A babaszínházról
A babaszínház gondolata (mint sok más gyerekekkel kapcsolatos jó dolog) Svédországból származik. Eleinte ott is sokan kételkedtek abban, hogy vajon szükséges e 0-3 éves korig „színházi” produkciót kínálni a gyerekeknek. A kisgyermekek reakciója azonban mindenkit meggyőzött arról, hogy a színházi nevelés bizony már a gyermek e korai életszakaszában megkezdhető. Pszichológusok, pedagógusok álltak a kezdeményezés mellé és szakértelmükkel még tovább fejlesztették ezt a szokatlan színházi formát.
Magyarországon először a Kolibri színházban láthattak babaszínházi előadást az érdeklődők, több mint tíz évvel ezelőtt. Azóta majd mindegyik vidéki bábszínház repertoárjában megjelentek a különféle babaszínházi előadások, de sok független alkotót is megihletett a babaszínházban rejlő lehetőség.
Nézzük meg közelebbről, hogyan is zajlik egy ilyen „előadás”!
A gyermekek és szüleik általában kellemes halovány fényben szőnyegeken ülnek a játéktér körül. Kúszás, mászás, kóricálás engedélyezett, de a babák érdekes módon nem élnek ezzel a lehetőséggel, sokkal inkább leköti őket a történés. A történés és nem a történet! A babaszínház ugyanis nem történetet mesél, tárgyakkal, ember, vagy állatbábokkal – mint azt megszokhattuk a nagyobbaknak való bábszínházi előadásokon. A babaszínházban – felnőtt szemmel nézve – hétköznapi jelenségekkel játszanak.
A kisgyermekek által elsődlegesen érzékelt világ a tárgyak, színek, formák, hangok, mozgások/mozdulások megfigyelésén alapul. A babaszínház ezt a világot mutatja be rendkívül változatos formában. Az apróságok számára ugyanis egyáltalán nem egyértelmű, hogyha valamit elejtünk az leesik, hogy a golyó magától legurul a lejtőn, hogy a kockát nem tudom átpréselni egy kör alakú lyukon, hogy a tárgyaknak ha összeütöm őket hangjuk van és még millió más apró jelenség a világunkat alkotó törvényszerűségek tárházából. A babaszínházi alkotó bűvész, bohóc, bábos és játékmester egyszerre.
A legkisebbeknek szóló babaszínházi előadásokban egyáltalán nincs beszéd. Érzelmeket kifejező hangok, hangicsálások, hangzások, zenék kísérik a produkciót, otthonos alaphangulatot teremtve. A kicsit nagyobbacskák (2-3 éves kor) akik valamennyire bevonódtak már az anyanyelv bűvkörébe, megértik és élvezik az egyszerű szövegezésű, vagy hangszeren kísért dalos, verses előadásokat is.
A babaszínház a kicsik által mindig jól felismerhető tárgyakkal dolgozik, legyenek azok ruhadarabok, állatok, növények, játékok, vagy a mindennapos rutinból ismert használati tárgyak.
A játék nem kifejezetten interaktív – legalábbis az első része -, ám ha egy kisgyermek kíváncsiságtól hajtva véletlenül mégis „besétál” a játéktérbe, az előadó nem jön zavarba, hiszen ennek a játékformának többé-kevésbé része az improvizáció. A 20-25 perces előadást általában egy nagy közös játék követi, amely során az előadók, a gyermekek és a szülők együtt játszanak. Az előadás maga és az együttes játék közös élmény, szórakozás gyermeknek, szülőnek egyaránt.
A babaszínház a gyermeknek lehetőséget ad a rácsodálkozásra, szülőknek pedig pici segítség és támpont is akár, hogy nagyobb rálátásunk legyen arra a világra, amelyben gyermekünk létezik. Részesei lehetünk a gyermek perspektívájának, ami által mi is „újrafelfedezzük” a világot, és megerősödünk abban a hitben, hogy szabadjára engedett fantáziánkkal képesek vagyunk rendkívül színessé és játékossá varázsolni unalmas, szokványos hétköznapjainkat.
Végezetül az alábbi linkeken belepillanthatunk egy-egy produkcióba:
https://www.youtube.com/watch?v=lsEHDMn7evI
https://www.youtube.com/watch?v=NAGFaBbNaUo
https://www.youtube.com/watch?v=ox2RnqxPgN0
https://www.youtube.com/watch?v=QQU_be0dfgU
https://www.youtube.com/watch?v=oRcEEnNHDrQ
Forrás: http://www.csaladivilag.hu
