Az óvodai nevelés tervezését, valamint a gyermekek megismerését és fejlesztését, érésük nyomon követését különböző kötelező dokumentumok, továbbá az óvodapedagógusok által készített fakultatív feljegyzések, dokumentumok is szolgálják. Az óvodapedagógus a csoportjába járó valamennyi gyermek fejődéséről – helyi nevelési programban meghatározott módon – rendszeresen naplót vezet, rögzíti a gyermek fejlődésének főbb állomásait, lépéseit.
Az egész napos együttlét az óvodában segíti a gyermek megismerését, megalapozva ezzel az óvodapedagógus szakvéleményét.
Természetesen a szülők tájékoztatása is folyamatos, tehát a gyermek fejlődésének főbb állomásairól a szülőnek is tudnia kell. Nem történhet meg, hogy a tankötelezettség teljesítése előtt fél évvel derül ki a szülő számára, hogy gyermeke fejlettsége milyen szinten áll, esetleg akkor szembesül először bizonyos problémákkal.
A gyermek fejlődéséhez fontos az óvoda és a szülő közti kommunikáció, és nélkülözhetetlen a szülő aktív közreműködése.
Amikor tehát az óvodapedagógus a szülővel egyeztet az iskolaérettség kérdéséről, akkor egy nevelési folyamat menetét, elért eredményeit, a gyermek fejlődésének ívét foglalják össze. Gyakorta megfogalmazódó kérdés a szülők részéről, hogy mi alapján dönti el az óvodapedagógus, hogy a gyermek iskolaérett-e.
Az iskolaérettség megállapításának módszerei:
- a gyermek folyamatos megfigyelése
- a fejlődés nyomon követése, dokumentálva benne a gyermek fejlődésének főbb állomásait
- a gyermek rajzainak megfigyelése
- óvodában történt vizsgálatok (orvos, védőnő, logopédus, pszichológus, fejlesztő pedagógus)
Az iskolaérettség kérdésének eldöntése folyamat jellegéből következően komplex, nem esetleges döntés. A szülőt döntésében objektív, szakmai érvekkel alátámasztott, tényszerűen igazolható állásponttal igyekszik segíteni az óvoda.
Szerző: Kovács Erika
A cikk teljes terjedelmében a Fejlődés és fejlesztés az óvodában című kiadványunkban jelent meg.
Kép forrása: pixabay
