A kisgyerekek (3-7 éves korig) egyik legfontosabb tanulási tevékenysége a mozgás, és a mozgáshoz köthető játékok, mely minden gyerek belső lelki késztetéseiből fakadó külső megnyilvánulási forma. Ez a velünk született természetes folyamatot – a világ felfedezése, megismerése – a láthatatlan, belülről jövő kíváncsiság, rácsodálkozás vezérli, ami az örömteli, élményekben gazdag mozgásos cselekvésekben teljesedik ki.
Apaként, testnevelő tanárként nap, mint nap tapasztaltam, tapasztalom e rendkívüli jelenséget: a gyerekek körében a játék-, és mozgásszeretetét, amelyekre a foglalkozásaimat építhetem, így adva tudást, illetve élményt a rám bízott lányoknak, fiúknak. A lényeg a pozitív élményen van. Ha egy tanulási folyamat közben örömöt élünk át, akkor a foglalkozás alatt lévő tudás a hosszú távú memóriába épül be, és sokkal könnyebben leszünk képesek előhívni, mivel az emlékezés újra az átélt örömöt, vidámságot, melegséget idézi meg lelkünkben. Sajnos, ugyan ez játszódik le a negatív, esetleg traumát okozó eseményeknél is. A pedagógiai módszertan képviselői, ezért hangsúlyozzák, hogy mi, pedagógusok, kerüljük a negatív kommunikációt, a büntetéseket, a gyerek megalázását a tudás elsajátításának folyamatában. Ez a negatív pedagógia hátráltatja, csökkenti az átadott ismeretanyag rögzülését, illetve megszilárdulását, legrosszabb esetben, pedig utálatot, elfordulást eredményezhet egy adott műveltségi területtől.
A testnevelés műveltségi területénél maradva, csakis a tényeket, valamint tapasztalataimat figyelembe véve, rengeteg problémával találkozok a napjaim során. Az unalmas, ingerszegény gyakorlatoktól kiindulva, a régi poroszos módszereken át, az egyes testnevelők megbélyegző, „humorosnak” vélt kommunikációjáig, mely inkább rombolja gyermekeink mozgáshoz való, mint kötődésének kialakítását. Gondoljunk csak bele. 10-20 évvel ezelőtt még javában dúlt az olyan osztályzási rendszer, mely táblázatok időeredményei, és egyéb pontszámok alapján minősítették a gyerekek elsajátított tudását a testnevelés területén belül. Az eredmény katasztrófához vezetett. A magyar társadalomra jellemző lett az alacsony aktivitás, illetve ebből adódó rossz egészségi állapot (szív- érrendszeri, légzőszervi, daganatos, és cukor betegségek), ami miatt változtatni kell a testnevelés módszertanán, annak érdekében, hogy a felnövekvő generáció egészsége javuljon.
Pár gyors kérdés. Hányan vagyunk Magyarországon, akik használjuk a Cooper-teszt (folyamatos 12 perces futás) teljesítményünk méterben megkapott eredményét? A 60 méteres futás időeredményét? Esetleg a kosárlabda fektetett dobás technikai osztályzatát? Erre a válasz egyértelmű. Nem használjuk semmire. De arra jó volt, hogy kevesebbnek, rosszabbnak érezzék magunkat egyes gyerek azoknál, akik jobban teljesítettek. A módszer: dolgozunk, mérünk, mérést osztályozzuk. Ez odavezet, hogy 7. osztályra a tanulók 70% már nem szereti a testnevelést, majd 9. évfolyamra közel 50%-ra csökken ez a szám, és folyamatos a felmentés, az át nem öltözés. Végül eljutunk a felnőtt korosztályhoz, ahol szinte teljes körű az inaktivitás (társadalom 85% havonta 1x, illetve hetente maximum 1x mozog félórát), így az egészségfejlesztése, megőrzése megoldhatatlanná válik.
