Noha jogszabályi szinten az iskolahalasztási eljárás a szülő kérelmére indul, a végső döntést pedig az Oktatási Hivatal hozza meg, a gyakorlatban az iskolaérettség megállapítására továbbra is a gyerekekkel foglalkozó óvodapedagógusok a legalkalmasabbak, hiszen a mindennapokban a legtöbbet ők látják, tapasztalják a gyermekek valós teljesítményét.
Ők azok, akik figyelemmel kísérik a gyermek viselkedését, közösségi magatartását, ők látják, hogy a többiekhez képest milyen lemaradásai vagy kiemelkedő képességei vannak. Vagyis ők az elsőszámú szakemberek, akik átfogó, objektív, szakmai képet tudnak alkotni egy gyermek lelki, fizikai és szociális érettségéről – ebben a tekintetben a szülők is rájuk támaszkodnak.
A szülőktől természetesen nem lehet elvitatni, hogy saját gyermekeiket ők ismerik a legjobban, ám többségük nem tekinthető szakembernek az iskolaérettség témájában, így ha úgy döntenek, hogy iskolahalasztási kérelemmel az Oktatási Hivatalhoz fordulnak, fennállhat annak a veszélye, hogy szakmailag nem megfelelően megalapozott indoklást nyújtanak be, s emiatt elutasíthatják a kérvényüket. Bár az óvodapedagógusokra eddig is nagy teher hárult az óvodai nevelés mindennapjaiban, mégis kellő megértéssel kell fogadniuk, ha a szülők – az óvodai dokumentáción és pedagógiai vélemény megírásán túl – a kérelmek kiöltésében is segítséget kérnek. Az ideális az lenne, ha a segítséget az óvodapedagógusok maguk ajánlanák fel – a gyermekek érdekében.
Mikor válik iskolaéretté egy gyermek?
A köznevelési törvény az életkor szerinti beiskolázás tényét rögzíti: „A gyermek abban az évben, amelynek augusztus 31. napjáig a hatodik életévét betölti, tankötelessé válik”. A tankötelezettség ugyanakkor nem egyenlő az iskolaérettséggel. Mint azt az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjának eme tájékoztató írásakor hatályos változata is kimondja: „Az iskolakezdéshez az alábbi feltételek megléte szükséges: testi, lelki és szociális érettség, amelyek egyaránt szükségesek az iskolai munkához”. Az iskolaérettség azonban ennél is komplexebb fogalom, amely a pszichikai és fizikai alkalmasságon túl több más tényezőt is magában foglal.
Az iskolakezdés előtt álló gyermekre nagyvonalakban a következők jellemzőek:
- megkezdődik a fogváltás időszaka, megváltoznak a testarányai (120-130 cm magasság, 20-22 kg testsúly),
- jó egészségi, fizikai állapot (elemi mozgások rendezettsége, mozgáskoordináció, finommotorika, jobb-bal kéz dominancia, szem-kéz koordináció, egyensúlyérzék),
- egyre jobban fejlődik az érzékelése, észlelése,
- érdeklődik, nyitottságot mutat a környezete iránt,
- érthetően, folyamatosan, összefüggően képes beszélni,
- türelmesen végighallgat másokat,
- megfelelő emlékezet, figyelem,
- jó feladat- és problémamegoldó készség,
- a viselkedése szabálykövető, a szabálytudat kialakult,
- társas készségek megfelelőek, közösséghez tud alkalmazkodni,
- érzelmi stabilitás.
Ahogy a mind sikeresebb iskolai helytállást garantáló képességek, úgy az iskolakezdést hátráltató tényezők is felismerhetők már hatéves kor előtt. A következő tünetek egyértelműen arra mutatnak, hogy a gyermeknek további fejlesztésekre van szüksége, mielőtt megkezdené iskolai tanulmányait:
- a figyelme könnyen elkalandozik, a feladattudat nem megfelelő,
- csekély önfegyelem, hiperaktivitás,
- az óvodai foglalkozásokban csak részben vagy rövid ideig vesz részt,
- gyenge mozgáskoordináció és egyensúlyérzék,
- a finommozgás éretlen (pl. ügyetlen rajzolás),
- a nagymozgás fejletlen (problémák a saját testen való tájékozódásban, testrészek megnevezésében, jobb-bal megkülönböztetésében),
- a nyelvhasználati készségek elmaradnak az életkori átlagtól.
