A többi gyermekkel együtt nevelhető autista kisgyermekek a többségi óvodában is egyéni bánásmódot igényelnek. A korai fejlesztés hiányában az autista gyermek kommunikációs képességeinek megalapozása az óvodai nevelés fő célja, kiegészítve a viselkedés- és gondolkodási készségek terápiájával. Mit tehetünk óvodapedagógusként, hogy a csoportszobában segítsük ezen gyermek kommunikációját? Részlet Csuka Veronika, gyógypedagógus írásából.
A sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének és fejlesztésének alapdokumentumban meghatározott tartalma
A többi gyermekkel együtt nevelhető autista kisgyermekek a többségi óvodában is egyéni bánásmódot igényelnek. A sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve így mutatja be az autista gyermekek fejlődésének egyedi vonásait és a fejlesztés fő feladatait: „Az autizmus spektrum zavarok meghatározó jellegzetessége a társas viselkedést, a kölcsönösséget igénylő kommunikációt és a rugalmas viselkedésszervezést megalapozó kognitív készségek minőségi károsodása, amely jellegzetes viselkedési tünetekben nyilvánul meg. Az állapot hátterében az idegrendszer fejlődési zavara áll. Az autizmus spektrum zavarral küzdő gyermekre jellemző a kölcsönösséget igénylő társas helyzetek megértésének és azokban való részvételének zavara, a beszéd szintjéhez képest károsodott kölcsönös kommunikáció, a rugalmatlan, sztereotip viselkedés, a viselkedésszervezés és kivitelezés zavara, valamint az egyenetlen képességprofil. A fejlődési zavar átlagos vagy átlag feletti intelligencia esetében is jelentősen befolyásolja, áthatja a gyermeki fejlődést, megváltoztatja a megismerés folyamatát és a társas viselkedés fejlődését, ezért sérülésspecifikus fejlesztésre minden érintett gyermeknek joga és szüksége van. Autizmusban a beszédfejlődés gyakran megkésik, súlyos esetekben nem alakul ki beszélt nyelv. A nyelvhasználat színvonalától függetlenül hiányozhat a kommunikáció és a beszéd jelentőségének, hatalmának megértése, vagyis hogy mások érzéseit, gondolatait, tetteit kommunikáció útján befolyásolni lehet.
Az autizmus spektrum zavarral küzdő kisgyermek lehető legkorábbi diagnózist követő habilitációs terápiája megelőzheti egyes tünetek kialakulását, enyhítheti a fejlődés devianciáját. Ennek eredményeként a nem beszélő, vagy megkésett beszédfejlődésű gyermek óvodába lépéskor már rendelkezhet korlátozott mennyiségű, de célszerűen használt augmentatív – vizuálisan segített – kommunikációs eszköztárral.
A korai fejlesztés hiányában az autista gyermek kommunikációs képességeinek megalapozása az óvodai nevelés fő célja, kiegészítve a viselkedés- és gondolkodási készségek terápiájával, szükség esetén az önkiszolgálás (szobatisztaság, rágás-evés, öltözködés) fejlesztésének elemeivel. Ennek érdekében az óvodai nevelés, illetve a szülőkkel való együttműködés eredményeképpen az egész ébren töltött idő – különösen a természetes élethelyzetek – szerves részét képezik a fejlesztésnek.
A gyógypedagógus és a gyógypedagógiai asszisztens bevonásával ki kell alakítani az autista gyermek számára megfelelő, »akadálymentes« óvodai környezetet.”
Az autizmus spektrum zavarral küzdő emberek kommunikációjának általános jellemzői:
- Az autisták kommunikációja ugyanolyan változatos képet mutat, mint maga az autizmus.
- A kommunikáció során kifejezzük az igényeinket, a vágyainkat és az érzéseinket, szóban vagy írásban. Az autizmus egyik alapvető ismérve a kommunikáció és a társas interakció nehezítettsége.
- Az autista emberek egy részének nehézséget okoz párbeszédet folytatni vagy kezdeményezni, valamint a nonverbális kommunikációs jelek, mint az arckifejezés, a gesztusok és a testtartás értelmezése, továbbá a kontextus alapján történő kommunikatív szándék kikövetkeztetése is.
- Még a jól beszélő autisták is általában szó szerint veszik a mások közléseit, és a saját gondolataikat őszintén kimondják. Ez azt is jelentheti, hogy zavarónak találják, ha az emberek az érzéseik elrejtésére használják a nyelvet, vagy számukra nem egyértelmű, amit mondanak.
- Ugyanakkor remekül eltársaloghatnak kedvenc témáikról, lelkesen rámutathatnak olyan apró részletekre, amelyeket a neurotipikus emberek nem vesznek észre.
- Az autizmussal élők általában nehezen tudják kiszűrni a kevésbé fontos információkat, és túlterheltek lehetnek, ha egyszerre sok inger éri őket. Az „érzékszervi telítődés” akár a szemkontaktus révén is bekövetkezhet, ezért sokan kerülik azt.
