A szülői viselkedésformák típusai csak kiindulást és nem előítéletet és előre gyártott forgatókönyvet jelentenek kommunikációs szemszögből. A szülői viselkedésminta felismerését sokféleképp csoportosították kutatók, pszichológusok.
Mindig tartsuk szem előtt, hogy a szülő viselkedése – az esetek döntő többségében – nem rólunk, nem nekünk szól, így ne vegyük azt magunkra. Azonban legyünk tisztában azzal is, hogy a szülő magatartását nemcsak pozitív, hanem negatív irányba is befolyásolhatjuk, így tegyünk meg mindent a tudatos, tiszta kommunikáció megvalósításáért. Az esetleges kommunikációs hibákat ismerjük fel, és amilyen gyorsan lehet, javítsuk
A következőkben, a teljesség igénye nélkül, L. Stipkovits Erika: Szeretettel sebezve című könyve alapján szemezgettem a szülői magatartásformák közül.
1) „Borostyán szülő”
Készséges, segítőkész, védelmezi, óvja, félti gyermekét, azonban megnehezíti autonóm törekvéseit, nem mer elég önállóságot adni gyermekének. A gyermek küzdőképessége, problémamegoldó képessége nem tud kifejlődni. Titkos „vágya”, hogy gyermeke ne nőjön fel, mert magányosnak érzi magát a gyermeke nélkül. Nem érzi fontosnak magát, és ezt a gyermekéről való folyamatos gondoskodással akarja leplezni. Gyermekét túlfélti, irányítja, retteg gyermeke elvesztésétől. Nincs határ kettőjük életében.
Mit tehetünk pedagógusként?
- Segítsük a szülőt pozitív megerősítéssel, értékeinek felismerésében.
- Segítsük abban, hogy merjen gyermeke nélkül is bűntudat nélkül időt, „én-időt” tölteni.
- Gyermeke önállósági törekvéseit, ügyességét hangsúlyozzuk ki, erősítsük gyermekébe vetett bizalmát.
2) „Szülősítő szülő”
Gyermekére annak életkorát, erejét, képességeit meghaladó elvárásokat ró. Nem adja meg a gyermeknek a szükséges biztonságot, kiszámíthatóságot. A gyermekkel való foglalkozást alapvetően aktuális érzelmi állapota határozza meg, egyszer elhanyagoló, máskor túlgondoskodó is lehet. Párkapcsolati problémák esetén gyermekét „társpótlékként”, vigasztalásnak használja, később, nagyobb gyermekkorban esetleg döntőbíró vagy szövetséges szerepébe kényszeríti.
A gyermek fejlődésére nézve a kiszámíthatatlanság a legveszélyesebb, amiben már kisgyermekkorban megtanulja, hogy az anya igényeihez kell igazodni, a sajátjai helyett. Elismerést, jutalmazást akkor kap, ha „nincs semmi gond vele”, az anyát békén hagyja, vagy aktuális közeledési igényeit kiszolgálja. A gyerek hamar túlterhelődik, mert a szeretett személy szükségleteit tartja szem előtt, az ő igényeit szolgálja. Azt tapasztalja egész életében, hogy csak akkor szeretik, ha másokat támogat, miközben önmagáért nehezen tesz. Nincs tapasztalata arról, hogy önmagáért is szerethető.
Mit tehetünk pedagógusként?
- Alapvetően az ilyen családi dinamikában nevelkedő gyermek számára a bölcsőde, óvoda és annak kiszámítható, stabil napirendje, érzelmi biztonságot adó közege „életmentő” személyiségfejlődése szempontjából.
- A szülővel való kapcsolatunk hullámzó lehet, hiszen érzelmi ingatagsága a külvilággal (bölcsőde, óvoda) való kapcsolatát is alapjaiban határozza meg.
- Igyekezzünk következetes kedvességgel, támogató módon kommunikálni, a gyermek életkori sajátosságait kihangsúlyozva pozitív megerősítések mentén segíteni.
- A gyermekkel való kapcsolatában szülőcsoport, anya-gyerek játszóház nagy segítséget adhat.
3) „Idomár szülő” („helikopter szülő”)
Az idomár szülő a legjobbat szeretné a gyermeknek ám nehézséget okoz számára, hogy a gyerek valós igényeihez alkalmazkodva adjon feladatokat, jelöljön ki célokat, és nyújtson elismerést.
