Egy szimmetrikus, partneri kapcsolatban, kész receptek osztogatása nélkül, közösen lesznek képesek egy problémával kapcsolatban alternatívákat keresni. Ha a szülőnek segítünk, akkor a gyermeknek is segítünk közvetve, így a mi pedagógiai munkánk is eredményesebb lehet.
Megerősítést várnak a neveléssel kapcsolatos gondjaikkal magukra maradó kisgyermekes szülők. Amíg bölcsődébe jár egy kisgyermek, az ott dolgozó kisgyermeknevelők – a szülőkkel együttműködve – felelősek testi-szellemi fejlődéséért. A nevelő-gondozó munka akkor igazán hatékony, ha a szülő is jól funkcionál szülői szerepében.
A beszélgetés szemlélete
A csoport szellemisége alapvetően Rogers szemléletéhez közelít; a kisgyermeknevelők különböző kommunikációs eszközöket használnak a beszélgetés moderálása során; mely alapján egy beszélgetést folytató csoport esetében az alábbi szemlélet alakulhat ki:
- A másik részt vevő fél tisztelete. Mindenki mint ember egyedi, egyszeri, és különleges tiszteletet érdemel.
- Elfogadás, mely többféle módon is megnyilvánulhat:
Pozitív szemléletmód és odafordulás; valódi, hiteles érdeklődés a másik iránt. Hiszen a szülő–kisgyermeknevelő kapcsolat (nem csak a szülőcsoportos beszélgetés során) tele van érzékelhető érzelmekkel. Amennyiben ezek felszínre kerülnek, mozgósíthatjuk őket a cél érdekében. Már az is a szemléletmódot tükrözi, hogy hogyan hívjuk meg a szülőket a beszélgetésre, hogyan fogadjuk őket. Az egész beszélgetés alatt milyen a viselkedésünk, kommunikációnk.
A non-direktivitás mint vezető elem adja a szülőcsoportos beszélgetések lényegét. A bírálás és a minősítő megjegyzések elkerülése kifejezetten fontos. Eszközként az érzelmi/gondolati visszatükrözés jelenhet meg a kisgyermeknevelőknél a beszélgetésvezetés fogásai közül, mely hatásos visszajelzés arra vonatkozóan, hogy értjük a beszélő gondolatait, érzéseit. Hasznos lehet a kisgyermeknevelő moderátor szerepében aktív és passzív figyelési fogások alkalmazása.
A szülőcsoportos beszélgetéseknél – úgy, mint a szakmai munka más területein – a kisgyermeknevelő feltétel nélküli elfogadása is elengedhetetlen. Törekedni kell arra, hogy a szülői helyzetmegoldásokat elfogadjuk. Tisztában legyünk azzal, hogy a szülő a legjobbat akarja gyermekének. Ez azonban nem egyenlő a viselkedés, cselekedet helyeslésével. Nem igazoljuk vissza, de elfogadjuk, hogy egy adott helyzetet a szülő csak ilyen vagy olyan módon tudott megoldani. A kisgyermeknevelőnek nyitottsággal kell a szülők felé fordulni. A valódi érdeklődés nem eljátszható. Ezek mellett a kisgyermeknevelőnek törekednie kell az előítéletmentes viselkedésre.
A teljes cikk az alábbi e-bookban olvasható:
