A márciussal beköszöntött a meteorológiai tavasz, ezért most néhány tavaszi verssel készültünk.
Gazdag Erzsi: Itt a tavasz
Itt a tavasz, tudod-e?
leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rád füttyent egy bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
s érzed, tavasz van megint.
Kányádi Sándor: Márciusi versike
Tavaszt csörög a szarka, tavaszt.
Zöldülni kezd a barna haraszt.
Zsendülni kezd a zsenge határ.
Erőre kap a gyönge bogár.
Szelídülnek az ordas szelek.
Barkákat hány a bokros berek.
Bukfencet vet a játszi patak.
Már csak a hegyen látni havat.
Füzesi Magda: Tavasz
Ha elillan február,
zöldülni kezd a határ.
Madárdalra hajladozom,
a lábam is táncra áll.
Szivárványszín a ruhám,
bodzaág a furulyám,
ha dalomat elkezdem,
retek nő a kertekben.
Melegít a nap haja,
száz rügyszemmel néz a fa.
Hogyha egyet rikkantok,
kinyílnak a pitypangok.
Nagy Bandó András: Tavaszodik
Előbújt a medve végleg,
jő a tavasz most már tényleg!
Ugrál már a szöcskegyerek,
villanydróton fecskesereg.
Nézd, a gólyánk kelepel rég,
fészkéből a fele kell még.
Bár még a fánk kopaszodik,
rügy fakad már, tavaszodik!
Mentovics Éva: Tavasztündér
Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.
Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.
Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.
Pásztorné Antal Magdolna: Tavaszi mese
Tavasz elején az ébredő napocska,
Szemei elől a felhőket széttolja,
Letekint a dombvidékes tájra,
S nem ismer a színtelen világra!
”Hogy lehet minden hófehér és fekete?
Hová lett a színek ezernyi serege?
Hol vannak az énekes madarak?
Miért nincsenek virágok, hogy illatozzanak?”
Tavasztündér útnak indul a varázspálcával,
színeivel; a zölddel, pirossal, és sárgával.
Tavaszi szél viszi a hírt, erdőnek, mezőnek,
”A költöző madarak nemsokára megjönnek!”
Amerre jár Tavasztündér, ébredezik a világ,
Kinyílnak az aranyesők, tulipánok, orgonák.
Csivitelve megérkezik elsőnek a füstifecske,
Utána a gólyák jönnek a párjukkal kelepelve.
Színes már az erdő, mező, napocska is mosolyog,
Füstifecskék, fehér gólyák, legyetek hát boldogok!
Tavasztündér sarat készít fészkéhez – a fecskéknek,
Tudom hamar; de vége van… a tavaszi mesének!
[products ids=”17312″]