- Mindezek zavarossá tehetik számukra a világot, és akár elszigeteltté is válhatnak. Ezért elengedhetetlen, hogy már a lehető legkorábban felfigyeljünk az autizmusra jellemző jelenségekre, és minél előbb elkezdődhessen a fejlesztés.
Hogyan tehetjük könnyebbé a kommunikációt az autizmussal élő gyermekek számára?
- Győződjünk meg róla, hogy a gyermek ránk figyel, mielőtt beszélnénk hozzá.
- Amikor csak lehetséges, ragadjuk meg a kölcsönös figyelemmegosztást elősegítő helyzeteket.
- A gyermek nevét mindig a mondat elején, és ne a végén mondjuk ki, hogy tudja, róla van szó.
- Ne feledjük, az autista gyermek számára nem egyértelmű, ha az egész csoportnak azt mondjuk, hogy „Mindenki tegye el a játékot”, az ő nevét külön meg kell említeni, mert számára nem egyértelmű, hogy a „mindenkiben” ő is benne van.
- Érdemes könnyedén megérinteni, vagy megfogni a kezét, amikor beszélni kezdünk hozzá, de ne feledjük, hogy egyes gyermekek idegenkednek az érintéstől.
- Nyelvhasználatunk legyen egyszerű és világos, ha így sem érti a gyermek, akkor vizuális eszközök segítségével szemléltetni kell a mondanivalónkat.
- Kerüljük az idiómák használatát, például „Nehogy eltörjön a mécses!”. Helyette fogalmazzunk egyértelműen: „Ne sírj!”
- Csökkentsük a szóbeli közlés mennyiségét, és alkalmazzunk vizuális támogatást, különösen akkor, ha a gyermek stresszes. Ezzel elkerülhetjük a kihívó viselkedési formák kialakulását.
- Minden gyermeknek vannak kivételes képességei és különleges érdeklődési területei. Érdemes ezekre az erősségekre összpontosítani, és beépíteni azokat a játék mellett a beszédtanulásba is. Folyamatosan éreztessük a gyermekkel, hogy mennyire büszkék vagyunk az erőfeszítéseire, és bízunk benne. A legkisebb interakcióra vagy társas kommunikációra tett kísérletért is minden alkalommal bátorítsuk. Számára ösztönző lehet, ha apró tárgyi jutalmak, mint például gumicukor, Zizi, matricák, mosolygos fejek vagy más zsetonok gyakori adásával kézzelfoghatóvá tesszük a dicséretet.
- Használjuk ki a csoport többi tagjának példamutató szerepét, mert fontos, hogy modellezzük az autista gyermek számára azokat a készségeket, amelyek szükségesek a hatékony kommunikáció kialakításához és fejlesztéséhez.
Vonjuk be a csoporttársakat az autizmussal élő kisgyermek kommunikációjának és társas viselkedésének fejlesztésébe.
- Egy óvodai csoport nagyon vegyes lehet mind életkor, mind pedig a gyermekek szociális érettsége és kommunikációs szintje szempontjából. Az viszont kijelenthető, hogy egy átlagos csoport szinte minden tagja példát tud adni az autizmussal élő kisgyermeknek a társas viselkedésben és a kifejező beszédben.
- Az őt körülvevő mintaadó társas közeg hatására a legtöbb autista gyermek kommunikációs képessége elkezd kibontakozni, melynek az alábbi jeleit vehetjük észre:
- Egyre több interakciót kezdeményez a társaival.
- Megfelelően válaszol a köszönésre, és ha a többiek közös játékot kezdeményeznek vele.
- Elkezd figyelni társai arckifejezésére és testbeszédére.
- Felismeri a személyes határok és a térköz tiszteletben tartásának fontosságát.
- A tőle telhető mértékben igyekszik felvenni a szemkontaktust.
- Egyre többször ad megfelelő választ a különböző kérdésekre.
- Könnyebben tud beszélgetést kezdeményezni az őt érdeklő témákban.
- Bizonyos helyzetekben érdekli társai véleménye, és meg is hallgatja őket.
- Ahogy a kommunikációja fejlődik, az autista gyermek társas viselkedésében is sok javulást fogunk tapasztalni, hiszen egyre több helyzetet fog tudni helyesen értelmezni, és a közösség szabályainak megfelelően cselekedni.
- A többi gyermekkel való közös játék során megtanulhatja:
- hogyan kell felváltva játszani, például egy közkedvelt udvari játékkal, és hogy neki is ki kell várni a sorát,
- hogyan tud megfelelő módon közös játékot kezdeményezni egy társával, vagy
- hogyan kell egy másik gyermektől elkérni egy számára vonzó játékot, és fordítva, hogy átadja azt, amikor a társa szeretne játszani vele.
A cikket az Egyéni fejlesztés, személyre szabott nevelés című kiadványunk korábbi kötetében jelent meg.
Kapcsolódó kiadványaink:
Az integráltan nevelt autizmus spektrum zavarral élő gyermekek óvodai ellátása
