A húsvéthoz is sok népi játék, népszokás kötődik. A következőkben ezekből ismerhetünk meg néhányat.
A húsvéti ünnepkör
A húsvét mozgó ünnep, amelynek időpontját 325-ben a niceai zsinat a tavaszi nap-éj egyenlőséget (márc. 21.) követő holdtölte utáni első vasárnapban állapította meg. Így a húsvét március 22-e és április 25-e közötti időre eshet. A húsvéti ünnepkör a húsvétvasárnapot megelőző virágvasárnappal kezdődik, ezt követi a nagyhét, húsvétvasárnap, húsvéthétfő, és végül fehérvasárnappal zárul.
A nagyhét nagyböjt utolsó hete, mely virágvasárnaptól húsvétvasárnapig tart. A nagyhét jeles napjai: virágvasárnap, nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat.
Virágvasárnap
Barkaszentelés
Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékünnepe a húsvét előtti vasárnap. Már a 7. század óta pálmát szenteltek ezen a napon. Nálunk ezt a barka helyettesíti. A barkát a pap rendszerint a nagymise előtt szentelte meg, majd kiosztotta a híveknek. Néhol a barka gyűjtésének is kialakultak hagyományai, például a 19–20. század fordulóján a göcseji fiúk fejükön süveggel, oldalukon fakarddal, a lányok fehér koszorúval a fejükön gyülekeztek az iskolában. A tanítójuk vezetésével párosával, nótázva mentek ágakat
vágni. Visszafelé már egyházi énekeket énekeltek, a templomot háromszor megkerülve vitték be az ágakat.
A virágvasárnapi barkaszentelés egyházi eredetű népszokás ugyan, de a szentelt barkát felhasználták rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás elhárítására is. A virágvasárnapot megelőző hetet sokfelé virághétnek nevezték, és a névmágia miatt alkalmas időnek tartották a virágmagvak vetésére.
Kiszehajtás
Virágvasárnapi jellegzetes leányszokás – a magyar nyelvterület egy részén – a kiszehajtás és a villőzés. Nyitra, Hont, Nógrád, Pest és Heves megye egyes községeiben volt szokás a kiszehajtás, kiszejárás.
A kisze többnyire menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet kici, kiszőce, kicevice, banya néven is emlegettek. A lányok énekszóval vitték végig a falun, majd a falu végén vízbe vetették vagy elégettek. A bábu a különböző magyarázatok szerint a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője lehetett.
A kiszi szó korpából készült savanyúlevest, jellegzetes böjti ételt is jelent. Az énekekben szó van a kisze kiviteléről és a sódar, vagyis a húsvéti sonka behozataláról. A kiszejárást a bábu elkészítése, ruhájának
összeszedése előzte meg. Fiatal menyecske ruháját vagy csúnya, rossz ruhákat aggattak rá.
Öltöztetéséhez és viteléhez különböző hiedelmek fűződtek: aki öltözteti vagy elsőnek felkapja, hamarosan férjhez megy; ha véletlenül visszafordul a bábu, attól tartottak, hogy visszajön a betegség a faluba, és elveri a határt a jég. Ahol a kiszét vízbe vetették, minden lány egy-egy szalmacsomót dobott a vízbe. Úgy hitték, akinek a szalmacsomója elúszik, még abban az esztendőben férjhez megy. Másutt a vizes szalmacsomóval dörgölték az arcukat, hogy ne legyenek szeplősek, és egészségesek maradjanak.
Villőzés
A Nyitra megyei Zoboralján ismerték, sőt néhol még ma is gyakorolják a villőzést. Ez utóbbi vidéken egyes falvakban a két szokás, a kiszehajtás és a villőzés összekapcsolódott, a kiszehajtás után
a lányok feldíszített, villőnek nevezett fűzfaágakkal sorra járták a házakat. A villőágakat felszalagozták, esetleg kifújt tojásokkal díszítették.
A villőfa mérete szinte falvanként változott a kisebb ágaktól a másfél méteresig. Menyhén (Nyitra vm.) valamennyi lány kezében volt kisebb villőág. Énekük végeztével a gazdasszony letört egy kis gallyat az ágról, és „Mind menjetek férjhez!” szavakkal megveregette a lányokat. Csitáron (Nyitra vm.) az ágról letört gallyat eltette, és a kikelt kislibákat átbújtatta alatta, hogy egészségesek legyenek. A villő szót egyrészt a szláv vila, vily ’tündér’, másrészt a latin eredetű villus ’lomb’ szóval hozza kapcsolatba a kutatás. Ahol a két szokás, a kisze kivitele és a villő behozatala összekapcsolódott, valószínű, hogy a tél kivitelét, illetve a tavasz behozatalát jelképezi.
A zoborvidéki Alsóbodokon virágvasárnap, reggeli mise után kezdik el a villőzést. Az egy utcabeli gyerekek alkotnak egy csoportot. Jelenleg 5–12 éves korukig járnak a kislányok. Az egyik háznál elkészítik a banyát, amellyel aztán kifutnak a közeli patakhoz. Miután levetik róla a ruhát, belehajítják a patakba, a következő szöveg kíséretében: „Bolha, tetű, mind lehulljon, dög, kolera itt maradjon! Tyű!”
Virágvasárnapi szokások
Kiszehajtás
Horváti (Hont megye)
Megjegyzés: sódar = sonka, gömböce = tepertővel készült kelt
tészta, pentő = pendely, alsószoknya
Villőzés
Virágvasárnap a lányok szalmabábut készítenek, Alsóbodokon „banya” a neve. Miután menyecskeruhába, a helyi viseletbe felöltöztetik, kiviszik a mezőre, szétszedik, a ruhát leveszik róla és
beledobják a patakba vagy a kenderáztatóba, hogy a „dögség” (ti. betegség) ne legyen a faluban. Ehhez nem énekelnek, de azért nagy zajjal hajtják végre. A következő szöveg kíséretében hajítják bele a vízbe:
Bolha, tetű, mind lehulljon,
dög, kolera itt maradjon!
Tyű!
Mielőtt megkezdik az éneket, bekéredzkednek az ablakon: „Van kendteknek virágvasárnapjuk?” Ha azt felelik: „Nincs”, akkor továbbmennek.
(Forrás: Fejlődés és fejlesztés az óvodában)
Óvodai módszertani ötletekért fizessen elő az Óvónők kincsestára című kiadványunkra!
