Szerző: Tulok Teca
KEZDŐDIK AZ ISKOLA
Elérkezett már az óra,
Készülődik fecske, gólya.
A harmat is dérré válik,
Megkopasztva erdők fáit.
A levegő tejfehér lett,
Itt-ott néha rongyos, tépett.
Mint tollpaplan a gyermekre,
Úgy ereszkedett a földre.
Bágyadtabb a nap sugára,
Csend borul a színes tájra.
Mikor előbukkan a Nap
Minden újra erőre kap,
Eltűnik a ködök fátyla,
Csillog a fák koronája.
Itt van az ősz, a szeptember.
Sok nebuló, mint a tenger!
Nehéz az iskolatáska
Felkerül a gyenge vállra.
Sietnek a kisdiákok,
Kisfiúk, és kisleányok.
Fürge lábú diáksereg
A tanévet most kezdi meg!
Sajnálják a vakációt.
Nem látsz egyetlenegy sírót!
Kinyílott a margaréta,
Vár a tábla, és a kréta.
Vár a játék, a tanulás,
Öröm a megszerzett tudás.
Ha jól felel Jóska, Dalma,
Meg is lesz majd a jutalma!
ŐSZI HANGULAT
Sárgul a falevél,
fúj a hideg szél.
Megfagyott harmatban
kristályt ölt
a dér.
Amikor kinéztem
az ablakon,
éppen bekopogott
az ősz
tarka köpenyében.
Elküldte a nyarat.
Mondván: nincs itt helyed!
Még csak nem is ráztak ők egymással
kezet.
Eldugták a karcsú jegenyefák
végét.
Nem látni a mennybolt
sem hosszát,
sem szélét.
A tejfehér ködök
Ellepték a tájat.
Nem látod a réten
legelésző nyájat.
Egymást kergetik
a hideg, őszi szelek.
Súgják:
de szeretnék
táncolni
veled!
Felhők kergetőznek
odafent az
égen.
Őszapó
a télnek
semmit sem hagy
épen.
Tönkre teszi a szép
tarka-barka tájat,
És ez a sok-sok kár
vajon kinek
fájhat?
Bágyadt a napsugár,
Elfáradt a nyáron.
Útja lerövidült
a nagy láthatáron.
Sok rozsdás falevél
a fákon
bokrokon.
Hűvös szél zörgeti
a szikkadt
pázsitot.
Sötét égről
lekacsint
a sápadt
fogyó hold.
Néhány napja még egy
nagy fényes
golyó volt.
Most egy sarló vigyáz
a csillagos
tájra.
Holdapó mond nekik
mesét
éjszakára.
Semmi sem lesz
eggyé
a fekete
földdel,
hisz tavasszal minden
fa és bokor zöldell…
