Az óvodapedagógus játékbeli szerepével, magatartásával való foglalkozás mindig is a szakmai érdeklődés középpontjában állt, illetve áll napjainkban is. A kérdés megközelítése korántsem egységes. Az alábbi lista időnkénti tanulmányozása jó szolgálatot tehet annak megítélésében, vajon a szabad játék keretei s a szabad játékra hatásunk igazodik-e a gyermekekhez, a játék szabadságához, illetve mi az, ami megfelel a gyermek és a játék természetének, s mi az, ami változtatást kíván.
Előfordulhat, hogy a szabad játék közben a gyermek részéről jelentkezik valamilyen konkrét problémafelvetés, amely a meglévő tapasztalatok kiegészítését, újrarendezését igényli, s olyan spontán módon keletkező tanulási helyzet jön létre, amelyet az óvodapedagógus a játék átmeneti felfüggesztésével, tanulási célzattal „kihasznál”. Ennek a játék közbeni intermezzónak a játék folytatása a célja, nem pedig az óvodapedagógus tanulási céljainak elérése. Ebből adódóan a szabad játék folyamatában nem oldhatunk meg direkt tanulási feladatokat.A játékot nem zavarhatjuk meg kérdezgetésekkel, tanulási szándékú ötletekkel, például: „Miért gondolod, hogy ez így van?” „Mit gondoltok?” „Ki tudná másképpen megfogalmazni?” „Hol találkozunk még ilyennel?” „Hoztam én is…” „Mutatok egy másik …” „Meg tudjátok-e mondani, hogy …?” és hasonló kérdésekkel, amelyek már az óvodapedagógus tanulásirányítási szándékára utalnak, azaz a játék helyett a szándékos tanulást helyezi előtérbe.[1]
Minden esetben a gyermekek aktuális játéka dönti el, hogy az óvodapedagógus játékra ható megnyilvánulásának melyik formája lesz kedvező a játék alakulására: Például van olyan, hogy csak szemlélni kell a játékot, vagy amikor hagyni kell a gyermekeket problémáik megoldásában. De előfordulhat olyan eset is, amikor segíteni kell, vagy közbe kell avatkoznunk, és arra is akad példa, hogy együttes játékunk jelenti a legnagyobb örömet.
De mindezen állítások ellenkezője is igaz: Van, amikor nem lehet csak szemlélni a játékot, a gyermekek számára megoldhatatlan helyzeteket. Van, amikor nem szabad mindjárt segítségükre sietni, mert éppen a játék keretében tapasztalhatják meg a különböző problémahelyzetek megoldását. Van, amikor nincs ránk szükség. Előfordul, hogy a gyerekek nélkülünk, társaikkal vagy egyedül akarnak játszani, szemlélődni, valamit cselekedni, illetve arra is sok példát láthatunk, amikor a gyermekek önállóan is képesek kiállni igazukért, nélkülünk is megoldják konfliktusaikat.
A következő listák azt veszik számba, hogy mit tehet, mit kell tennie az óvodapedagógusnak, illetve mit nem tehet szabad játék közben.
Mit tehet, illetve mit kell tennie az óvodapedagógusnak a szabad játékban?
- Megfelelő légkört kell teremtenie, amely
‒ családias
‒ elfogadó
‒ vidám
‒ felszabadult, de nem elszabadult
‒ biztonságos
‒ nyugodt
‒ barátságos
‒ zavaró tényezőktől mentes, illetve azt mielőbb helyreállító. Ilyen zavaró tényező például a szülők beavatkozó jelenléte, hangoskodás (gépzaj, forgalom, hangzavar a csoportban), szabályszegő gyermekek, zsúfoltság (sok gyermek, kis csoportszoba, nem megfelelő berendezés, sok vagy kevés eszköz). Konfliktusok nélküli, az alapvető szükségletek kielégítettek.
- Hagynia kell érvényesülni a gyermekek ötleteit.
- Az eltérő gyermeki ötletek mérlegelésére lehetőséget kell adnia.
- Hagynia, sőt ösztönöznie kell a gyermeki fantázia szabad szárnyalását.
- Szabad teret kell adnia a gyermek önkifejezése érvényesülésének.
