Egy gyereknek a családjában van az otthona. Család ebben az értelemben mindenki, aki a közvetlen környezetében a neveléséért felel, legyen az nagyszülő, nevelőszülő vagy gyám. A gyereknek az otthona ad – jó esetben – biztonságot, az képviseli elsődlegesen az értékeket, az mutatja, merre tovább. Ha az otthon nem tölti be azt a funkciót, amit elvárunk tőle, vagy amire rendeltetett, a nevelési intézmény és annak szakemberei képesek mindezt kompenzálni.
Olyan helyzettel is találkozhatunk, amikor a család és az intézmény által képviselt értékrend, nevelési elv ütközik, és bár sokat tehetünk a hiányosságok pótlása érdekében, nem tudjuk az otthoni értékrendet felülírni. Hacsak nem leszünk mind egy nagy „család”.
Hogyan lehetünk mind egy nagy család?
Nem, ez nem vicc, csak szimbolika. Egy családon azt értem most, hogy mi mind, akik a gyerekért együtt dolgozunk, akik neveljük – mivel hatással vagyunk egymásra, befolyásoljuk egymást –, egyfajta koherens közösséget alkotunk. Azaz fontos lenne, hogy az élet különféle területein egyet képviseljünk, ezzel is segítve a gyerekek tájékozódását a világban, valamint segítve a biztonságérzetük kialakulását és fennmaradását.
Ha úgy fogjuk fel a tágabb óvodai közösséget, mintha egy család lenne, akkor úgy kell gondolkodnunk egy beszoktatásról vagy egy kapcsolat kialakításáról és fenntartásáról, mint ahogy egy újszülöttet bevezetünk a családba: fontos a biztonság megteremtése és a bizalom kiépítése.
Ahogy egy újszülöttnek is szüksége van arra, hogy igényeire válaszoljon a szülő, azaz meg tudja tapasztalni, hogy hatással van a világra, úgy kell megtapasztalnia a válaszokat mind a szülőnek, mind az óvónőnek, mind a gyereknek – ehhez pedig elengedhetetlen eszköz a kommunikáció. Ugyanígy, a család is hat a gyerekre, és a gyerek is a családra. És igaz ez a tágabb közösségre is, az óvónők és a szülők között is ennek a bizalomra épülő egymásra hatásnak kell kiépülnie a közös nevelés és a gyermek fejlődése érdekében. Ha ez létrejön, sokkal könnyebb lesz később a felmerülő nehézségekre megoldást találni.
Cikkemben arra igyekszem válaszokat keresni, hogyan tudjuk az eltérő családi és intézményi értékrendet, nevelési elveket közelíteni egymáshoz.”
Írta: Peer Krisztina, megjelenik az Óvónők kincsestára kötet júniusi számában.
Fizessen elő, támogassa munkánkat, hogy sok remek tartalommal segíthessük az óvodapedagógusok, szülők munkáját!
