Az óvodás korú gyerekek általában az érzelmek teljes skálájával rendelkeznek. Különböző dolgokat kedvelnek, másoktól idegenkednek, van szégyenérzetük, ragaszkodnak szokásokhoz. Személyiségük fejlődésével érzelmi megnyilvánulásaik és azok kifejezése is változik napról-napra.
Hangulatuk egyik pillanatról a másikra megváltozhat, és ahogy egyre jobban tudják magukat kifejezni szavakkal, úgy egyre kevésbé lesznek drasztikusak érzelmeik kinyilvánításai. Óvodáskor végére kevesebb hiszti, kevesebb dühroham tapasztalható, viszont megjelenik a humorérzék és kialakulnak erős baráti kötelékek.
Amikor a gyerekek bekerülnek az óvodába, kevésbé tudják ellenőrzés alatt tartani érzelmeiket, kevésbé tudnak uralkodni felettük. Bár kezdik megérteni érzelmeiket, még sokszor sírva fakadnak, dühösek lesznek vagy hisztisek. Érzelmeik óráról-órára, de akár percről-percre változhatnak. Nehéz számukra a „türelem” és a „várakozás”. Mindent az adott pillanatban akarnak: édességet, játékot, de akár a kiválasztott baráttal sorban állni, még akkor is, ha a másik gyerek nem akarja. Ilyenkor a konfliktusok kezelésére előfordulhat a gyerekek részéről a harapás és az ütés is. A szülők mellett a mi feladatunk megtanítani a gyerekeket, hogy megfelelő, helyes módon fejezze ki érzelmeit, oldja meg konfliktusait.
Később, amikor kezd kialakulni a humorérzékük, és rájönnek, hogy a butaságon az emberek nevetnek szívesen fognak a gyerekek bohóckodni, idétlenkedni, csakhogy középpontba kerülhessenek.
De ezen időszakban élik azt is meg, hogy nekik is rossz lehet, ha egy számukra fontos ember szomorú, és megjelenik a „vigasztalás” kifejezése, érzése is. Ölelgetik, puszilgatják, simogatják szomorú társukat.
Óvodáskor végére már ugrásszerű fejlődést láthatunk az érzelmi fejlődésben. Ellenőrzés alatt tudják tartani impulzusaikat. Türelmesen tudnak már várni a sorukra, a fiúk udvariasak lesznek a lányokkal, megkérdezik, hogy elvehetik-e azt, ami nem az övék.
Szinte mindennapi, sőt minden perces téma lehet az „érzelem” és annak megnyilvánulásai. Bármikor elővehetjük e témát az óvodában, és bármihez kapcsolhatjuk. Néhány játékot ajánlunk a színesebb, gazdagabb átélés érdekében és a komplex feldolgozás lehetősége miatt.
„Boldog vagy, vagy szomorú?”
Szükséges eszközök: kis papírtányér vagy kör alakú kartonlap, ceruzák, hurkapálca, kézi tükör
A gyerekek nézzék meg a tükörben, hogy milyen a „boldog arcuk”és rajzolják a kör alakú papír egyik oldalára (rajzoljanak szemet, orrot, hajat és persze mosolygó szájat) Nézzék meg a „szomorú arcukat” a tükörben, és azt pedig a lap másik oldalára rajzolják. Ragasszunk celux-szal hurkapálcát a lapra, hogy maguk elé tudják tartani a gyerekek.
Játék: legyen a gyerekeknél egész nap az „arc”, amit bármikor fel tudnak mutatni. A nap folyamán több kérdést is tegyünk fel, amire az arc felmutatásával kell reagálni. A kérdésre szomorú vagy boldog arccal lehet reagálni. Egymástól is kérdezhetnek a gyerekek.
Pl.: Mindjárt megyünk az udvarra. Mit szólsz hozzá? Ma elmarad a logopédia! Zoli beteg lett. Megtaláltam az elveszett kisautót! Boldog vagy, vagy szomorú? Szereted a tortát? És a spenótot?
„Fess érzéssel!”
Szükséges eszközök: festék, ecset és a papír
Játék: Kezdetben hagyjuk a gyereket szabadon, minden elvárás és feladat nélkül festeni. Ha készen van, kérdezzük meg, hogy amikor festett hogyan érezte magát és mire gondolt és miért. Esetleg nevezzen meg egy érzelmet, és utalhatunk rá, hogy ez tükröződik-e munkáján, vagy sem, látszik-e a színhasználaton az ő akkori érzelme vagy sem.
Egy másik alkalommal festés közben hallgassunk különböző típusú és hangulatú zenéket. Kérjük meg a gyerekeket, hogy fessék le, amit az adott zene kivált belőlük. A végén beszéljük meg, hogy ki mire gondolt, mit érzett az egyes zeneművek hallgatása során. Miért választotta azokat a színeket és formákat, amiket megfestett.
„Játsszuk el, mit érzünk!”
Szükséges eszközök: különféle ruhadarabok
Játék: tegyünk ki nagyon sokféle ruhát, amibe a gyerekek beöltözhetnek. Törekedjünk arra, hogy olyan ruhákat válogassunk, amelyek megtestesítői erős érzelmeket váltanak ki a gyerekekből. Például: orvos, rendőr, bohóc, betörő, szörny, stb. Kérdezzük meg a gyerekektől, hogy ha ránéznek beöltözött társaikra, milyen érzéseket váltanak ki belőlünk. Játsszák el, a megszemélyesített szereplő viselkedésformáját, és azt is, ahogyan ők reagálnak rá, ha meglátják!
Kereshetünk tárgyakat is a ruhadarabok helyett, amik szintén válthatnak ki erős érzelmeket. Például: injekciós tű, bohócorr, lufi, édesség, trombita, stb.
(Forrás: Fejlődés és fejlesztés az óvodában)
[product id=”17166″]
