Módszertani ötletek az iskolába történő átmenet támogatásához
Vannak bizonyos elvárások azzal kapcsolatban, hogy a gyermekeknek mit kell tudniuk az iskolakezdés előtt. Sokféleképpen megkönnyíthetjük a gyermek számára az iskolába történő átmenetet, apró praktikákkal, módszertani fogásokkal éppúgy, mint célzott fejlesztéssel vagy tervezett tevékenységekkel
Számos olyan spontán vagy tervezett lehetőség kínálkozik a szabad játéktevékenység mellett, melyeket otthon és az óvodában alkalmazhatunk, hogy segítsenek a gyermeknek az egyes fejlesztési területekre összpontosítani. Ezek mellett fontos, hogy a gyermek felkészüljön magára a változásra és annak megélésére. A továbbiakban néhány kipróbált módszertani ötletet tekintsünk át, mellyel megkönnyíthetjük az iskolába történő átlépést a gyermek, és ezzel együtt a család számára is.
Játsszuk el!
Az óvodában és otthon egyaránt eljátszhatjuk „az átmenetet” plüssállatok vagy bábok segítségével. Így átélhetik a gyermekek az új helyre való átmenetet. Csempésszük bele a játékba a megküzdési stratégiákat, játsszuk el, hogy például: „A süni fél. Mit tegyen?” Eljátszhatjuk „az átmenetet” szerepjátékban is. A drámajáték hozzásegíthet annak megtanulásához, hogy hogyan fogadjuk el a változást, és miként viszonyuljunk egy új szerephez az új helyzetben. A képzeletjáték számos készség kialakulását támogatja és fejleszti. Az elképzelések kifejtése nem csupán a nyelvi készségeket fejleszti. Segít abban, hogy a gyermek jobban megértse, hogyan működnek a dolgok, megtanulja, hogyan lehet problémákat megoldani, javul az összpontosítása, és gyakorolja a lényegkiemelést. Továbbá növeli az önbizalmat, és megtanít egymás gondolkodásmódjának megismerésére, ezáltal biztosítva kapcsolódási lehetőséget a kortársakhoz és a felnőttekhez.
Beszélgessünk!
Az óvodában mindenképpen beszélgessünk arról, hogy miért jó megismerkedni, barátkozni másokkal. A beszélgetés során kitérhetünk többek között arra is, hogy ismernek-e valakit a leendő osztálytársak/iskolástársak közül, jártak-e már iskolában vagy esetleg leendő iskolájukban, milyen ismeretekkel és elképzeléssel rendelkeznek az iskoláról.
Meséljünk!
Ha van az óvodás gyermeknek nagyobb testvére, javasolhatjuk a szülőknek, hogy kérjék meg, mesélje el saját iskolai tapasztalatait, élményeit. Ha mi magunk fel tudjuk idézni, mesélhetünk saját iskolakezdésünkről, hogyan éreztük magunkat kisiskolásként. S ugyanezt javasolhatjuk a szülőknek, hogy beszélgessenek a gyermekekkel saját iskolai emlékeikről. Minden felidézésben érdemes hangsúlyoznunk, hogy mi, akik mesélünk az emlékeinkről, milyen élményekkel gazdagodtunk, mitől éreztük jól magunkat az iskolában.
Ismerkedjünk!
Amennyiben megoldható, a gyermekkel az iskolakezdés előtt mindenképpen sétáljunk el a valóságban is az iskola felé (vagy ha erre nincs mód, egy iskola felé). Amikor erről beszélgetünk, elevenítsük fel, hogy merre mentünk, mit láttunk útközben. Ezt a „vizuális térképet” később rögzíthetjük egy alkotótevékenység során. Ha a közös látogatást nem tudjuk megvalósítani, de akár e mellett is, és a körzetes vagy a szülő által választott iskola látogatási lehetőségeket (például Iskolakóstolgató nyílt nap, Családi nyílt nap, Egyéni nyílt nap) kínál, ajánljuk a szülőnek, hogy azon vegyenek részt, lehetőség szerint az iskolába menő gyermekkel együtt.
Szintén szülőknek ajánlható, és az óvodában is hasznos, ha olvasunk a gyermekeknek az iskolakezdésről. Számos, óvodáskorú gyermekek számára írt hazai és nemzetközi irodalmi alkotás van segítségünkre ebben, melyek között válogathatunk (1. számú melléklet).
Írjunk!
Kifejezetten szülőknek ajánlhatjuk, de megvalósítható az óvodai csoportban is, hogy a gyermekkel írunk egy történetet az első iskolai napról, melyben maga az adott gyermek a főszereplő. Ebben a mesében szerepelhetnek például az iskolai életre jellemző események, kiemelhetjük a napirendnek az óvodával azonos és eltérő elemeit, és érdemes beleszőni a szokásokat, az érzéseket is. Homogén életkorú csoport esetén jóval időigényesebb az egyéni mesék alkotása, de megvalósítható egy „Iskolás leszek” mesekönyv készítése, akár a családdal közösen. Az egyedi mesekönyvkészítés támogatja az iskolába készülő gyermeket, aki egyedi történetszövés során képileg megjelenítheti az iskolával kapcsolatos érzéseit, vágyait, ismereteit, s a mesélés során verbálisan kifejezésre juttathatja azokat.
Legyünk türelmesek, és ha kell, kérjünk segítséget!
Az iskolakezdés során időt kell szánni az adaptációra, a gyermeknek és a pedagógusnak, hogy alkalmazkodjanak egymáshoz, a megváltozott környezethez. Amennyiben a szülő úgy érzi, hogy az iskolakezdés gyermeke számára megterhelő, biztassuk arra, hogy kétségeit, aggodalmait ossza meg a tanítókkal, akik vélhetően sok kérdésére megnyugtatóan tudnak válaszolni. S amennyiben a tanító is úgy érzékeli, hogy a gyermek iskolakezdésre adott reakciói túlzóan szélsőségesek, javasolni fogja a szülőnek az iskolapszichológussal való konzultációt.
Írta: Golyán Szilvia, megjelent az Irány a suli! című sorozatunkban.
