Együttalvás a babával
A gyermekorvosok többsége nem javasolja a babákkal történő együtt alvást, de az antropológusok szerint ez hasznos és természetes.
A szülők évtizedek óta azt hallják, hogy nem szabad együtt aludni a babával. Noha összebújni az újszülött gyermekkel a világ legtermészetesebb dolgának tűnik, az elterjedt orvosi nézetek szerint ez növelheti a hirtelen bölcsőhalál esélyét, ezért szerintük a kicsiknek a saját ágyukban kell aludniuk.
Másfelől az antropológusok és a “kötődő nevelés” támogatói szerint a csecsemő-szülő szétválasztás természetellenes és ellentmond az evolúciós fejlődésünk történetének. Ők nem csak a “szobamegosztást”, hanem az “ágymegosztást” is hangsúlyozottan támogatják, vállalva az orvosi tanáccsal történő szembehelyezkedést.
A vita egy tanulmány kapcsán lángolt fel újra, mely szerint a baba 9 hónapos koráig a “szobamegosztás” csökkenti a baba alvási mennyiségét, melynek elméletben komoly egészségügyi következményei lehetnek a későbbiekben.
Szóval, mit tegyen a szülő?
Az angol Durham Egyetem oktatója Helen Ball szerint az őseink együtt aludtak gyermekeikkel közvetlen testi kapcsolatot és védelmet biztosítva ezzel nekik, ahogy napjainkban is teszik egyes főemlősök. A babák pozitívan reagálnak a közeli kapcsolatra, a légzésük, véroxigén szintjük és szívverésük még egyenletesebbé válik.
Ázsiában és Afrikában a legtöbb baba még mindig a szülői ágyban alszik, de a nyugati országokban az “ágymegosztás” visszaesett az ipari forradalom alatt. Az általános jólét növekedésével egyre több ember engedhette meg magának a külön szobát, s egyre hangsúlyosabbá vállt az a nézet, hogy a gyerekeket már a kezdetektől függetlenségre kell nevelni.
A 90’-es években az “ágymegosztás” megítélése az ódivatútól a veszélyesre változott, miután egy kutatás szerint a bölcsőhalál gyakrabban fordult elő olyan babáknál, akik a szüleikkel aludtak. 2005-ben az Amerikai Gyermekorvosok Akadémiája (AAP) kiadott egy iránymutatást állást foglalva az “ágymegosztással” szemben, mely iránymutatást Ausztrália és az Egyesült Királyság is átvette.
Az Akadémia ugyan elismerte, hogy a bölcsőhalál és az egy ágyban alvás közti kapcsolat nem félreértelmezheten és világos, ennek ellenére általánosan elfogadottá vált ez a feltételezés. Olyan plakáthirdetések jelentek meg az Egyesült Államokban, melyek érzékletesen ábrázolták, hogy babák fekszenek a szülői ágyban, mellettük egy húsvágó kés, s alattuk a figyelmeztetés: “Legalább ennyire veszélyes, amikor a gyermekd veled alszik”!
Ian Paul (Pennslvania Egyetem) szerint a gyermekorvosok 99%-a ellenzi az egy ágyban alvást, mondván már nem a barlang kövén fekszünk, hanem 21. századi matracokon és ágyneműben, melyek akár meg is fojthatják a babákat.
Azonban egy friss, 2014-es kutatás szerint az “ágymegosztást” biztonságosan is meg lehet oldani: a szigetországban 400 bölcsőhalál vizsgálatakor az derült ki, hogy a bölcsőhalál csak akkor volt kapcsolatban az együttalvással, amennyiben az a kanapén történt, vagy ha a szülők dohányoztak, vagy legalább két egységnyi alkoholnál többet fogyasztottak elalvás előtt.
Ball szerint ezen rizikófaktorok elhagyásával biztonságosan előkészíthető az együttalvás azáltal, hogy kemény matracon alszunk, s távol tartjuk a párnákat és a takarót a babáktól. A megfigyelések szerint az anyák össztönszerűen körülölelik a babájukat – amennyiben valaki attól fél, hogy ráfekszik a babájára, akkor fektesse a gyermeket az ágyhoz illesztett bölcsőbe, hogy az továbbra is érezhesse az anyai közelség védő hatását.
Még ha biztonságossá is tehető az ágymegosztás, a szülőknek kell eldönteniük érdemes-e ezt követni. A támogatók szerint a gyermek gondoskodóbb, empatikusabb lesz tőle, noha ezirányban egyelőre még kevés kutatás történt. Az ellenzők szerint ez az egész dolog csak zavarja a résztvevők nyugodt alvását.
Egy biztos, a szülőnek saját magának kell eldönteni melyik utat követi, s amennyiben az egy ágyban alvás melett dönt, a megfelelő óvintézkedések megtétele elengedhetetlen!
Forrás: http://www.csaladivilag.hu/egyuttalvas-babaval/, www.newscientist.com
