A rajzfejlődés és a világ megismerésének kapcsolata sokkal szorosabb, mint azt első hallásra gondolnánk.
A fejlődés egy intenzív érési folyamat eredményeképpen a gondolkodási műveletek, és a fogalmak fejlődésével párhuzamosan jelentős ívet mutat óvodáskorban.
Az óvodás rajzok érési folyamat eredményei, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy nagyon jellegzetesek, a világban bárhol készülnek, sok hasonlóságot mutatnak, nagyjából beazonosítható az alkotójuk kora.
Piaget elmélete szerint a rajzfejlődés 2-8 éves korig tartó időszakában hat fejlődési szakasz követi egymást:
- szakasz: az utánzás hiánya. Firkakorszak
- szakasz: szórványos utánzás. Formafirka
- szakasz: rendszeres utánzás. Egyszerű formák firka elemekből
- szakasz: valódi ábrázolás kezdete.
- szakasz: valódi ábrázolás kiteljesedése
- szakasz: a valóság tükrözése
A firkákról
A firkák az első vizuális alkotások, amit a kisgyermekek szándékosan papírra vetnek. Az ízületek lazulásával változik a firka, jól elkülönülő szakaszai beazonosíthatóak, látszik rajtuk, hol tart a rajzoló mozgások finomodása, előre jelezhető a következő szakasz. Egy-egy új szakasz megjelenésével azonban nem tűnik el nyomtalanul az előző minta, gyakran párhuzamosan megfigyelhetőek a papíron.
A következőkben megvizsgáljuk a nyomhagyást, a lengőfirkát, a fészekfirkát és a formafirkát. Közös tulajdonságuk, hogy nincs bennük utánzási szándék, tiszta funkcióöröm kíséri az alkotás folyamatát. A világ megismerése ebben a korszakban az eszközök megismerését jelenti.
A nyomhagyás
Az első firka általában az óvodás kor előtt megszületik, akkor, amikor a gyerek először tapasztalja meg, hogy szándékosan nyomot hagyhat bizonyos eszközökkel. Lehet nyomot hagyni falon is egy fakanál nyelével, amit előzőleg nedves virágföldbe mártottak. A kisgyerek kipróbálja a vizet, amivel a fürdőszobában a kádra, csempére, fröcskölve, vagy ujjal kenegetve lehet nyomot hagyni. Szereti a sarat cipővel, bottal, kézzel kenegetni, tapicskolni, mert a nyomok benne is látszanak és általa is létrehozhatók. Nagyjából ez a helyzet a ceruzákkal, és a krétákkal hagyott nyomok esetében is, nincs semmiféle ábrázoló szándék ezekben sem, pusztán ismerkedik az eszközökkel, azok tulajdonságaival. A mintázat véletlenszerű böködés, huzigálás, csapkodás eredményeképpen alakul, és szétszóródik a felületen teljesen véletlenszerűen.
Ha kezébe kerül íróeszköz, azt még gyakran marokra fogja, és csak néhány másodpercig használja. A vállból irányított izommozgás miatt a mozdulatai nehézkesek, görcsösek, néha vési, szakítja a papírt. A mozdulatot funkció öröm kíséri, amelynek nincs semmi más célja, csak a működés öröme: „az vagyok, amit működtetni tudok”. Ez az időszak a szem-kéz koordináció intenzív fejlődésnek kezdete. Fontos, hogy hagyjuk ebben az időszakban zavartalanul ismerkedni az anyagokkal, adjunk neki jó minőségű, vastag rajzeszközöket, és biztosítsunk olyan nagyobb felületeket, amiken bátran kipróbálhatja azokat.
