A kérdés arra vonatkozik, hogy mennyit érthet meg és foghat fel egy gyermek az örökbefogadása igen komplex problémájából.
A kérdést alapvetően meghatározó tényező a gyermek életkora, de az értelmi és az érzelmi fejlettségi szintje ugyancsak fontos. Óvodáskorban a gyerekek még nem értik jól a reprodukció, a születés fogalmát. Valószínűleg beszélgettek a szüleikkel az örökbefogadásról, és „tudják” azt is, hogy őket a szüleik örökbe fogadták. De általában kevéssé képesek valódi különbséget tenni aközött, hogy egy gyerek születés vagy örökbefogadás útján kerül egy családba. Emiatt az újszülött korban örökbe fogadott bölcsődés-, illetve óvodáskorú gyerekeknél ritkán jelentkeznek a kifejezetten az örökbefogadáshoz kapcsolódó érzelmi vagy viselkedésbeli nehézségek, problémák.
Az idősebb korban örökbe fogadott gyerekeknél az előéletük, az emlékeik, illetve az örökbefogadás körülményeitől függően jelentkezhetnek átmeneti vagy akár tartós nehézségek, problémák. Általában 5-6 éves koruk körül kezdik valóban megérteni, mit is jelent a reprodukció, illetve az ő esetükben az a tény, hogy egy „másik néni” hasában növekedtek, az a „néni” szülte meg őket, és most más szülőkkel élnek. Ettől az életkortól kezdve fokozatosan egyre összetettebb, mélyebb módon értik meg az örökbefogadást, és az ahhoz kapcsolódó veszteségeket, elhagyatottságot.
Fantáziájuk sokat foglalkozhat a vér szerinti szüleikkel, és felmerülhet bennük a kérdés, hogy vajon miért nem ők nevelik, miért adták örökbe őket. Bár minden örökbe fogadott gyerek (és felnőtt) egyedi módon küzd meg ezekkel a kérdésekkel, és dolgozza fel őket, nem ritka, hogy egyfajta gyászfolyamaton mennek keresztül, amelynek különböző szakaszaiban tagadást, dühöt, illetve szomorúságot élnek át.
A cikk az Óvónők kincsestárában jelent meg, ahol további hasznos írásokat is olvashat az óvodás gyermekek érzelmi neveléséről és szocializációjáról.
[products ids=”348″]
