Versek iskolakezdéshez és az őszhöz

 

Szerző: Tulok Teca

 

KEZDŐDIK AZ ISKOLA

Elérkezett már az óra,

Készülődik fecske, gólya.

A harmat is dérré válik,

Megkopasztva erdők fáit.

A levegő tejfehér lett,

Itt-ott néha rongyos, tépett.

Mint tollpaplan a gyermekre,

Úgy ereszkedett a földre.

Bágyadtabb a nap sugára,

Csend borul a színes tájra.

Mikor előbukkan a Nap

Minden újra erőre kap,

Eltűnik a ködök fátyla,

Csillog a fák koronája.

Itt van az ősz, a szeptember.

Sok nebuló, mint a tenger!

Nehéz az iskolatáska

Felkerül a gyenge vállra.

Sietnek a kisdiákok,

Kisfiúk, és kisleányok.

Fürge lábú diáksereg

A tanévet most kezdi meg!

Sajnálják a vakációt.

Nem látsz egyetlenegy sírót!

Kinyílott a margaréta,

Vár a tábla, és a kréta.

Vár a játék, a tanulás,

Öröm a megszerzett tudás.

Ha jól felel Jóska, Dalma,

Meg is lesz majd a jutalma!

 

 

ŐSZI HANGULAT

Sárgul a falevél,

fúj a hideg szél.

Megfagyott harmatban

kristályt ölt

a dér.

Amikor kinéztem

az ablakon,

éppen bekopogott

az ősz

tarka köpenyében.

Elküldte a nyarat.

Mondván: nincs itt helyed!

Még csak nem is ráztak ők egymással

kezet.

Eldugták a karcsú jegenyefák

végét.

Nem látni a mennybolt

sem hosszát,

sem szélét.

A tejfehér ködök

Ellepték a tájat.

Nem látod a réten

legelésző nyájat.

Egymást kergetik

a hideg, őszi szelek.

Súgják:

de szeretnék

táncolni

veled!

Felhők kergetőznek

odafent az

égen.

Őszapó

a télnek

semmit sem hagy

épen.

Tönkre teszi a szép

tarka-barka tájat,

És ez a sok-sok kár

vajon kinek

fájhat?

Bágyadt a napsugár,

Elfáradt a nyáron.

Útja lerövidült

a nagy láthatáron.

Sok rozsdás falevél

a fákon

bokrokon.

Hűvös szél zörgeti

a szikkadt

pázsitot.

Sötét égről

lekacsint

a sápadt

fogyó hold.

Néhány napja még egy

nagy fényes

golyó volt.

Most egy sarló vigyáz

a csillagos

tájra.

Holdapó mond nekik

mesét

éjszakára.

Semmi sem lesz

eggyé

a fekete

földdel,

hisz tavasszal minden

fa és bokor zöldell…