Mozgásos kommunikáció – néhány beszédszerveket fejlesztő játékötlet

A gyermekek fejlődésének rendkívül fontos része a mozgásfejlődés, amely nemcsak egyszerűen a térben történő elmozdulás lehetőségének a biztosítéka, hanem a pszichikai fejlődés alapfeltétele is. A mozgásfejlődés minden egyes lépcsőfoka ugyanis szervesen összefügg az agy érési folyamataival.

 

A világ felfedezése a gyermek számára saját mozgásán keresztül kezdődik. Később a valóság magasabb fokú belső tükrözésében a beszédnek, a beszéd fejlődésének lesz minőségi változást hozó szerepe. A szavak megjelenésével párhuzamosan ugyanis „az történik, hogy az érzékletes-mozgásos sémákat, a több elemből összeálló élménymaradványokat szerepükben kezdi korlátozni a beszéd fejlődése. A sémákba bezárt szavak egyre inkább leválnak a mozgásos és hangulati elemekről, a valóság ingereit helyettesítő szerepük egyre növekszik. Most már egy-egy szó lép a régebben egész cselekvéssorral lejátszott élmények helyébe” (Kiss, 1976, 142).

 

A két terület kapcsolata azonban nemcsak emiatt elválaszthatatlan, hanem azért is, mert a kommunikáció mindig mozgás eredménye. Minden kommunikáció meghatározott izmok mozgása révén létrehozott jelekkel történik. Az izmok kommunikációban való részvételének funkciója pedig az esetek egy részében elsődleges, más részükben viszont részleges (Buda, 1986).

 

A beszéd a gégeizmok, a nyelvizmok és a száj körüli izmok mozgása révén jön létre, ugyanígy a vokális kommunikáció is, míg az arcizmok közvetítik a mimikai kommunikációt. A mozgásos izomműködések általános jelenléte ellenére meg kell különböztetnünk azokat a mozgásos kommunikációs csatornákat, amelyekben a cselekvést és helyváltoztatást szolgáló izmok működése nyomán keletkeznek a jelzések (gesztusok, testtartás, térköz). Ezek a jelzések feltűnőbbek, mint a mimikaiak, mert a mozgás egész testrészekre vagy általában az egész testre kiterjed.

 

Beszédszerveink változatos, finom mozgásának eredményeként létrehozott beszédhangjaink hangzásbeli sajátosságainak összességét artikulációs bázisnak nevezzük. A magyar artikuláció jellegzetes sajátossága, hogy a beszédszervek élénken mozognak, a nyelv az egész szájtérben lazán működik, az ajkak tevékenyen vesznek részt a hangok megformálásában. Minden beszédhangot, minden szótagot tisztán és teljes értékűen ejtünk. A helyesen képzett hang érvényesülését tehát a jó artikulációs mozgás segíti elő, kiegészülve a jó légzésmechanizmussal, továbbá a tiszta, pontos, normakövető hangzóképzéssel.

 

Hogyan ügyesíthetjük a beszédszerveket?

Arc- és ajakizom-erősítő gyakorlatok

  • Tombitáljunk! A gyermekek arcukat felfújják, majd apró ütögetéssel kipréselik a levegőt.
  • Szorítsd az ajkaddal! A gyermeket arra kérjük, hogy egy kígyó alakú gumicukrot szorítson az ajkai közé, úgy, hogy minél tovább tudja „megtartani” a kígyót, miközben azt a felnőtt megpróbálja elvenni tőle.
  • Ropi rágcsa. A gyermek szájába adunk egy ropit, amelyet úgy kell elfogyasztania, hogy kezével nem érintheti meg, hanem csak szájával (ajak, fog) húzhatja beljebb folyamatosan.

 

Szerző: Katona Krisztina

 

További ötletek és játékok a Mindenben anyanyelv című kötetünkben olvashatók, amit ide kattintva is megrendelhet.

 

Kép: pexels