Amikor télen a gyerekeim az adventi naptárt bontogatják, mindig eszembe szokott jutni, hogy ez az izgalommal teli várakozás miért csak decemberben van? Mert az adventi kalendáriumban sem az a lényeg, ami benne van, hanem hogy lehet várni, nap mint nap találgatni, vajon ma mi lesz benne, lehet odaszaladgálni, hogy vajon megérkezett-e már bele a kincs. Csupa izgalom és feszültség – a szó jó értelmében.

Úgyhogy én pár napja kitaláltam, hogy ugyanezt a felállást áthozom most a nyárra, de egy napba sűrítve. Most sem az a lényeg, mit rejt a zsák, hanem hogy lehet várni és izgulni. Szóval egy este megírtam egy levelet a fiúknak, amit másnap reggel az ágyukhoz tettem:

Sziasztok!

Szeretnétek részt venni egy játékban?

Minden órában kaptok egy kihívást, amit mind a hármótoknak teljesítenie kell. Mármint nem kell, de aki az összes kihívást végigcsinálja, az a nap végén valami meglepetést kap!

Ha készen álltok, és szeretnétek játszani, nézzetek be a nappaliban a négy kosár közül a jobb szélsőbe. A kihívásokat mindig ott találjátok és ha készítetek valamit, azt is oda tegyétek.

 

Már erre fellelkesültek, és rögtön a kosárhoz szaladtak, ahol a kihívások várták. Ígéretemhez híven csak óránként kapták az újabb feladatokat, hiába kérték, hogy jöjjön mááááár a következő. Hiszen pont az a lényeg, hogy felcsigázzam őket, és ők akarják megcsinálni a feladatokat. És láss csodát! Alig várták, hogy csinálhassák azt, amihez máskor nem igazán fűlik a foguk. Lássuk, mik voltak a kihívások:

 

Első kihívás

Építs legóból egy járművet! Minél részletesebb, annál jobb. Te választod ki, milyen jármű legyen. Egy óra múlva itt vár a következő levél a következő kihívással.

 

Második kihívás

Válaszd ki egy családtagodat vagy barátodat és rajzold le! Legalább négy színt használj! Minél részletesebb, annál jobb. Egy óra múlva itt vár a következő levél a következő kihívással.

 

 

A többi kihívást és a bejegyzést teljes hosszában ITT olvashatja el.

 

 

Forrás: http://www.csupaszivmagazin.hu/hogyan-foglaltam-le-egy-egesz-napra-ugy-gyerekeimet-hogy-eszukbe-sem-jutott-kepernyo/