A gyermekkori elhízás napjaink egyik legnagyobb népegészségügyi kihívása, amelynek előfordulása riasztó ütemben nő. Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet 2016-os Gyermek Tápláltsági Állapot Vizsgálat (Childhood Obesity Surveillance Initiative, COSI) adatai alapján a 6-8 éves gyermekek körében minden ötödik gyermek túlsúlyos vagy elhízott Magyarországon.
A gyermekkori elhízás nemcsak esztétikai probléma, hanem számos megbetegedés kialakulásának is kedvez. A tápláltsági állapot és az egészség kapcsolatát vizsgálva megállapították, hogy a normál testtömegűekhez képest az elhízottak nagyobb egészségkockázatnak vannak kitéve. Az elhízás többek között növeli a nem alkoholos eredetű máj-elzsírosodás, az alvási apnoe (mely során a légzés alvás közben időről időre abbamarad, majd újra elindul), a 2-es típusú cukorbetegség, az asztma, a szív- és érrendszeri betegségek, a magas koleszterinszint, a kolelitiázis (epekövesség), a glükózintolerancia és inzulinrezisztencia, a menstruációs rendellenességek, a mozgás- és izomrendszeri problémák kialakulásának kockázatát. Korábban ezek a megbetegedések csak a felnőttek esetében fordultak elő, ma már azonban jelen vannak a gyermekek körében is.
Az elhízás talaján kialakuló megbetegedések közül, tekintettel az egyre gyakoribb előfordulására, az alábbiakban az inzulinrezisztenciát foglaljuk össze.
Az inzulinrezisztencia kialakulása
A glükóznak (köznapi nevén szőlőcukor, a sejtek „üzemanyaga”) a vérből a sejtekbe történő bejutásához inzulinra van szüksége, ami a hasnyálmirigyben termelődik. Az inzulinrezisztencia azt jelenti, hogy a sejtek az életműködésükhöz szükséges normál mennyiségű glükóztól kevesebbet képesek felvenni. Ebben az állapotban a hasnyálmirigynek sokkal több inzulint kell termelnie annak érdekében, hogy a szükséges glükóz bejusson a sejtekbe. Tehát jóval magasabb inzulinmennyiségre van szükség a megfelelő vércukor-anyagcsere fenntartásához. Ezt a folyamatot a szervezet képes kompenzálni, ugyanakkor ez nem tartható fenn hosszabb ideig, így mindenképp fontos a betegség felismerése és annak kezelése annak érdekében, hogy ne alakuljon ki rövid időn belül cukorbetegség. A kompenzáció ugyanis csak egy ideig tud megvalósulni, ezt követően a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei kimerülnek, és már nem lesznek képesek a megnövekedett mennyiségű inzulin előállítására.
Miért okoz az elhízás inzulinrezisztenciát és az inzulinrezisztencia elhízást?
Az elhízás kialakulásában szerepet játszó tényezők, úgymint a mozgásszegény életmód és a helytelen táplálkozás, kedvez az inzulinrezisztencia kialakulásának. Azonban ezen túl a már kialakult súlytöbblet leadását is gátolja az inzulinrezisztencia, hiszen az inzulin feladata nemcsak a glükóz sejtekbe juttatása, hanem a zsírraktárak felépítését is végzi, és hozzájárul ahhoz, hogy a zsír a raktárakban maradjon. Ez az oka annak, hogy a fokozott inzulintermelés mellett a zsírraktárak mennyisége még tovább gyarapodik.
Az inzulinrezisztencia hosszú távú következményei
A fentiekből jól látszik, hogy az inzulinrezisztencia egyik következménye lehet az elhízás, amely számos megbetegedés kialakulásának kedvez, ezek közül az alábbiakban összegyűjtöttük néhányat.
- Magas vérnyomás: A testben lévő extra zsírszöveteknek oxigénre és tápanyagokra van szükségük, ami megköveteli, hogy az erek több vért szállítsanak a zsírszövetbe. Ez megnöveli a szív terhelését, mivel további vért kell szivattyúznia. A keringő vér nagyobb nyomást jelent az erek falaira. Az erek (leginkább az artériák) falára gyakorolt nagyobb nyomás növeli a vérnyomást. Ezenkívül az extra súly növelheti a pulzusszámot, és csökkentheti a szervezet azon képességét, hogy vért szállítson az ereken keresztül.
- Az atherosclerosis: 10-szer gyakrabban fordul elő elhízott emberekben, mint azoknál, akik nem túlsúlyosak. A szívkoszorúér betegsége is gyakoribb, mert a zsíros lerakódások kialakulnak a szívben lévő artériákban. A keskenyebb artériák csökkenthetik a véráramlást a szívben, ami mellkasi fájdalmat (angina) vagy szívrohamot okozhat. Vérrögök kialakulhatnak szűkült artériákban is, és stroke-ot okozhatnak, aminek a folyamata akár már gyermekkorban is elindulhat.
