Az ADHD-s gyerekek ragyognak. Okosak, kíváncsiak, elevenek, cserfesek, őszinték, nagyon jó humorérzékük van, kreatívak, bátrak, szenvedélyesek.
Az ADHD gyerekek idegesítőek. Állandóan beszélnek, nem tudnak nyugton ülni, mindig kimondják, ami az eszükbe jut, mindig megteszik, ami az eszükbe jut, egy percig nem tudnak figyelni semmire. Kivéve persze a tévét.
Mennyivel jobb az első hozzáállás, ugye? Mennyivel könnyebb egy gyereket elfogadni így!
A pozitív szemlélet, az erősség alapú hozzáállás pontosan erről szól – hogy meglássuk a legjobbat, nem a legrosszabbat. Hogy előnynek, különbségnek tekintsük, amit eddig hátránynak, rendellenességnek éltünk meg.
De miért fontos ez? Ha túl kitartóan ragaszkodunk a gyerek hiányosságaihoz, az nagyon árthat az önbecsülésének. A gyerekek, akiket állandóan fegyelmeznek, szidnak, akiknek mindig azt mondják, hogy lusták, buták vagy rosszak, ezt előbb-utóbb elhiszik magukról. Annyira elbátortalanodnak, hogy elfelejtik vagy nem is fedezik fel azokat a dolgokat, amikben jók, és amit élvezettel csinálnak. Szoronganak, rosszkedvűek, és végül tényleg jóval a saját képességeik alatt teljesítenek.
A lényeg nem az, hogy ne hívjuk fel a gyerek figyelmét, ha valami olyat csinál, ami nem elfogadható. Hanem hogy a cselekedetet ne azonosítsük a gyerekkel, és a gyerekben felfedezzük az erősségeit, a képességeit, lehetőségeit.
Bátorítással, szeretettel, elfogadással hozzuk ki belőlük a legjobbat.
A hiperaktivitás három klasszikus tünete, amelyet a mai kor „fogyatékosságnak”, fő tünetnek tekint, az emberiségnek valaha a túlélést jelentette – de bizonyos társadalmi kontextusokban még ma is előnyösek.
- Aki folyamatosan mozgásban van – tehát hiperaktív – az élelemet, menedéket és egyéb létfontosságú dolgokat keres.
- Aki folyamatosan monitorozza az összes külső ingert, – tehát könnyű elterelni a figyelmét – az észreveszi, mi lehet ártalmas vagy hasznos a túlélés szempontjából.
- Aki gyorsan reagál a külső zajokra és látványra – tehát impulzív – az a ragadozók támadására is könnyen felfigyel.
Az erősségek alatt a gyerek intellektuális, fizikai és interperszonális képességeit, kapacitásait, hajlamait, érdeklődését és motivációját értjük. Mindegyik gyereknek mások az erősségei és a képességei, és amikor a gyerekek és a körülötte lévők értékelik és megértik ezeket, akkor a gyerekek ezeket alapul véve tudnak tanulni és fejlődni.
De mi is jellemzi ezeket a gyerekeket? Milyen erények azok, amikre építeni lehet az esetükben?
Tartsuk szem előtt a jó tulajdonságokat, csodáljuk őket, és segítsünk nekik befogni ezeket az erősségeket a vitorlájukba!
Amikor a gyengeségekre és nehézségekre koncentrálunk, panaszokat látunk és problémákat hozunk létre. Amikor az erősségekre és pozitívumokra koncentrálunk, lehetőségeket látunk és megoldásokat hozunk létre. Ugyanabban a helyzetben, ugyanannak a gyermeknek esélyt teremtünk az optimális felnövekedésre.
Források:
https://www.additudemag.com/how-to-praise-a-child-with-adhd-parenting-done-right/
Thomas Armstrong: Tényleg ADHD-s a gyerekem? Jaffa Kiadó, Budapest, 2017