Lengőfirka
A szorgalmas gyakorlás az izommozgás finomodását eredményezi. Egyre több tapasztalatot szerez az eszközökről is, tudja, hogy milyen nyomatékkal kell azt a papírra illesztenie. Megismeri a különböző krétákat, ceruzákat, tollakat, tudja őket szándéka szerint használni, gyakorol is velük szorgalmasan, és nem csak a számára kijelölt papíron, hanem a falon, a kinnfelejtett csekkeken, a bútorokon, a testvére matematikafüzetén… Még mindig nagy felületekre van szüksége, hiszen a kar és könyék ízületből indított mozgás nehezen szabályozható számára, a papír széle nem jelent akadályt, firkál, ameddig viszi a keze. Könnyedebb, gyorsabb és folyamatosabb a firka, ami ebben az időszakban készül, mint az előző korszakbéli.
Fészekfirka
A firkálásra kellő időt kell biztosítani, hiszen a fejlődés a gyakorlás eredményeképpen következik be. Az érési folyamatot siettetni nem lehet, de kellő mennyiségű gyakorlás segíti azt. Ha már könnyedén, folyamatosan fut a kréta vagy a ceruza a lapon oda-vissza vonalakkal, a sok gyakorlás hatására a csukló ízület is lazulni fog, ennek látható eredménye lesz a fészekfirka. Ez a fonalgombolyagra emlékeztető nyom jól mutatja, hogy a könyék és a csukló mozgása finomodott, a folyamatos, lendületes kör-körös mozdulatokkal firkál.
Formafirka
A gyakorlások hatására lezajlik az izommozgások fejlődése, a rajzoló mozgás immár az ujjakra koncentrálódik, kezdetét veszi a formafirkálás. Mozdulatait pontosítja, irányítani tudja, azok többé-kevésbé akarata szerint történnek. Megváltozik a szem-kéz viszonya. Míg az előző szakaszokban jellemzően a kéz dominált, tehát a keze vitte a mozdulatot, a szeme pedig követte, addig most ezek lassan összehangolódnak. Meg tudja állítani a ceruzát, ha akarja, és a fészekfirkából megszületnek az első szándékos körvonalak. Még esetlenek, krumpli alakúak, de már önmagukba visszaérnek. Ebben az időszakban sem áll szándékában valamit ábrázolni, kizárólag az eszközök uralása motiválja.
A fészek és lengőfirkát színezésre használja, formákat firkál. Ez az utolsó lépcsőfok a valódi ábrázolás előtt.
Hagyjuk önállóan minél többet firkálni, hiszen a sok spontán gyakorlás segíti azt, hogy a kézmozgása pontosabbá váljék, minél több formára rátaláljon.
Egyszerű formák firka elemekből
A formafirkálás fontos állomás a rajfejlődésében, hiszen az itt rajzolt krumplikból születik meg majd az első szándékos rajz, méghozzá úgy, hogy a formába „belelát” valamit, és azt néhány vonallal kiegészíti, szándékosan megjeleníti. Ezeket a rajzokat már megnevezi, és kitart az elnevezés mellett, tehát ezek már ábrázolnak valamit.
A valódi ábrázolás kezdete
A valódi ábrázolásnak feltétele a technikai tudás érése, de ez önmagában még nem elég. A rajzoló mozgások finomodása nem jelenti automatikusan az ábrázolás kezdetét. Ezért néha előfordul, hogy egy-egy gyerek már kiscsoportban is elég pontosan kiszínezi a színezőt, tehát fimommotorikája, rajzoló mozgása jóval fejlettebb, mint társaié, ám ő is a fészek firkákat csavarintja a lapra, ugyanúgy, mint társai. Az ábrázolás a gondolkodási folyamatok fejlődésével, a fogalomalkotás pontosodásával, a kognitív sémák differenciálódásával a környezet, a társak, a felnőttek hatására jelenik meg. A fejlődés a gyermek gondolkodásában megy végbe. A rajzokon az jelenik meg, hogy mit tud a gyerek az adott dologról.
A világ megismerése ettől a szakasztól kezdve már az őt körülvevő valóság analizálásával, szintetizálásával és megjelenítésével a fogalom minél pontosabb tartalommal való feltöltését jelenti.
(Forrás: Óvónők kincsestára)