- Ízületi gyulladás: Az elhízás a térdre és a csípőre hatással van, mivel az ízületek nagyobb súlyt terhelnek. A gyermekeket ez tovább korlátozza a mozgásban, ami gátat szab az elégséges fizikai aktivitásnak, így továbbgyűrűzik az elhízás.
- Alvási apnoe: (mely során a légzés alvás közben időről időre abbamarad, majd újra elindul) és légzési problémák– Az alvási apnoe az egész éjszakát érintheti, és napközben álmosságot okoz. Az elhízáshoz társuló légzőszervi problémák akkor fordulnak elő, amikor a mellkasi fal súlya összenyomja a tüdőt, és korlátozott légzést okoz.
- Daganatos megbetegedések: Az elhízás hosszú távon növeli számos daganatos megbetegedés kockázatát. Amennyiben az elhízott gyermek testtömege nem rendeződik, akkor leánygyermekeknél az emlő-, vastagbél-, epehólyag- és méhdaganat, míg fiúgyermekeknél a vastagbél- és a prosztatadaganat kialakulásának van nagyobb esélye a normál testtömegű társaikhoz képest.
- Metabolikus szindróma: A metabolikus szindróma a szív- és érrendszeri betegségek összetett kockázati tényezője. A metabolikus szindróma hat fő összetevőből áll: hasi elhízás, a vér emelkedett koleszterinszintje, emelkedett vérnyomás, inzulinrezisztencia glükóz intoleranciával vagy anélkül, egyes gyulladást jelző vérkomponensek emelkedése és egyes véralvadási faktorok emelkedése a vérben. A metabolikus szindróma egyes tünetei már gyermekkorban megjelenhetnek.
- Veseproblémák: Az elhízás növeli a cukorbetegség és a magas vérnyomás kockázatát, a krónikus vesebetegség leggyakoribb okait. A közelmúltban végzett vizsgálatok arra utalnak, hogy ezen kockázatok hiányában az elhízás maga is elősegítheti a krónikus vesebetegséget, és gyorsíthatja annak fejlődését. Továbbá több sót is esznek az elhízottak a jelentős energiabevitel miatt, így relatíve növekszik a sóbevitelük. A túlzott mértékű sófogyasztás pedig kedvez többek között a vesebetegségek kialakulásának.
- Pszichoszociális hatások: Olyan kultúrában, ahol a fizikai vonzerő gyakran túlságosan vékony egyénekhez társul, a túlsúlyos vagy elhízott emberek gyakran hátrányos helyzetben vannak. A túlsúlyos és elhízott emberek gyakran hibáztatják önmagukat az állapotuk miatt, és lustának vagy gyengének tartják magukat. Gyakori, hogy a túlsúly vagy elhízás olyan személyeket eredményez, akiknek alacsonyabb jövedelmük van, vagy nincs párkapcsolatuk. Ezek a pszichoszociális hatások már gyermekkorban elkezdődnek.
- Mentális hatások: Az elhízás és a mentális zavarok közötti kapcsolat nem egyértelmű. A túlsúly azonban stigma, és az elhízás diszkriminációja bizonyos mentális zavarokhoz vezethet. A tudományos bizonyítékok hangsúlyozzák az alacsony önbecsülés, a hangulati és motivációs rendellenesség, az étkezési problémák, az elhízott testképek, az interperszonális kommunikációs problémák egyre növekvő kockázatát, és mindez közvetlenül vagy közvetve befolyásolja az életminőséget. Ez a diszkriminatív viselkedés, ami alapján az elhízott gyermekek megbélyegzettek, már óvodáskorban kezdetét veheti.
- Szociális szempontokra vonatkozó hatások: Az elhízott gyermek megbélyegzése és megkülönböztetése hátrányos az összes kulcsfontosságú életkörülményre, beleértve a növekedést és a fejlődést, az oktatási folyamatot, a foglalkoztatási struktúrát és az egészségügyi ellátás biztosítását. Időnként hátrányos megkülönböztetést, társadalmi torzítást, elutasítást és megaláztatást is elszenvedhetnek.
- Hosszú távú következmények: Tudjuk azt, hogy a túlsúlyos gyerekek fele, a túlsúlyos serdülők 80%-a (!) felnőttkorban is elhízott marad. Fontos tudni azt is, hogy amennyiben a túlsúlyos gyermek testsúlya rendeződik, a jövőben akkor is nagyobb esélye lesz a felnőttkori szív- és érrendszeri betegségekre, mint egy normál testtömegű gyermeknek.
– Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet
A cikk teljes terjedelmében Az egészségfejlesztés nagykönyve című kiadványunkban olvasható.
