Alkalmam adódott rá, hogy kérdéseket tehessek fel egy magyar óvónőnek, aki Németországban dolgozik. Nagyon örültem őszinte és elgondolkodtató válaszainak, amelyek szerintem sokak számára érdekesek lehetnek. Pedagógusoknak, akik külföldi munkavállalást fontolgatnak, szülőknek, akik kisgyerekekkel Németországba vagy Ausztriába készülnek költözni és tulajdonképpen mindenkinek, aki valódi történeteket szeretne hallani valódi emberektől. Kedves Németh Zoltánné Komoróczy Erika, köszönjük az élménybeszámolót!
Hogy lettél óvónő Németországban? Vannak / voltak-e nyelvi nehézségeid?
A személyes történetemmel nem foglalkoznék, mindenesetre erre mondják azt, hogy kiimádkoztuk….a történteket. Egy kis faluban vagyok óvónő, csodálatos, modern, 2 éve felújított ill. átépített oviban, amelyben 3 ovis csoport és egy bölcsis csapat van. Tavaly július elsejével kezdtem el itt dolgozni, de nemcsak én, hanem számos új kolléganőm, sőt a vezető is más lett. Csak bajor munkatársaim vannak, egymagam vagyok külföldi.Nyelvi nehézségeim voltak és vannak is:))nemcsak a bajor tájszólás miatt, hanem amiatt is, mert az élő beszéd teljesen más mint amit az iskolában tanultam…viszont nagyon nagyon kedvesek, türelmesek velem, szívesen elmagyaráznak mindent. A második nap a vezető óvónő-egyébként fantasztikus ember-magyarul szólt hozzám:
-én szeretlek téged….-gondolhatod, egyből elkezdtem a sírást:)képes volt megtanulni!Neki a szavajárása: Kein Stress, keine Panik:)))és valóban, nagyon jó emberismerő és vezető is egyben, empatikus, és mivel láttam a gyerekek között azt mondhatom-bizony nagyon ügyes óvónő.
Milyen meglepetések értek, mennyire más egy német óvodában dolgozni, mint egy magyarban?
Nagyon más….otthon 9 évig dolgoztam katolikus oviban, és 5 évig nevelőszülői tanácsadóként a gyermekvédelemben. A legnagyobb meglepetést az okozta, hogy – habár jóval szabadabbak, kötetlenebbek a délelőttök – , a gyerekeknek jóval több beleszólásuk van a programok szervezésébe, a napi ritmusba, mégis nyugodtabbak, mint nálunk. Kevesebb fegyelmezés és jóval több megbeszélés, kevesebb korlát, de nagyobb önállóság, kevesebb sürgetés, elvárás, és jóval több fantázia, egyéni leleményesség.
Mi a napunkat kötött meglehetősen rugalmatlan napirend szerint töltöttük otthon, ún. játékba ágyazott foglalkozásokat tartottunk. Itt Németországban is van nyilván napirend, de mindig előre megbeszélik a gyerekekkel, mi fog történni. Minden nap van valamilyen tevékenység, amelyekre nem kezdeményez, hanem természetes módon szervez az óvónő, és attól függően, mi az, minden gyermek részt vesz rajta.
Az otthon sokszor számonkért, keveslett szabad játék itt tényleg szabad játék tud lenni, mert nem szakítja meg semmi. Pl. Reggel 9-ig játék, 9-kor reggeli kör imával, gyertyagyújtással,a napi teendők megbeszélésével, a gyermekek hiányzó és jelen lévő tagjainak megszámlálásával, megnevezésével, az időjárás, dátum, nap, óra gyakorlásával-nyilván játékosan. 9-11-ig játék, tízórai, közben elmehetnek a labdaszobába, festeni, a meseszobába, a folyosóra a golyókkal játszani vagy a mágneses építővel, sőt van egy kis szobácska aki nyugalomra vágyik hintaszékkel, csendes zenével:)
Egy a lényeg, szólnia kell hogy elmegy, hiszen az óvónőnek tudnia kell róla, ill. ha pont torna vagy az iskolába készülőknek feladatok vannak ott fogják keresni.
11-kor szék-körnek nevezett éneklés, csoportos játék kezdődik.kb. fél 12 körül mennek ki az udvarra játszani. Hetente kétszer van a nagyoknak feladatlapos külön foglalkozás, egyszer torna – külön a kicsiknek és a nagyobbaknak, de nekik is csoportbontásban, minden nap mese, ének, barkácsolás.
Hogy mennyivel jobb vagy rosszabb a német óvoda, mint a magyar, azt megtudhatja az interjú további részéből, ITT.
