A természettel való szoros együttélésből eredő népi dalos játékok,mondókák, ügyességi játékok napjainkra elveszítették természetes közegüket, életterüket.

Fontos, hogy ne csak dalokat, mondókákat, ügyességi játékokat „tanítsunk” a gyermekeknek, hanem ezeket olyan játékos helyzetekbe illesszük, amelyek életteret adnak nekik. Teremtsünk olyan együttjátszásokat, amelyekben a gyermekek önkéntesen, lelkesen, magukat adva vesznek részt. Így szinte öntudatlanul ízlelgetik népi hagyományaink sajátosan magyar jellegzetességét.

Hosszú téli estéken…

A kukoricafosztás őszi társas munka, a morzsolás a téli estéket töltötte be. A betakarítás után kukoricacsöveket a házaknál rokonok, szomszédok segítségével megfosztották a levelétől. A résztvevőket
általában meghívták, egyes helyeken a kapura fűzött zöld gally jelezte, hogy itt ma fosztás lesz. Munka közben tréfálkoztak, táncoltak, ettek, ittak.

Helyszín: Az óvodai csoportszobát úgy alakítjuk át, hogy legyen elegendő hely a munkavégzéshez és a játékhoz.
A nagyobb lányok készítik a kosarakat, szakajtókat a morzsoláshoz, zsákokat és a kínálnivalót. Apróbb fiúk az anyjukkal (az egyik óvónővel) vásznat terítenek a földre, hogy ne vesszen kárba egy szem kukorica sem! A nagyobb fiúk érkeznek az apjukkal (a másik óvónővel), hozzák a kukoricát a morzsoláshoz zsákokban, kosarakban pedig a fosztanivalót. Vidáman mondogatják:

Hosszú téli estéken
Kukoricát morzsolgatunk,
Közben vígan dalolgatunk.
A jókedvünk is megjött már,
Itt a farsang, áll a bál.

Elkezdődik a munka. A lányok szakajtóba morzsolnak, ha megtelik, zsákba öntik. Az apróbb fiúcskák csutkából építenek. A fiúk fosztják a csöveket, mellettük a kisebb lányok csuhébabát készítenek.
Munkavégzés közben megbeszélik, hogy lett az elvetett magból termés. Egy nagyobb leány játékba indul, úgy csinál, mintha kapálna:

Gyerekek: Adjon Isten jó napot!
Kapáló: Kukoricát kapálok!
Gyerekek: Nem azt mondtam, köszöntem!
Kapáló: Sűrű vót, oszt kiszedtem!
Gyerekek: Ej, bolond maga, néni!
Kapáló: Ez a sor itt végig, a másikat meg félig!

Tréfálkoznak egymással:
Úgy néz, mint akinek nem jutott kukoricaföld!
– Mozogj, mozogj mint a csík, mint akit bolha csíp!
– Fiúk, lyukas a csizmátok!
– Lányok, tejfölös a szátok!

A kisebb lányok egymással évődnek:
Én is pisze, te is pisze
Gyere pisze, vesszünk össze!

Örök harag, csutka darab
Míg a kutya meg nem harap!

A legények közül egypáran megmozgatják kezüket, lábukat, fogócskáznak,és közben mondogatják:
Ica-cica kukorica
Fogj meg engem, lusta cica!

Nagyobb lányok kínálnivalót hoznak (almát, pogácsát):
Málét eszünk, nem tortát,
Azért vagyunk egyformák.
Dolgozzatok, siessetek
Nektek is lesz mit ennetek!

Itt az ideje a nyelvtörőnek, találós kérdéseknek:
Károly komám keserves kínok között kilenc kiló kukoricakását kapott!
– Kedden, kedvem kerekedett, kereket kerekíteni.
– Nyáron bundában, télen pucéran, mi az? (kukorica)
– Mi lehet el haj nélkül? (kukorica)

Amíg tréfálkoznak, a lányok anyja észrevétlenül valakinek a fejére kukoricahajat tesz. Mondókát mondanak:
A pap házán gólyafészek.
Minden ember látja
csak a vak nem látja,
az is kukucskálja.

Ekkor mindenki megtapogatja a fejét, és aki megtalálta a kukoricahajat,igyekszik észrevétlenül valakinek a fejére rakni! A játék ideje alatt 2-3 fiú kioson, lepedőt terítenek magukra, és egy
töklámpás mögé bújnak. Bent a lányok közül valaki így szól:

„Édesanyám, éhesek vagyunk!”

Az anyjuk kiküldi őket a kamrába, hogy hozzanak be egy kis kolbászt. Sikítva szaladnak be, mert ott van egy ijesztgető. Az anyjuk újra kiküldi őket, de megint csak sikítoznak, majd az anyjukkal együtt kilopakodnak, és a töklámpás mögött elbújt legényeket felismerve kiszeleltetik őket:

Ha tetszik a legény: Szelelem, belelem
A mennybe felviszem.

Ha nem tetszik: Szelelem, belelem
a feneked földhöz verem.

A játékot úgy játsszák, hogy két leány megfogja a legény karját és a lábát, a mondóka ütemére jobbra-balra lóbálják, annak megfelelően, hogy kedvükre való-e a legény, a feneküket földhöz csapják!
A nagyfiúk mesemondásra készülődnek, egy széket tesznek a terem közepére, és ráállnak rövid meséket mondani.

– Ismeritek a hollómesét? Igen vagy nem?
– Nem.
– Kár!

– Volt egyszer egy ember
Nagy szakálla kender
Égerfa csizmája
Volt neki egy csupirkója
Kavargatja, kavargatja
Egye meg, aki hallgatja!

– Volt egyszer, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl volt a nagy üveghegy tetején egy kicsike kilincs … és tovább nincs.

A fiúk fosztás közben üszkös kukoricát találtak, elkapnak egy lányt, és bekormozzák, ő lesz a boszorkány!

Körjáték: Ajtó, ablak nyitva van…

A lányok morzsolás közben piros csövet találnak:
Ki először piros csőt lel,
Lakodalma lesz az ősszel.

Ezt meghallva két erős fiú kosárba teszi a lányt, és körbehordozva éneklik: Itt ül egy kis kosárba…

A munka lassan a végéhez közeledik, valaki egy varjú-álarcot vesz föl:
Vak vagyok, találgatok
Nem látok, tapogatok
Hol vagytok?
Gyerekek: Vak varjú, fogj meg engem, itt állok a patak szélén!

Akit a varjú elkapott, átveszi az álarcot, és folytatódik a játék.

(Forrás: Óvónők kincsestára)

 

A témához kapcsolódó termékek:

Óvónők kincsestára

Sokszínű hagyományátadás az óvodában

 

Kategória: Játékok