A legtöbb óvodában különböző teszteket is végeznek, hogy felmérjék a gyermekek fejlettségi szintjét. A vonatkozó jogszabály [15/2013. EMMI rendelet 25. § (3) bekezdés] logopédiai szűrést ír elő kötelező jelleggel:
„A logopédiai ellátás keretében el kell végezni a harmadik és ötödik életévüket betöltött gyermekek beszéd- és nyelvi fejlettségének szűrését. A hároméves kori logopédiai szűrés a nyelvi fejlettségre (receptív és expresszív nyelv), az ötéves kori szűrés elsősorban a beszédartikulációra, illetve az írott nyelvi (írás és olvasás) készültségre irányul. A szűrés eredménye alapján szükség szerint el kell végezni a gyermek további logopédiai vizsgálatát, illetve kezdeményezni kell további gyógypedagógiai, pszichológiai, orvosi vizsgálatokat.”
A hároméves korban elvégzett vizsgálat KOFA (Kommunikatív Fejlődési Adattár) néven ismert, a korai nyelvi fejlődés új vizsgálóeszközeként tartják számon, mely elsősorban a szülői beszámolón alapul. A szülőknek kérdőívet kell kitölteniük gyermekük aktív szókincsére vonatkozóan; egész egyszerűen meg kell jelölniük azokat a szavakat, szókezdeményeket, gyermeknyelvi szavakat, amelyeket már hallottak gyermeküktől. A vizsgálatokat minden esetben logopédus végzi. Ötéves korban a logopédus ismételten szűr, ekkor már egyénileg vizsgálja a gyerekeket. – Ez a két időpontban történő szűrés nagyon fontos, különösen abban a tekintetben, ha eltérő fejlődést észlelnek – és addig ez nem derült ki – akkor mihamarabb tudjanak erről a szülők és az óvodapedagógusok. Ugyanakkor az iskolaérettség megállapítására ezek a vizsgálatok nem alkalmasak – mutatott rá Bakonyi Anna. Több intézményben használják a DIFER (Diagnosztikus Fejlődésvizsgáló Rendszer) teszteket is, amelyek a szókincs és a beszédhallás mellett az írásmozgás-koordinációt, az elemi számolási készségeket, a tapasztalati következtetést, tapasztalati összefüggés-megértést, a szociális készségeket is méri, nem vizsgálja viszont az idegrendszeri érettséget, ami alapvető fontosságú az iskolaérettség megállapításánál.
Dr. Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus éppen az idegrendszeri érettség fontosságát hangsúlyozta. Véleménye szerint az a trend, hogy minél több gyermeknek már hatévesen meg kell kezdenie az iskolát, ellentétes az érési folyamatban végbemenő változásokkal. Mint mondta, tapasztalatai szerint az idegrendszeri érés egyre inkább kitolódik, ezért egyre több olyan kisgyermek van, akinek az idegrendszere még hétéves korban sem áll rendelkezésre arra, hogy írni, olvasni, számolni tanuljon. A szakember szerint ennek a különböző környezeti hatások az okai; az egyre bővülő információs közeg megváltoztatta az idegrendszer fejlődését, a sok vegyi anyag, fény- és zajszennyezés, ami az agyat éri, lassította a fejlődést.
Mindez persze nem azt jelenti, hogy a gyerekek intelligenciaszintje csökkenne, és egyre többen lennének, akik rosszabb képességekkel rendelkeznének, csupán arról van szó, hogy később lesznek képesek arra, hogy megtanuljanak helyesen írni, olvasni. Viszont ha még éretlen idegrendszerrel kerülnek be az iskolába és nem tudják megfelelően feldolgozni a tanultakat, abból tanulási zavarok keletkezhetnek. Gyarmathy Éva és munkatársai azt is megfigyelték, hogy egyre több az óvodában a beszédfejlődési problémával küzdő gyermek: egy nemrégiben lezajlott kutatás szerint az óvodáskorúak mintegy harminc százalékánál nem alakul ki a tiszta beszédhang, míg ez az arány 1975-ben még csak tíz százalék volt. A szakember szerint csak ritka esetekben mondható el, hogy egy gyermek hatévesen minden tekintetben iskolaérett.
Gyenge, bizonytalan és erős indokok
A fentiekből is kitűnik, mennyire fontos az iskolahalasztási kérelmek pontos és szakmailag megalapozott kitöltése. A Szülői Hang Közösség kezdeményezésére szülők, óvodapedagógusok, pszichológusok – köztük Gyarmathy Éva – közreműködésével készült az alább olvasható segédlet, amely támpontot jelenthet az Oktatási Hivatalnak küldött kérelmek kitöltésénél, a plusz egy év óvodai nevelés szükségességének megindoklásánál. Ugyanakkor fontos, hogy az indoklás az érintett gyermekkel kapcsolatos személyes tapasztalatokkal is ki legyen egészítve. A kérelem kitöltésében segédkező óvodapedagógusok, ha tehetik, minderre hívják fel a szülő figyelmét.