Fontos hangsúlyozni, hogy a 2010-től a Magyar Diáksport Szövetség (MDSZ) komoly lépéseket tesz a testnevelés korszerűsítésének érdekében, mely egyre népszerűbb a testnevelő tanárok körében, mely élményközpontúvá igyekszik tenni a testnevelés órákat. Írásommal az óvodában lévő pedagógusok figyelmét szeretném felhívni a játékok fontosságára, a jó játék megoldási lehetőségeire, valamint egy kis játéktár átadásával segíteni a minden napi munkát.
Néhány játékötlet óvodásoknak
- Átadós sétafogó: 2 – 3 fogót választunk. A gyerek keresztül-kasul, sétálva (akár gyorsan is) haladhat a teremben. A fogónak a labdával kell megérintenie a menekülőt. A dobás nem érvényes. Ha valakit megérintettek, ő lesz az új fogó. Futni nem szabad, aki fut, az hibapontot kap. A legügyesebbek, akiknek nem lesz hibapontjuk. Házak alkalmazása: ugráló kötél a földön, pad, dynair korongok -> ha ezekre a menekülő rálép, akkor már nem lehet megfogni. A rálépés után át kell rajta sétálni. Az eszközökön egyszerre csak egy gyerek lehet.
- Babzsákos fagyasztós fogó: minden gyermek 1 babzsákkal a fején szabadon futhat. Ha valakinek leesik a fejéről a babzsákja, megfagy. Akkor állhat vissza, ha egy társa felveszi, és visszateszi a fejére. Változat: a szabadító odadobja a saját babzsákját, a megfagyott társnak, aki azt felteszi a fejére, majd a sajátját a földről felveszi, és odadobja, az őt szabadítónak (aki megfagyott, mert nincs babzsákja), majd mind a ketten futnak tovább. Dobás ugrásból, vagy szökdelésből.
- Kalózok (középső-nagycsoport)
Cél: A fundamentális motoros készségek komplex fejlesztése.
Tudástartalmak: Futás, irányváltás, megállás, elindulás, ugrás, labdaérzékelés, dobás. forgások, hajlítások. Együttműködés, segítségadás, csoporthoz tartozás.
A játék menete: két csoportot alkotunk (10-10 fő). Az egyik csapat a kalóz, a másik csapat a Király katonája. A kalózok elfoglalnak két sarkot a kijelölt területen (tornaterem, vagy udvar), és kapnak 3-3 labdát területeként (3 db piros, 3 db kék). A kalózokat a két terület között egyenlő létszámban elosztjuk, és megkülönböztető trikót adunk rájuk (pl.: piros, és kék kalózok). A Király Katonái a másik két sarok között fogják szállítani a kincseket (babzsák). A kalóz sarokban csak annyi kalóz állhat, ahány labdájuk van (jelen esetben 3-3), a többiek szórt alakzatban helyezkednek el a területben. Figyelem! Érdemes annyi labdát adni területenként, hogy több gyerek legyen a sarokban, mint kint. Feladat: A Király Katonái úgy próbálják átvinni a kincseket a várból a királyi kincstárba, hogy közben a kalózok lőnek rájuk. Akit eltalálnak, az a kincset annak a kalóznak adja, aki kidobta. Figyelem! A kalózoknak dobni csak a sarokból lehet. A kint lévő kalózok szedik a labdát, és a megszerzett labdával futnak vissza a sarokba, ahonnan már dobó játékosokká válnak. Aki dobott az kimegy, és labdaszedővé válik. A játékvégén összeszámoljuk, hogy ki hány kincset gyűjtött.
Variációk:
- fedezékeket tehetnek be a Király Katonái a játéktér különböző pontjaira, ami mögé el lehet bújni.
- A kidobott katona csak leteszi a játéktérre a kincset, amiért a kalóznak be kell jönni, és ki kell vinni. A kincset vivő kalózra már lehet célozni, akit ha eltalálnak szintén csak a földre teheti le a kincset, amit onnan újból a katonák vihetnek a kincsárba, hacsak újból nem találják el a kincset vivőt.
- A kidobott ember nem adja a kincset a kalóznak, hanem visszaviszi, és újra próbálkozhat.
- A katonák egy másik katonát fedezékként használhatnak addig, amíg azt ki nem dobják, mert akkor a fedezéket adónak vissza kell menni a várba, így a kincshordó dobhatóvá válik.
