Gyermekéből sikeres felnőttet nevelni – ez minden szülő álma. Ehhez igyekszik a megfelelő foglalkoztatást biztosítani. De valóban az a gyermek érdeke, hogy a maximumot nyújtsa? Érdemes siettetni a kicsi fejlődését? Kire hallgassunk, milyen szempontokat kövessünk az iskolaérettség megállapításakor?
Az óvodai nevelés országos alapprogramja szerint a gyermek sikeres iskolakezdéséhez az alábbi feltételek megléte szükséges.
A testileg egészségesen fejlődő gyermek jegyei hatéves kora körül:
- eljut az első alakváltozáshoz
- testarányai megváltoznak
- fogváltása megkezdődik
- teste arányosan fejlett, teherbíró
- mozgása rendezettebb és harmonikusabb
- mozgáskoordinációja és a finommotorikája erőteljesen fejlődik
- mozgását, viselkedését, testi szükségleteinek kielégítését akaratlagosan irányítani képes
A lelkileg egészségesen fejlődő gyermek jegyei az óvodáskor végére:
- Nyitott érdeklődésével készen áll az iskolába lépésre.
- A tanuláshoz szükséges képességei folyamatosan fejlődnek.
- Érzékelése, észlelése tovább differenciálódik. (Különös jelentősége van a téri észlelés fejlettségének, a vizuális és az akusztikus differenciálásának, a térbeli tájékozottságnak és mozgásfejlettségnek, a testséma kialakulásának.)
- Az önkéntelen emlékezeti bevésés és felidézés, a közvetlen felidézés mellett megjelenik a szándékos bevésés és felidézés. Megnő a megőrzés időtartama; a felismerés mellett egyre nagyobb szerepet kap a felidézés.
- Megjelenik a tanulás alapját képező szándékos figyelem, fokozatosan növekszik a figyelem tartalma, terjedelme, megosztása és átvitele könnyebb lesz.
- A cselekvő-szemléletes és képi gondolkodás mellett az elemi fogalmi gondolkodás is kialakulóban van.
- Érthetően, folyamatosan kommunikál, beszél; gondolatait, érzelmeit mások számára átélhető formában, életkorának megfelelő tempóban és hangsúllyal tudja kifejezni; minden szófajt használ; különböző mondatszerkezeteket, mondatfajtákat alkot; tisztán ejti a magán- és mássalhangzókat (a fogváltással is összefüggő nagy egyéni eltérések lehetségesek). Továbbá végig tudja hallgatni és megérti mások beszédét.
- Elemi ismeretekkel rendelkezik önmagáról és környezetéről; tudja nevét, lakcímét, szülei foglalkozását, felismeri a napszakokat; ismeri és gyakorlatban alkalmazza a gyalogos közlekedés alapvető szabályait; ismeri szűkebb lakóhelyét, a környezetében élő növényeket, állatokat, azok gondozását és védelmét; felismeri az öltözködés és az időjárás összefüggéseit. Gyakorolja a viselkedés alapvető szabályait, kialakulóban vannak nála azok a magatartási formák, szokások, amelyek a természeti és társadalmi környezet megbecsüléséhez, megóvásához szükségesek.
Az óvodáskor végére a gyermek szociálisan is éretté válik az iskolára.
Az egészségesen fejlődő gyermek jegyei:
- Készen áll az iskolai élet és a tanító elfogadására.
- Kapcsolatteremtésre képes felnőttel és gyermektársaival egyaránt, amennyiben az iskolai légkör ezt lehetővé teszi. Fokozatosan megtanul együttműködni másokkal.
- Egyre több szabályhoz tud alkalmazkodni; képes késleltetni szükségletei kielégítését.
- Feladattudata kialakulóban van, s ez annak megértésében, tartásban és egyre eredményesebb elvégzésében nyilvánul meg.
- Kitartásának, munkatempójának, önállóságának és önfegyelmének alakulása biztosítja tevékenységei elvégzését.
Az iskolaérettség lényege nem az, hogy mekkora ismeretanyaggal rendelkezik a beiskolázásra váró gyermek, hanem az, hogy mennyire kész az ismeretek aktív befogadására, vagyis mennyire terhelhető és mennyire motivált.
Az óvodai nevelés azon pszichikus képességeket fejleszti, amelyek a spontán érésre alapozva alkalmassá teszik a gyermeket arra, hogy az iskolában megtanuljon írni, olvasni és számolni.
A fenti cikk teljes terjedelmében a Fejlődés és fejlesztés az óvodában című kiadványunkban jelent meg.
