A természettel való szoros együttélésből eredő népi dalos játékok,mondókák, ügyességi játékok napjainkra elveszítették természetes közegüket, életterüket.
Fontos, hogy ne csak dalokat, mondókákat, ügyességi játékokat „tanítsunk” a gyermekeknek, hanem ezeket olyan játékos helyzetekbe illesszük, amelyek életteret adnak nekik. Teremtsünk olyan együttjátszásokat, amelyekben a gyermekek önkéntesen, lelkesen, magukat adva vesznek részt. Így szinte öntudatlanul ízlelgetik népi hagyományaink sajátosan magyar jellegzetességét.
Hosszú téli estéken…
A kukoricafosztás őszi társas munka, a morzsolás a téli estéket töltötte be. A betakarítás után kukoricacsöveket a házaknál rokonok, szomszédok segítségével megfosztották a levelétől. A résztvevőket
általában meghívták, egyes helyeken a kapura fűzött zöld gally jelezte, hogy itt ma fosztás lesz. Munka közben tréfálkoztak, táncoltak, ettek, ittak.
Helyszín: Az óvodai csoportszobát úgy alakítjuk át, hogy legyen elegendő hely a munkavégzéshez és a játékhoz.
A nagyobb lányok készítik a kosarakat, szakajtókat a morzsoláshoz, zsákokat és a kínálnivalót. Apróbb fiúk az anyjukkal (az egyik óvónővel) vásznat terítenek a földre, hogy ne vesszen kárba egy szem kukorica sem! A nagyobb fiúk érkeznek az apjukkal (a másik óvónővel), hozzák a kukoricát a morzsoláshoz zsákokban, kosarakban pedig a fosztanivalót. Vidáman mondogatják:
Hosszú téli estéken
Kukoricát morzsolgatunk,
Közben vígan dalolgatunk.
A jókedvünk is megjött már,
Itt a farsang, áll a bál.
Elkezdődik a munka. A lányok szakajtóba morzsolnak, ha megtelik, zsákba öntik. Az apróbb fiúcskák csutkából építenek. A fiúk fosztják a csöveket, mellettük a kisebb lányok csuhébabát készítenek.
Munkavégzés közben megbeszélik, hogy lett az elvetett magból termés. Egy nagyobb leány játékba indul, úgy csinál, mintha kapálna:
Gyerekek: Adjon Isten jó napot!
Kapáló: Kukoricát kapálok!
Gyerekek: Nem azt mondtam, köszöntem!
Kapáló: Sűrű vót, oszt kiszedtem!
Gyerekek: Ej, bolond maga, néni!
Kapáló: Ez a sor itt végig, a másikat meg félig!
Tréfálkoznak egymással:
– Úgy néz, mint akinek nem jutott kukoricaföld!
– Mozogj, mozogj mint a csík, mint akit bolha csíp!
– Fiúk, lyukas a csizmátok!
– Lányok, tejfölös a szátok!
A kisebb lányok egymással évődnek:
Én is pisze, te is pisze
Gyere pisze, vesszünk össze!
Örök harag, csutka darab
Míg a kutya meg nem harap!
A legények közül egypáran megmozgatják kezüket, lábukat, fogócskáznak,és közben mondogatják:
Ica-cica kukorica
Fogj meg engem, lusta cica!
Nagyobb lányok kínálnivalót hoznak (almát, pogácsát):
Málét eszünk, nem tortát,
Azért vagyunk egyformák.
Dolgozzatok, siessetek
Nektek is lesz mit ennetek!
Itt az ideje a nyelvtörőnek, találós kérdéseknek:
– Károly komám keserves kínok között kilenc kiló kukoricakását kapott!
– Kedden, kedvem kerekedett, kereket kerekíteni.
– Nyáron bundában, télen pucéran, mi az? (kukorica)
– Mi lehet el haj nélkül? (kukorica)
Amíg tréfálkoznak, a lányok anyja észrevétlenül valakinek a fejére kukoricahajat tesz. Mondókát mondanak:
A pap házán gólyafészek.
Minden ember látja
csak a vak nem látja,
az is kukucskálja.
Ekkor mindenki megtapogatja a fejét, és aki megtalálta a kukoricahajat,igyekszik észrevétlenül valakinek a fejére rakni! A játék ideje alatt 2-3 fiú kioson, lepedőt terítenek magukra, és egy
töklámpás mögé bújnak. Bent a lányok közül valaki így szól:
„Édesanyám, éhesek vagyunk!”
Az anyjuk kiküldi őket a kamrába, hogy hozzanak be egy kis kolbászt. Sikítva szaladnak be, mert ott van egy ijesztgető. Az anyjuk újra kiküldi őket, de megint csak sikítoznak, majd az anyjukkal együtt kilopakodnak, és a töklámpás mögött elbújt legényeket felismerve kiszeleltetik őket:
Ha tetszik a legény: Szelelem, belelem
A mennybe felviszem.
Ha nem tetszik: Szelelem, belelem
a feneked földhöz verem.
A játékot úgy játsszák, hogy két leány megfogja a legény karját és a lábát, a mondóka ütemére jobbra-balra lóbálják, annak megfelelően, hogy kedvükre való-e a legény, a feneküket földhöz csapják!
A nagyfiúk mesemondásra készülődnek, egy széket tesznek a terem közepére, és ráállnak rövid meséket mondani.
– Ismeritek a hollómesét? Igen vagy nem?
– Nem.
– Kár!
– Volt egyszer egy ember
Nagy szakálla kender
Égerfa csizmája
Volt neki egy csupirkója
Kavargatja, kavargatja
Egye meg, aki hallgatja!
– Volt egyszer, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl volt a nagy üveghegy tetején egy kicsike kilincs … és tovább nincs.
A fiúk fosztás közben üszkös kukoricát találtak, elkapnak egy lányt, és bekormozzák, ő lesz a boszorkány!
Körjáték: Ajtó, ablak nyitva van…
A lányok morzsolás közben piros csövet találnak:
Ki először piros csőt lel,
Lakodalma lesz az ősszel.
Ezt meghallva két erős fiú kosárba teszi a lányt, és körbehordozva éneklik: Itt ül egy kis kosárba…
A munka lassan a végéhez közeledik, valaki egy varjú-álarcot vesz föl:
Vak vagyok, találgatok
Nem látok, tapogatok
Hol vagytok?
Gyerekek: Vak varjú, fogj meg engem, itt állok a patak szélén!
Akit a varjú elkapott, átveszi az álarcot, és folytatódik a játék.
(Forrás: Óvónők kincsestára)
A témához kapcsolódó termékek:
