A játék szabadságának, illetve a szabad játék hangsúlyának kiemelése egyre határozottabban fogalmazódik meg az óvodai nevelést szabályozó dokumentumban, az Óvodai nevelés országos alapprogramjában. A dokumentum az óvodapedagógus játékbeli szerepének elveit is a gyermeki játékhoz (s ezzel együtt a szabad játékhoz) igazodóan határozza meg.
A módosításban az előző alapprogram szellemiségét megőrizve sikerült újabb elvi igényeket beépíteni a dokumentumba, amely még jobban segíti a gyermekhez, a játékhoz, különösen a szabad játékhoz igazodó pedagógiai eszköztár kidolgozását és alkalmazását.
Az alábbi idézet megmutatja, hogyan jelenik meg mindez a módosított alapprogramban:
‒ „A játék – szabad képzettársításokat követő szabad játékfolyamat – a kisgyermek elemi pszichikus szükséglete, melynek mindennap visszatérő módon, hosszantartóan és lehetőleg zavartalanul ki kell elégülnie.
‒ Az óvodapedagógus utánozható mintát ad a játéktevékenységre, majd amikor a szabad játékfolyamat már kialakult, bevonható társ marad, illetve segítővé, kezdeményezővé lesz, ha a játékfolyamat elakad.
‒ A játék folyamatában az óvodapedagógus tudatos jelenléte biztosítja az élményszerű, elmélyült gyermeki játék kibontakozását. Mindezt az óvodapedagógus feltételteremtő tevékenysége mellett a szükség és igény szerinti együttjátszásával, támogató, serkentő, ösztönző magatartásával, indirekt reakcióival éri el.
‒ Az óvodában előtérbe kell helyezni a szabad játék túlsúlyának érvényesülését.”
Kategória: Fejlesztés, nevelésMagazin
