Az erkölcsi nevelés során hatalmas előnyt jelent, hogy a gyermekek csoportban töltik mindennapjaikat néhány évig az óvodában, azután egyéb oktatási intézményben. Az erkölcsi tulajdonságok megismerésére, elsajátítására és alkalmazására ez a közeg rendkívül ideális lehet, és sok előnnyel járhat, mivel számos olyan lehetőségük nyílik, melyben tapasztalatokat szerezhetnek erről a területről is.
Az együttérzés, segítőkészség, önzetlenség, figyelmesség mind-mind olyan tulajdonságok, melynek megismerése és megtanulására kellő időt kell szánni óvodáskorban. A pedagógusi minta itt ugyancsak hatalmas erővel bír, nem mindegy, hogy milyen példával állunk a gyerekek előtt. Szükség van rá, hogy mi önmagunk is együttérzést, segítőkészséget tanúsítsunk, figyelmesek és önzetlenek legyünk nemcsak a gyerekekkel, hanem az intézményben dolgozó felnőttekkel is (ne feledjük, a gyerekek folyamatosan figyelnek!). Ezeken túl az óvodai évek alatt önállóságuk, önfegyelmük, kitartásuk, feladat- és szabálytudatuk rengeteget fejlődik, aminek köszönhetően megfelelően felkészülten kezdhetik meg iskolai tanulmányaikat.
A legtöbb óvodai tevékenység általában a gyermekek érdeklődésére épít, cselekvésre készteti őket, amelyben sokszor együtt kell működni, várni kell a sorra kerülésre, egymásra stb. Ahogy sokszor említésre került már, az erkölcsi nevelés is ösztönösen jelen van az óvodai nevelés minden szegletében. Személyiségünkkel, értékeink közvetítésével önkéntelenül is elültetjük a gyerekekben az erkölcsös viselkedés csíráit, alakítjuk viselkedéskultúrájukat. A személyes tapasztalást követően alkalmuk nyílik azok gyakorlására, így kialakulnak bennük azok az erkölcsi tulajdonságok, melyeket szeretnénk, ha elsajátítanának.
Nézzünk meg a teljesség igénye nélkül, felsorolás szintjén néhány példát arra vonatkozóan, hogyan nevelhetjük a gyerekeket a nap folyamán egy-egy erkölcsi tulajdonságra:
- Öltözködés: udvarra készülődéskor vagy bejövetelkor segíthetnek egymásnak a gyerekek például cipzárfelhúzásban, ruhák kifordításában, miközben mi is segítünk mindenkinek, figyelembe véve, hogy van, akinek több, van, akinek kevesebb segítség kell már. A segítőkészségre nevelés mellett szerepet kap az önállóságra nevelés és a differenciálás is.
- Játékok elpakolása: vegyes csoport esetében az újonnan érkező gyermekek még nem biztos, hogy tudják minden játéknak a pontos helyét. A nagyobbakat lehet biztatni, hogy segítsenek ebben is társaiknak.
- Otthonról hozott játékok: amennyiben az óvodában van lehetőség otthonról hozott játékokkal is játszani, érdemes már az első alkalomtól kezdve megbeszélni a gyerekekkel, hogy osszák meg egymással, hadd próbálják ki mások is.
- Apróbb esések, balesetek: óhatatlanul történnek véletlen balesetek vagy konfliktusok egy óvodai csoportban. Ilyen esetekben neveljük őket arra, hogy mindenképp segítsék fel egymást, szóljanak, ha baj történt, legyenek figyelmesek egymással (empátiával forduljanak egymáshoz), kérjenek elnézést, amennyiben hibáztak.
- Alvásidő: ébresztéskor legyenek tekintettel egymásra, különösképpen, ha még alszik egy társuk, illetve ha sírva ébred, mert rosszat álmodott, vagy hiányolja szüleit (a vigasztalást, mint az együttérzés egyik jelét, hamar megtanulják és alkalmazzák, amennyiben a pedagógus részéről is megjelenik indokolt helyzetekben).
Írta: Mucs Viktória, Megjelent az Óvónők kincsestára című sorozatunkban
