Mese minden óvodásnak és nem óvodásnak is.
Hunyd be szemed! Nyisd ki füled! Mesét mondok mostan neked.Valahol a meseréten, fenyves erdő közelében állt egy hatalmas, öreg tölgyfa. Ennek az öreg tölgynek az ágain tanult meg mászni, hintázni Brummi és Buksi, a két barna medvebocs. Nagyon vidáman telt minden napjuk. A napsugár első kacsintására, kipattantak ágyukból, és uzsgyi! Már szaladtak is játszani. Ma még a szokottnál is korábban pattant ki a szeme a két bocsnak.
Ma mentek először óvodába! Gyorsan kiszaladtak a patakhoz, megmosták álmos szemüket, és hipp-hopp már fent is voltak a fán. Vígan ugrándoztak, hintáztak az ágak között. Annyira belemelegedtek a játékba, hogy majdnem elfelejtették az óvodát. A mókának mackómama vetett véget.
– Gyertek le azonnal! Hogy fog kinézni a bundátok? Milyen lesz a mancsotok? A bocsok nehezen hagyták abba a játékot. Csak mikor apjuk az öreg medve rájuk kiáltott: – Irgum-burgum! Lefelé azonnal! Indulás az óvodába! Leugráltak egymás után. Megindultak kis döngő lépteikkel az óvoda felé. Ahogy mentek mendegéltek találkoztak a csacsival.
– Jó reggelt csacsi pajtás! Hová sietsz? Talán bíz az óvodába?
– Bizony oda!
– Szép jó reggelt! Menjünk együtt! Amint mennek, mendegélnek, találkoznak rókafival.
– Jó reggelt Rókafi! Hová sietsz? Talán bíz az óvodába?
– Bizony oda!
– Szép jó reggelt! Menjünk együtt! Mennek, mendegélnek, találkoznak a nyuszival.
– Jó reggelt Nyulacska! Hová sietsz? Talán bíz az óvodába?
– Bizony oda!
– Szép jó reggelt! Menjünk együtt! Mire ezt kimondták, éppen az óvoda ajtajában álltak. Bekopogtak: Kopp!,.kopp!, kopp! Be is mentek: Hopp! hopp!, hopp! Játszadoztak, énekeltek, táncoltak. 10 órára megéheztek. Evés után kimentek az udvarra játszani. A bocsok persze le sem akartak jönni a mászókáról. Mindenki őket nézte oly ügyesek voltak .
– Hát ti már haza sem akartok jönni? Irgumm burgumm! -hallották édesanyjuk szavát.
– Holnap is eljöhettek ám! – de ma ideje haza menni, mert vár otthon a finom ebéd! Mama! Mama! Nagyon jó ám óvodába járni!
– Ugye holnap is jövünk?
– Persze kicsikéim! De most siessünk, mert kihűl ám az ebéd! A kis bocsok hazamentek. Ha haza nem mentek volna, az én mesém is tovább tartott volna!
|