A szülő a gyereke minden lépését kontrollálni akarja, az élete minden területén. Folyamatosan ingerekkel veszi körül, de nem engedi meg a gyereknek, hogy saját döntéseket hozzon. Hozzáállása szerint a szülőt illeti az elismerés gyermeke teljesítményéért. Másokkal szemben maximalista, önmagát is nehezen fogadja el. Versenypályává alakítja saját és gyermeke életét, de a sikereknek sem tud örülni, mert fél attól, ha legközelebb kudarcot vall, akkor elveszítheti számára a legfontosabbat, a szeretetet, az elfogadást. Meggyőződése, hogy mindent kézben kell tartania. Számára a legjobb nem jó, csak a tökéletes. A cél elérése érdekében gyakran él érzelmi zsarolással. Üzenete: mindig a kötelesség az első, és csak ezért jár elfogadás és szeretet.
Mit tehetünk pedagógusként?
- Segítsük a szülőt a kisgyermekkor életkori sajátosságainak megismerésében.
- A gyermek esetleges „tökéletlenségét” szerethető, egyedi jellemzőként mutassuk be a szülő számára, érezze, hogy gyermeke akkor is szerethető, elfogadható a külvilág számára, amennyiben nem lesz valamely területen kiváló.
- A szülő bizalmának elnyerése kulcsfontosságú. Igyekezzünk minden pillanatot észrevenni és pozitívan visszajelezni a szülő számára, amikor az „irányítást”, kontrollkényszert átengedte nekünk, pedagógusoknak.
- Biztassuk gyermekével teljesítmény nélküli szabad programokra, az együttlét örömének megélésére vagy a gyermek játékának beavatkozásmentes megfigyelésére.
4) „Jó fej szülő” (ráhagyó, megengedő)
A „jó fej anya, apa” nem vállalja fel a szülői szerepet, azzal akar imponálni gyermekének, hogy nem veszi fel a szabályalkotó, korlátozó, határozott irányt mutató szülői funkciót, nem vállal felelősséget, hanem barátként – játszótársként – viselkedik a gyermekkel. Hagyja elmosódni a határokat maga és a gyermekei közt, ennek eredménye egyfajta egészségtelen „összegabalyodás” lehet.
Kisgyermek esetén előny az ilyen típusú szülőben, hogy kiemelkedően spontán, általában jókedvű, és önfeledten tud játszani gyermekével. Hátrány azonban, hogy a gyermek nem kap egészséges kereteket sem az önszabályozáshoz, sem az ő és a környezetében élők határainak védelméhez, biztonságának megóvásához. Nem érzi a szülő „nagyságát”, védelmi erejét, ami a személyiségfejlődésben magatartászavart, önbizalomhiányt, a kortárskapcsolatok nehézségeit eredményezheti.
Mit tehetünk pedagógusként?
- A szülő spontán, játékos viselkedéseinek megerősítése mellett, az egyéni beszélgetésekben, óvatosan adagolt információkat nyújtunk a szabályok, korlátok felállításának szükségességéről, mint a gyermek biztonságérzetének alapjairól.
- Amennyiben a szülő nyitott, és beszél a korlátozással kapcsolatos rossz élményeiről – együttérzésünket biztosítva sérelmei felől –, segítsük őt annak megértésében, hogy minden szélsőség káros. Így „ellenmintája” – ahogy Eric Berne fogalmazna – ugyanolyan nehézségeket eredményez gyermeke személyiségfejlődésében, mint, amit ő elszenvedett.
- A kommunikációban különösen figyeljünk az indirekt, kérdésbe ágyazott megfogalmazásokra.
5) „Szuperszülő”
Saját tehetségét, fontosságát eltúlozza, gyakran saját magát tartja a létező legjobb szülőnek. Gyermekét illetően is túlzó csodálatot vár el másoktól. Gyermekét gyakran saját be nem teljesített vágyainak megvalósítására ösztönzi. Mindent jobban tud a pedagógusoknál is.
Mit tehetünk pedagógusként?
- A szuperszülő – mivel gyakran megkérdőjelezi szakmai hozzáértésünket, és „versenyhelyzetet” provokál a szakember és a szülői szerep között – ösztönösen vagy kisebbségi érzésünket ébreszti fel, vagy legszívesebben „trónfosztanánk”. Egyik utat sem javaslom.
- A szuperség mögött mindig önbizalomhiány húzódik, így lássuk a szülő elismerésre vágyó gyermeki énjét magunk előtt, és adjuk meg, ami a császáré. Ismerjük el tudását, erősítsük meg szülői kompetenciáit, hogy kikapcsoljuk ezt a versenyhelyzetet, a szülő lássa, hogy elismerjük őt.
- Meséljünk neki esetleg a kapcsolat és bizalom előrehaladtával olyan szakirodalmi élményt, ami segít megérteni neki, hogy az „elég jó szülő” is elég a gyermeknek… vagy szülőcsoportokon ajánljuk fel neki, hogy egy témát ő vezessen fel, vagy mondja el tapasztalatait.
6) „Szigorú szülő” (tekintélyelvű, parancsoló)
Hiányos az empátiája, szeretetét nehezen és csak akkor mutatja ki, ha gyermeke az elvárásainak megfelelően teljesít. Nem érzékeli, amikor mások előtt gyermekével túlzott keménységgel bánik. Azt hiszi magáról, hogy kiváltságos teremtmény, és kapcsolataiban is gyakorta önző, nehezen megközelíthető. A bölcsődei, óvodai ellátásban a szülői közösség tagjaival éreztetni fogja, hogy ő „más kaszt”, gőgös, fennhéjázó is lehet.
Mit tehetünk pedagógusként?
- Pedagógusként nehéz kapcsolódni hozzá, hiszen sokszor az az érzés keríti hatalmába a szakembert, hogy „lenézi” szakmánkat, a szakembereket. A legfontosabb, hogy tudjuk, véleménye róla szól, és ne vegyük magunkra semmi esetre sem a viselkedését.
- Bár elsőre reménytelen helyzetnek tűnik, de érdemes egy-egy egyéni beszélgetésben kísérletet tenni a gyermeki szükségletek, képességek, életkori sajátosságok területén érzékenyíteni, információt adni, azonban fel kell vérteznünk magunkat az esetleges kudarcra, elutasításra is, de arra is, hogy mit kezdünk a szülővel, ha leesik a szigorú álarc, és elénk teszi valós lelkét, elzárt érzéseit.
- Alapvetően a gyermeknél biztos, hogy az érzelmi biztonság, feltétlen szeretet, intimitás, testi kontaktus biztosítására kiemelten oda kell figyelni.
7) „Mártír szülő”
A szülői léthez hozzátartozik, hogy sok mindenről le kell mondanunk. Azonban nem könnyű eltalálni, hogy mit adjunk fel életünkből gyermekünk boldogulása érdekében, és mikortól van szó rosszul értelmezett „önfeláldozásról”. A mártír szülő lemond igényeiről, vágyairól. Minden cselekedete mások, elsősorban gyermeke szükségleteiről szól. Gyermekében és környezetében állandó bűntudatot kelt, és felemlegeti az áldozatot. Alacsony az önértékelése, a túlsegítés ennek kompenzálása, hogy önmagát fontossá, nélkülözhetetlenné tegye. Érzelmi zsarolásával, viselkedésével folyamatosan manipulálja gyermekét.
Mit tehetünk pedagógusként?
- A szülő „áldozatait” mi mindenképp lássuk meg, és ismerjük el azokat.
- Az egyéni beszélgetésekben kérdezzük a gyermekével kapcsolatos pozitív élményekről, a meghozott „áldozatok” mellett segítsünk neki meglátni a gyermek értékét, az örömöket az életében.
- Gyermekéről pozitív visszajelzéseket adva segítsük, hogy lássa, „áldozata” nem hiábavaló.
- Segítsük őt hobbi vagy én-idő, gyermekmentes elfoglaltságok megtalálásában.
8) „Üveghegy-szülő”
Az üveghegy szülő kötelességtudó, teszi a dolgát, de gondoskodásra csak fizikai síkon képes. Elérhetetlen és megközelíthetetlen érzelmi értelemben. Az időt csak a gyermek mellett tölti és nem vele. Képtelen melegséget, szeretetet adni, mivel általában eredeti családját is hideg, távolságtartó kapcsolatok jellemezték, maga sem kapott elfogadó szeretetet.
