Ismerős a szituáció, amikor az imádott gyermeked a boltban a földhöz veri magát, s ordítva követeli a kedvenc csokiját, melynek megvételét épp egy perce utasítottad el?
Elkezdesz izzadni, mindenki a gyerekedet nézi, miközben Te a lehetőségeidet méred fel – szóljál rá erélyesen, s ígérj be büntetést, hogy a boltban lévők is lássák milyen szigorú vagy? Vagy próbáld meg elterelni a figyelmét? Vagy csak ragadd meg, s vonszold ki a kocsihoz?
Gyerekpszichológusok szerint az óvódás korú gyerekek ilyetén viselkedése, reakciója teljesen természetes. Három és öt éves kor között a gyerekek a függetlenségüket bizonygatják, és a határokat tesztelik. Természetesen ettől nem lesz könnyebb az érzelmi kitöréseiket és a dacos viselkedésüket kezelni, ezért mindig emlékeztesd magad, hogy ez a viselkedés teljesen rendben van fejlődésileg.
A gyerek szemszögéből minden cselekedet, amely figyelmet kap és reakciót vált ki – legyen az akár pozitív, vagy negatív -, az mindenképpen ismétlésre érdemes, tehát a kiegyezés/behódolás vagy szidás ismétlődő helyzetekhez vezethet.
Ezért javasolt úgy tenni, mint ha a gyerek rossz viselkedése egyáltalán nem izgatna téged. A fenti esetben például állj mellette csendben, amíg abba nem hagyja, vagy folytasd a vásárlást szó nélkül, mintha nem is figyelnél rá – természetesen maradj a közelében, hogy tudd, a csemetéd biztonságban van, nem tűnhet el.
A nézelődők, vagy a családtagok közben azon morfondírozhatnak, miért nem bünteted a gyereket azonnal és kellő szigorúsággal? Ne törődj azzal mit gondolnak a többiek, az ennyi idős gyerekednek ez a legmegfelelőbb reakció – a gyerek rossz viselkedésének figyelmen kívül hagyása az amit ilyenkor legjobb ha teszel mind magaddal, mind a gyerekeddel!
Az egyetlen kivétel az ignorációs szabály alól, ha a gyerek agresszívan viselkedik. Káromkodás vagy durvaság esetén a gyereket ki kell mozdítani az adott szituációból. A megfigyelések szerint hasznos lehet, ha a gyereket ilyenkor a szobájába küldjük, vagy az ilyen viselkedés esetére kijelölt „rosszalkodtál, ide kell ülnöd” helyre ültetjük le. Ilyenkor nem szabad kommunikálni a gyerekkel, várni kell, amíg megnyugszik kicsit, s utána megbeszélni vele a dolgokat. A gyerek felé irányuló üzenet legyen az, hogy „amikor okosan viselkedsz figyelek rád, amikor rossz vagy akkor nem”! Az ültetési időszak ne tartson tovább, mint három perc.
Ebben a korban nem szabad a gyereket azzal büntetni, hogy elveszünk valamilyen kiváltságát – például, nem nézhet délután egy kis mesét, vagy nem kap desszertet, ha nem eszi meg az ebédjét -, mert ez a fegyelmezési forma az idősebb gyerekeknél működik jól, akik pontosan értik mivel jár az, ha megfosztják attól, amit nagyon szeretne.
Sokat segít, ha a gyereket dicsérjük, miután valamit helyesen tett, de nagyon fontos pontosan rámutatni, miért jár a dicséret: például „okos vagy, hogy az első kérésre felhúztad a cipődet”, vagy „ügyes vagy, hogy szó nélkül megfogtad a kezem a zebránál”. Ha csak általánosságban dicsérsz, akkor a gyermeked számára nem biztos hogy világos, miért kapja a pozitív szavakat.
A Todaysparent.com cikkének felhasználásával.
Forrás: http://www.csaladivilag.hu/hogyan-fegyelmezzuk-ovodaskoru-gyermekunket/