- Elő kell segítenie a gyermek személyiségének fejlődését. Így a
› pszichikus megismerőfolyamatokat (az érzékelést, észlelést, figyelmet, képzeletet, emlékezetet, gondolkodást, ezen belül a gondolkodási műveleteket, problémamegoldó képességet, logikus gondolkodás képességét, kreativitást)
› az érzelmi, akarati tulajdonságokat (például az érzelmek kifejezésének képességét, kitartást, önuralmat, kivárást, önszabályozást)
› a mozgást (kismozgásokat, kézügyességet, nagymozgásokat, testi képességeket, ügyességet)
› a szociális kapcsolatokat, a társas viselkedést (az alkalmazkodóképességet – mások szempontjainak figyelembevételét, a toleranciát, az empátiát, az elfogadást, az együttműködést – megegyezés, elfogadás, elfogadtatás, társas hatóképességet (társas penetranciát), a türelmességet, általános viselkedési normák betartását és elsajátítását, a szabályokhoz való igazodást.
- Szükség és igény szerint segítséget kell nyújtania.
- Szükség és igény szerint indítékokról kell gondoskodnia a játékhoz.
- Dicsérnie, bátorítania kell a gyermekeket.
- Alkalmazkodnia kell a játék menetéhez.
- Továbblendítheti a játékot
– Új ötlettel, gondolattal
– Új tárggyal
– Kérdéssel
– Problémafelvetéssel
– Együttjátszással, játékba való bekapcsolódással
– Élmény, tapasztalatforrás biztosításával
- Komolyan kell vennie a játékot.
- Szükség szerint példát, mintát kell adnia a gyermekeknek.
- Szükség és igény szerint együtt kell játszania a gyermekekkel.
- Társ nélkül játszó gyermeknek játszópartnere lehet.
- Biztosítania kell a játék objektív feltételeit:
‒ Eszközzel
‒ Hely megteremtésével
‒ Idő adásával
‒ Nyugodt, derűs légkörrel
‒ Játékforrás: élmény, tapasztalat
- Fel kell készülnie a játék kibontakozásának elősegítésére (hosszú és rövid távú tervezés).
- Irányíthatja, illetve irányítja a szabályjátékot.
- Módosíthatja a szabályjáték szabályait.
- Ötlet megfogalmazásra ösztönözhet
‒ Kérdéssel
‒ Problémafelvetéssel
‒ Ha választási lehetőség merül fel
‒ Észlelési terébe eszköz elhelyezésével
‒ Az óvodapedagógus játékmintájával
- Kezdeményezheti, továbbá szükség szerint kezdeményeznie kell a játékot.
- Napirend szerint a játék befejezésére, illetve későbbi folytatására utaló magatartást tanúsít.
- Finoman elterelheti a játékot, ha az nem megfelelő irányba halad.
- Szükség szerint be kell avatkoznia a játékba.
- A játék természetéhez igazodó, ésszerű szokásokat és szabályokat kell felállítania a nyugodt játéklégkör biztosításához.
Mit nem tehet az óvodapedagógus a szabad játék során?
- Nem utasíthat.
- Nem kivételezhet (szerepelosztás, eszközbiztosítás, együttjátszás).
- A szabad játék kereteiben nem határozhatja meg, hogy a gyermek mit játsszon.
- Nem szabad ráerőltetni akaratát, ötleteit, elképzeléseit a gyerekek játékára.
- A játékmegvonás nem lehet a büntetés egyik formája.
- Nem becsülheti le a gyermek játékát.
- Nem kötelezheti a gyermeket játékra.
- Nem sürgetheti a gyermeket a játékban.
- Nem zavarhatja meg, nem terelheti el a gyermek elmélyült játékát (foglalkozáskezdeményezés, új játék, új ötlet).
- A gyermek elgondolt játékát nem javíthatja ki.
- Nem szólhat bele a játék menetébe.
- Nem kényszerítheti a gyermeket olyan játékra, amilyet nem akar játszani.
- Nem vitathatja a gyermeki játékelgondolást, nem szólhat közbe – amennyiben az jó irányba halad.
- Nem korlátozhatja a gyermekek játékhely-megválasztását, ha az a többiek játékát nem zavarja.
- Nem korlátozhatja a napirendben biztosított játék idejét.
- Nem minősítheti a játékot.
- Nem erőltetheti rá magát a játszó gyermekre.
- Nem merülhet részletező magyarázatba.
- Nem érvényesíthet „fejlesztő” magatartást (csak konkrét gyermekeknél, konkrét fejlesztési terv szerint).
- Nem lehet elkomolytalankodni a játékot.
[1] Kovácsné Bakosi Éva: Mérőeszközök az óvodai játék és tanulás méréséhez. Debrecen, 2004.