Fél az érzelmi közelségtől, gyakran elutasítja a gyermek kezdeményezéseit. Érzékelteti szavakkal is, hogy az érzelmek fölösleges dolgok. Igyekszik gyermeke érzelmeit is kordában tartani, elnyomni, hiszen nem tud mit kezdeni velük.
A gyermek ezáltal a bölcsődében, óvodában a szeretet legapróbb morzsáit is túlzottan viszonozza, mert vágyik az elfogadásra, a figyelemre.
Mit tehetünk pedagógusként?
- Nehéz kapcsolódni az érzelmileg zárt szülőhöz, és az esetek legtöbbjében itt csak pedagógusi kompetencián túlmutató segítség hozhat változást.
- A szülő kötelességtudatából adódóan az új környezethez való alkalmazkodás, új élethelyzet nyithat rést a pajzson.
- Mosolyunk, kedvességünk, örömteli üdvözlésünk, a gyermekéről adott érzelemdús visszajelzések, a gyermek iránti csodálat és szeretet átadása kinyithatja a szülő elnyomott érzelmeit, de legalábbis érdekesek leszünk számára, és várhatóan ő is kíváncsi lesz ránk, szeretné azt a „szemüveget” felvenni, ahogy mi látjuk gyermekét, esetleg őt magát.
- A gyermek érzelmeinek különös figyelemmel biztosítsunk teret és kiélési lehetőséget.
9) „Agresszor szülő” (bántalmazó)
Gyermeke – szerinte – nem megfelelő viselkedésére verbális vagy fizikai bántalmazással reagál. Cinikus, leértékelő, megalázó megnyilvánulásai vannak. Amennyiben a gyermeket baj éri, őt hibáztatja. Mások előtt is leszidja, támogatás helyett kioktatja. Agresszív viselkedésének oka hibás minták, bizonytalanság, tehetetlenség érzése. Gyakran feszültségeit a gyereken vezeti le.
Mit tehetünk pedagógusként?
- A gyermekvédelmi protokoll és jelzési kötelezettség alapján gyermekvédelmi intézkedés szükséges.
10) „Bátorító szülő” (demokrata, „kötődő szülő”)
Az elég jó, bátorító szülő biztonságot nyújt, ugyanakkor teret is ad, engedi, hogy a gyermek megismerhesse és gyakorolhassa a képességeit, és bűntudat nélkül kilépjen a világba. A bátorító szülő arra biztatja gyermekét, hogy természetességgel fejezze ki érzelmeit, élje meg a szeretetet, az örömöt, a dühöt, a haragot.
A szülő érzelmi támogatása esetén még a félénkebb gyerekek is képesek bátrabbá válni és hatékonyabban viselkedni, ha ehhez támogatást kapnak azáltal, hogy a szülők biztatják és dicsérik őt, előre látják, hol lesz a gyerek problémája, és megpróbálnak ezen segíteni.
Kutatások sora igazolja, hogy jobban fejlődnek azok a gyerekek, akik az önállóság mellett érzelmi támogatást, bátorítást kapnak a szüleiktől.
Mit tehetünk pedagógusként?
- Mi magunk is pozitív visszajelzésekkel támogatjuk, biztatjuk, elismerjük, segítjük a szülőt, megerősítjük.
- Nehézség esetén értő figyelemmel segítjük a saját énerő visszanyerésében, megoldások keresésében.
A szülők „tipizálását” azért a „sérülések” szemszögéből csoportosító szerző munkája alapján mutattam be, mert szerettem volna láttatni, hogy „tökéletes” szülő nincs. Minden szülőségnek megvan a maga története. Sok esetben nem tudatos döntést és „felvett magatartást” látunk a szülőnél, hanem egy eredményt, ahogy ő eddigi útja alapján a tőle telhető legjobb módon, a saját családját és gyermeke nevelését meg tudja valósítani.
Írta: Kaurek Csilla, megjelent a Bölcsődevezetők kézikönyve című sorozatunkban
Kiemelt kép:Mom and son photo created by prostooleh – www.freepik.com
