem szerette a színes lufikat, legszívesebben kipukkasztotta volna őket. Nem szerette a színes szalagokat, legszívesebben összetépte volna a tekergőző szalagokat. Szimballó egy reggelen beosont a Manóvarázsló laboratóriumába, és elcsente a varázspálcát. Felmászott egy fa tetejére és szíve minden rosszaságával mondott egy varázsigét:

„Gingalló-Szimballó
Mérges vagyok, varázsló!
Nem szeretem a színeket
így hát ég veletek!
Kedvencem a fekete,
Nesze-farsang! Nesze!”
Minden fekete lett.

Az asztal, a szék, a ruhák, az ételek, a fű, a madarak, még a nap is! Először megijedtek a manók! Ám összedugták a fejüket, és gondolkodni kezdtek. Addig-addig törték a fejüket, míg eszükbe jutott valami, de hogy mi, azt majd holnap mesélem el nektek!

Itt ért véget a történetünk első szakasza, kértük a gyerekeket, hogy másnap ők is öltözzenek feketébe. Másnap reggel már mi is feketébe vártuk a gyerekeket egy olyan tevékenységgel, melyben egy igazi hasonlatot jelenítettünk meg: fekete, mint a szén. Már nagyon kevés háztartásban ismerik a szenet, de a gyerekek mégis versekben, élethelyzetekben (hóembernek szén a szeme) találkoznak vele. Megpróbáltunk a hófehér papírra szénnel rajzolni, sikerült, szép alkotások születtek. Érdekes volt, hogy marokra kellett fogni a széndarabot, úgy húzni a papíron, hogy nyomot hagyjon.

Majd észrevettünk egy levelet az ablakunkban:

„Kedves Rozmaring csoport!

Üdvözletünket küldjük a Manóerdőből. Képzeljétek mi történt nálunk: fekete lett minden körülöttünk, mint a korom, mint a szén, mint a feketerigó tolla.

Csak ti tudtok nekünk segíteni, mert a nagy feketeségben mi tehetetlenek vagyunk! Segítsetek nekünk, hogy újra színes legyen a manóvilágunk és a farsangunk!

Köszönettel: Manó-óvodások”

Nekünk, óvodapedagógusoknak nincs nagyobb örömünk, minthogy látjuk a gyerekek tekintetén az őszinte érdeklődést, a kíváncsiságot. A levél felolvasása után csend települt a szobánkra, majd jöttek a gondolatok, megoldások:

– Koppintsuk fejbe Szimballót, hogy észhez térjen! (Ebben az elméletben többen osztoztak, változatos formában)

– Lopjuk vissza a varázspálcát!

– „Csináljunk Szimballónak egy színes, csillámos képeslapot, amin ő van, csak színesben és sokkal boldogabban. Hogy megmutassuk neki, hogy mégis jó a farsang!” (Réka 4 éves, aki otthon el is készítette a képeslapot)

„Szimballó szívét meg kellene szelídíteni, akkor nem lenne fekete a szíve!” (Hanna 6éves)

Végül arra a megoldásra jutottunk közösen, hogy varázserő híján csak úgy tudunk segíteni a manókon, ha egyesével minden nap egy-egy színt küldünk nekik. A mi varázserőnk a festékekben, a versekben, a dalokban a mesékben van. Kifeszítettünk vékony fonalat a fejünk fölé, ahova a színes napoknak megfelelően napról napra több színes krepp-papír került fel. Ezzel jeleztük, hogy melyik színt küldtük a manóknak, és fokozatosan napról-napra közelebb kerültünk a mi farsangunkhoz, hiszen a szalagok a terem díszítését is szolgálták.

szines lufik

Minden napra egy szín

Fekete: Szénnel, szénceruzával rajzolás. Tapasztalatszerzés a szénceruza tulajdonságairól (maszatolás) Élményrajz a mese alapján.

Fehér: Fekete tónuspapírra rajzolás fehér lakkfilccel, zselés tollal, ceruzával, zsírkrétával

Szürke: Színkeverés. Egér és elefánt nyomdázása krumpli nyomdával

Kék: Felületfestés lufival

Piros: Piroska ruhatárának elkészítése, sapka, sál, szoknya, nadrág vágása, színezése. (Ruhadarabok megnevezése)

Rózsaszín: Színkeverés. Szívecske nyomdázása: ökölbe szorított jobb és bal kezünk oldalának befestésével.

Citromsárga: Tenyérnyomattal napocska formázása.

Narancssárga: Színkeverés. Narancssárga autó, vonat festése kartonlap éleivel.

Zöld: Színkeverés golyógurításos technikával. Zöld háromszögekből fenyőfa ragasztása

Lila/barna: Lila lufi felületfestés, barna kötözővel.

szines kezek

Játékok a hétköznapokban:

A színek, a színekkel való játék, a keretmesénk minden napra alkalmat teremtett arra, hogy a szabadjátékon kívül egy-egy drámajátékot, vagy irányított játékot játsszunk, ami hamar a gyerekek kedvencévé vált. Délutánonként, a meglehetősen rövid játékidőben is kérték ezek újbóli eljátszását. Ezeket a játékokat már korábban is játszottuk, ám ezúttal a projektnek megfelelően alakítottuk. (Például lehet játszani gyümölcsökkel, állatokkal, stb.)

A gyerekek alig várták, hogy új szín érkezzen, mert a „reggeli kör” alkalmával rendre összegyűjtöttük a csoportunkban azokat a tárgyakat, amelyek ugyanolyan színűek voltak, mint az aznapi ruhánk. A nagyobb gyerekek kezdeményezésére továbbfejlődött a játék, „szín-barkochba” lett belőle. „Gondoltam egy tárgyra, ami piros, a babakonyhában van, a szekrényen, a kék lábas mellett.”

Fekete mágia: A gyerekek körben, széken ülnek. Csengőszóra elszórt alakzatban sétálnak a szőnyegen. Az óvónő „Szellemveszély!” felkiáltására mindenkinek a lehető leghamarabb el kell foglalnia egy széket. Aki utoljára ül le, az odavarázsolódik a székre és nem hagyhatja el azt.

Kiborult a szurok: Székfoglaló játék. A gyerekek körben, széken ülnek. Egy kosárban színes kártyákat kevertünk össze. Az óvónő egy kártyát kihúz a kosárból, a gyerekek megnevezik azt a színt. Ha a fekete kártya kerül elő, a gyerekek felpattannak a székről, új helyet kell keresni maguknak. Szabály, hogy ugyanarra a székre, nem lehet visszaülni. Aki utoljára talál helyet magának, az „beleragadt a szurokba”.

Kalóz kincse/színekkel: Gyerekek körben ülnek, középen egy széken bekötött szemmel ül a kalóz. A szék alatt színes korongok a kincsek. A körben ülő gyerekek feladata minél több kincset elcsenni anélkül, hogy a kalóz észrevenné és elkapná őket. Az nyer, aki a legtöbb kincset zsákmányolta.

(Forrás: Óvónők kincsestára)

További ötletekért, módszertani cikkekért, sablonokért fizessen elő Óvónők Kincsestára című kiadványunkra!

Óvónők kincsestára